A gyerekvállalás, és főleg a nem vállalás téma vonzza az embereket. Valamilyen okból leginkább azokat, akik nem értenek egyet a mondandóval, és csak valami felsőbb erő tudja megmondani, hogy honnan férhet emberekbe ennyi harag, utálat és gyűlölet azért, mert valaki máshogy gondolkodik. Van egy ilyen szörnyű szokásom, hogy elolvasom a hozzászólásokat. Megdöbbentő ahogy emberek gondolkodnak bizonyos dolgokról. Szerettem volna idézni nektek néhány igen magasröptűre sikerült megjegyzést, de az a nagy helyzet, hogy kreativitás híján, nagyjából mind ugyanarról szól:
Akkor minek élnek?
Haszontalan láncszem az evolúcióban!
Nem vagy teljesértékű nő!
Vannak még egyszerűbb, meg vannak cifrább megfogalmazások is, de a lényeg ugyanaz. Igen, a társadalom egy jelentős hányada, férfiak és nők, ezt gondolják azokról, akik nem szülnek gyereket. Én most abba nem is mennék bele, honnan került ez a mérhetetlen utálat az emberek fejébe… Hallottunk már hasonló tartalmú előadásokat nőkről meg principiumokról, de ezt most inkább hagyjuk is. Semmiképp sem szándékom megmondani, hogy valaki akarjon-e, szüljön-e és hány gyereket, csak szeretném felhívni a figyelmet a nők egy csoportjára… nem kis csoportjára, akik ezeket a döntéseket nem maguk hozzák.
Amikor négy és fél éve beteg lettem, elengedtem a gyerektémát. Nem vagyok az a rózsaszín felhőn álmodozó típus, szóval tökéletesen tisztában voltam vele, vagy én vagy gyerek. A kettő nem összeegyeztethető.
Hogy úgy mondjam „orvosilag nem ajánlott”. Elfogadtam, értem, és bár nem örülök, semmit nem tudok tenni. Nem vagyok ám ezzel egyedül. Számtalan oka lehet, hogy valakinek nincs gyereke. Ha csak a betegségeket nézzük, lehet rákos, lehet pajzsmirigybetegsége, pcos, endometriózis, gyulladások, cukorbetegség, de sérülések, genetikai vagy immunológiai oka is. Van, ami kezelhető, és még van remény, de nagyon sok esetben nincs, mert a betegség vagy a szervi változás megállíthatatlan, visszafordíthatatlan. Rengeteg nőnek kell lemondania a gyermekvállalásról, azért, mert ezt dobta a gép.
Amikor emberek olyanokat mondanak, hogy aki nem szül nem teljes értékű, nem tudja, mi az igazi szeretet, meg önző, csak magára gondol, és még a magyarság jövője is ugye, akkor minden egyes mondattal egy csapat földön fekvőbe rúgnak bele.
Olyanokba, akik talán szuper szülők lennének, imádják a gyerekeket, de a sors elbánt velük, nem tehetnek róla, fáj és kínozza őket, hogy nem dönthetnek saját magukról. Bántják a leggyengébbet, aki nem tud ellenkezni, mert a fájdalom és a bánat elvette az erejét. És mire a mondat végére értünk biztos, hogy lesz aki titokban elszégyelli magát, de inkább felháborodik, mert ő nem úgy gondolta, ő azokra gondolt, akik direkt nem akarnak. De lássuk be, ez nem így működik. Az oviból már kinőttünk, amikor legyintenek, mert még nem tudja a gyerek mit beszél. Felnőtt emberek vagyunk, és amit mondunk, annak súlya van. Néha kevesebb, néha több.
Ha meggyőződése valakinek, hogy a nő gyerek nélkül nem teljes értékű, akkor ezt minden nőre mondja, mert olyan nincs, hogy az egyik teljes értékű a másik nem. Én mondjuk azért félig teljes vagyok, félig nem, mert a betegség előtt azért szülhettem volna? Vagy most mégis mi legyen velem? 36 vagyok, nem lesz gyerekem. Ha a párom hazaér a munkából szóljak neki, hogy lesz szíves társadalmi kötelezettségeit teljesíteni, úgyhogy keressen valakit aki erre alkalmas? Ha van bennem némi jóérzés és hazaszeretet, akkor ne vegyem el tőle a gyerek okozta boldogságot? Tehát mindegy, hogy szeretjük egymást, ha nincs gyerek, akkor nem is érünk semmit? És csak én nem, vagy ő sem? Borzalmas hozzáállás. Mérgező, bántó, megalázó gondolatok.
Nem, egyáltalán nem könnyű ezt elfogadni, és ezzel együtt élni. Viszont annak érdekében, hogy az ember ne bolonduljon meg, érdemes megpróbálni. De mégis hogyan, ha egy gyermektelent minden háttérinformáció, kérdés, vagy gondolkodás nélkül lehet elmondani mindennek, ami nem emberhez méltó? Ha engem megkérdeznének, én is azt mondanám, nem lesz gyerekem, mert nem akarok magyarázkodni, mert elég súly ez nekem magamban is, nem kell ezt mindig előhúzni, de mindig lesz, aki kérdés nélkül azt reagálja, hogy mert önző vagyok, és majd megbánom. Fel sem merül benne, hogy lehet valami a háttérben. Azt már nem látja, hogy ezek a kijelentések hány embernek okoznak mérhetetlen fájdalmat, szomorúságot, magányt. Persze ez nem is számít, csak az, hogy elmondhassa az ő igazát.
Apropó haszontalanság és önzés. Ez a rengeteg nő, akinek nem lehet gyereke, képes lehet olyan dolgokra, amikre azok nem, akiknek gyereket kell nevelniük.
Például ott vannak a gyermektelen tanárok, határtalan szeretettel igyekeznek embert nevelni azokból, akiket rájuk bíznak. Vagy a gyermektelen orvosok, akik arra teszik fel az életüket, hogy gyógyítsanak, megtalálják betegségek ellenszerét, de sorolhatnánk még akármeddig. Egyszer e-mailben segítséget kért egy fiatal nő, mert az apukája nagyon beteg volt. Kérdezett, válaszoltam, akkor is ha ugyanazt kérdezte, panaszkodott, milyen soká kaptak időpontot, szereztem neki másikat másnapra. Időt és energiát szántam rá, hogy segítsek neki. Ő meg következő nap felháborodottan hívott, hogy neki két órát kellett várnia az orvosnál, és én nem mondtam, hogy várni kell. Neki pedig erre nincs ideje, mert terhes, és nem akar ezzel foglalkozni. Nem akar. Tőlem elvárja. Mert nekem nincs gyerekem, és „természetes”, hogy rászánom az időm az ő apukájára. Mégis mi lenne azokkal, akiknek pont egy gyerektelen nő adja azt a segítséget, amire szükségük van?
De a franc egye meg, legyünk már egy kicsit emberségesebbek!
Persze, lehet véleményed. Mondjuk, mondhatod azt, hogy nem értesz egyet, mert gyereket szülni jó szerinted, de ahhoz, hogy másokat bánts, csak mert azt hiszed, neked van igazad, nincs jogod. Egyáltalán semennyi, még akkor sem, ha van benne valamennyi igazságod. Soha nem tudhatod, mi van a háttérben. Nem tudhatod az okokat, a miérteket. Nem látod a másik életét, talán csak egy kis szeletét.
És igenis minden nő értékes, akár van gyereke, akár nincs. Akár önszántából nem szül, akár más okból.
Mind értékesek a társadalomban, ki azért, mert szül gyereket, ki másért. Ezerféleképpen lehet.
