Máma már nem mozog tovább
Egyik reggel arra ébredtem, hogy fáj a jobb karom. Az első pillanatban azt gondoltam, hogy elfeküdhettem, és csupán zsibbad. Egy-két bemelegítő mozdulat, és elmúlik az érzés. Csakhogy nem múlt el. Egyre inkább erősödött.
Estére a jobb vállam és karom teljesen tehetetlenné vált. Kiment belőle az erő, és beleköltözött a testembe a fájdalom.
Megütötted? Megerőltetted? – kérdezte a környezetem, de a szokásos háztartási munkák mellett nem nagyon csináltam semmit. Éjjelre a fájdalom a többszörösére erősödött, és mivel beutalóval a reumatológián másfél hónap múlva lett volna az első szabad időpont, magánrendelést kerestem. Akkor már háromóránként vettem be fájdalomcsillapítót, így amíg hatott, nem bolondultam meg attól, amit éreztem. A magánrendelők is tele voltak, akkor szembesültem vele igazán, hogy hány ember küzd reumatológiai problémával.
Végül két nappal későbbre, este 19.30-ra kaptam időpontot. Akkor már nem tudtam egyedül öltözködni, mert nem bírtam felemelni a karom, csak az ujjaim végei mozogtak.
Csak a cipzáros felsők jöhettek szóba, amikbe épphogy bele tudtam bújni segítséggel. A fizikai erőm is alábbhagyott, nem tudtam volna kapaszkodni a trolin, így végül taxit kellett hívnom, hogy eljussak a rendelőig. De még arra sem voltam képes, hogy bekössem magam, nem tudtam kinyitni az autó ajtaját sem.
A doktornő meghallgatta a panaszaimat, megkérdezte, hogy éjjel erősödik-e a fájdalom, és néha forrónak érzem-e a karom, aztán megkért, hogy mutassam meg, mennyire tudom felemelni (akkor már semennyire nem ment). A diagnózist nagyon gyorsan felállította: befagyott a válla, mondta. Azt hittem, irodalmi stílusban fogalmaz, mert tényleg ezt éreztem: bár a hideg nem éget, a mozdulatlanságot jól leírta. Aztán kiderült, hogy ez a jelenség neve. Addig erről semmit sem hallottam.
Egy szteroidos injekciót kaptam a vállamba. Megváltásként tekintettem a tű hosszú hegyére, és a szteroid szótól sem hőköltem hátra, ugyanis a doktornő azt ígérte, hogy ez néhány órán belül hatni fog, és napról napra jobban leszek. Azt mondta, az ízületi gyulladás, amivel most küzdök, gyógytornát igényel, meg kell tanulnom újra mozgatni a kezem. Fokozatosan, óvatosan – és szakértői segítséggel, mert amikor a fájdalomcsillapítás dolgozik, a kart nem szabad túlerőltetni. Aznap ülve már tudtam néhány órát aludni. Azért ülve, mert a karomnak így volt a legkényelmesebb, a legkevésbé fájdalmas.
Ha feküdtem, és letettem a karom, még a takaró súlyát sem bírta el, ha hozzáért az ágyhoz, annyira fájt, hogy egy percig nem bírtam elviselni.
Másnap elkezdtem alaposabban megismerkedni a témával.
Mi is pontosan a befagyott váll?
„Befagyott váll, másnéven adhesiv capsulitis vagy periarthritis humeroscapularis esetén a vállízület merevvé, mozgása fájdalmassá válik – magyarázta később dr. Koroknai András reumatológus főorvos. – A váll a legmozgékonyabb ízületünk, amely lehetővé teszi karunk többirányú mozgását, mozgatását. A többfunkciós mozgás közben a váll gyakran sérülhet, az ízület merevvé válhat, begyullad. A befagyottváll-szindróma egy összefoglaló elnevezése a vállízület és a körülötte lévő lágyrészek gyulladásából eredő, következményes ízületi mozgásbeszűkülésnek.
Hogy mitől alakulhat ki? Valójában nem tudjuk igazán. Oka lehet az ízület bármi okból történő immobilitása, egyes általános megbetegedések (cukorbetegség, pajzsmirigybetegség), a nem megfelelő terhelés vagy a direkt hidegbehatás.
Fotó: thinkstock
Az biztos, hogy nyaranta megszaporodik a hozzám fordulók száma a helytelen irodai klímahasználatnak köszönhetően, tavasszal pedig a konditerembe visszatérők erőltetik meg a vállukat, aminek következtében kialakulhat a mozgásbeszűkülés, majd az elváltozás. Genetikai hajlam a befagyottváll-szindróma esetében nincs, a megelőzés érdekében viszont sokat tehetünk. Akik testedzés során erőltetik meg a vállukat, azoknál leggyakrabban azt tapasztalom, hogy elmarad a megfelelő bemelegítés, vagy nagyon rövid az időtartama: a váll bemelegítését egy-két körzéssel »letudják«, ami még nem készíti fel az ízületet a nagyobb terhelésre. A súlyzós edzéseknél sokszor nincs felépített edzésterv, a súlyok nagyságának emelése nem lépcsőzetesen történik. Edzés után a váll izmainak lenyújtása is egy időigényes tevékenység, amire sokaknak már nem marad türelme és kedve. A klíma által kialakult gyulladás pedig akkor lenne megelőzhető, ha a berendezés nem menne 23 foknál alacsonyabb hőfokon, illetve nem lenne direkt a testre irányítva. Sok irodában mindig van egy olyan asztal, ahol a munkavállalót direktben éri a légáramlás.”
A befagyott váll kialakulhat csupán attól is, hogy a buszon az ablak mellett ülünk, és nekitámaszkodunk. Észre sem vesszük a huzatot, a kabátból kibújva pedig az ízületeket közvetlenül éri a hideg levegő. Ha belegondolok, az áltavaszi időben kitárt ablaknál dolgoztam két órán át, mielőtt jelentkezett a probléma. Nemcsak megerőltettem a karom, hanem okot adtam egy nagyfokú ízületi gyulladásra.
A befagyott váll jellemző tünete a nem szűnő fájdalom és a merev, »befagyott« ízület akár egyik, akár mindkét oldalon egy időben – mondja a szakértő. – A váll mozgása beszűkül, fájdalmas, karunkat a panasz súlyosságának függvényében tudjuk emelni. Gyakran előfordul, hogy előrehaladott stádiumban a mozgás teljes mértékben kivitelezhetetlen.
A befagyottváll-szindrómának három szakasza különíthető el, amelyek időtartama hónapokban mérhető. A fájdalmas fázisra a fájdalom kialakulása jellemző, egyre gyötrelmesebben és nehezebben lehet mozgatni a vállat. A panasz főleg éjszaka jelentkezik. A mozgásbeszűkülés kialakulásakor – a befagyott váll fázisában – a fájdalom már nem fokozódik, ilyenkor alakul ki a vállízület merevsége, mozgáskorlátozottsága. Az utolsó, »oldódó« fázisban egyre könnyebbé válik a mozgás.”
Újra sms-t írni, gyümölcsöt szeletelni
Amíg nem tudtam mozgatni a karom, olyan dolgokról mondtam le, mint hogy felvágjak egy almát gerezdekre, lecsavarjam a kupakot az ásványvízről, befonjam a kislányom haját. És igen, sms-t sem tudtam írni, gépelni sem ültem le. A legegyszerűbb mozdulatok sem mentek. A gyógytornászhoz azonnal elmentem, ő pedig türelmesen megvizsgálta a testem. Megnézte, mit bírok, mit nem, végigkopogtatott, mint egy kedves harkály. A finom mozdulatokért külön hálás voltam, féltem ugyanis, hogy csavargatni fog. Ahogyan attól is, hogy olyat kér, amit nem bírok, és egyáltalán, azt hiszi, hogy szimulálok. Nekem ugyanis még mindig nonszensz volt az egész.
Az első feladatom annyi volt, hogy egyenes tartásban ülve a térdemtől magam felé kellett húzni a karjaimat, miközben az ujjaim kis pókokként mozogtak. Ezt naponta többször kellett ismételnem. Kölcsönvettem a gyerekektől egy kis, puha gumilabdát is, és azzal is végeztem a gyakorlatokat, amiket megtanított a gyógytornász.
Három napig tartott a szteroidos csodainjekció hatása, akkor a fájdalom megint lecsapott, de olyan erővel, hogy azt hittem, ép ésszel nem fogom kibírni.
Újabb kivizsgálás és vérvétel következett, ami nagyfokú gyulladást mutatott ki, és kilátásba helyeztek egy újabb szteroidos kúrát. A vélemények azonban erről nem mindig egyeznek.
„A szteroidos injekciót befagyott váll esetében meg kell fontolni – vallja dr. Koroknai András reumatológus főorvos. – Döntően az első stádiumban van értelme, amikor csökkenteni tudjuk vele a fájdalmat és a gyulladást. Sok esetben csak részeredményt tudunk az injekcióval elérni, a folyamatot nem állítja le. Álláspontom szerint általánosságban elmondható, hogy ha »ésszel alkalmazza« őket a doktor, sok esetben indokolatlan félni ezektől az injekcióktól. Természetesen a beteg meglévő betegségeit ismerni kell, mert van olyan eset, amikor nem alkalmazhatók. Ennek ellenére az a véleményem, hogy általában már egy, viszont jó helyre beadott injekció jelentősen csökkenti a gyulladást, ami nem terheli meg kifejezetten a szervezetet, és 7-10 napon belül kiürül.
Jógagyakorlat befagyott vállra (Forrás: Vadász Ákos Tullió: Funkcionális jóga)
Ugyanakkor a befagyott váll gyógyítása nagyon összetett, és több szakember (szakorvos, fizioterapeuta, gyógytornász) együttes munkája szükséges hozzá. A tartós panaszmentes állapot elérése időigényes. A magam részéről mindig figyelembe veszem, hogy mi a beteg munkaköre, milyen mértékű a gyulladás, egyáltalán melyik stádiumban jut el a páciens a rendelőmbe, és milyen gyógyítási lehetőségeket preferál, illetve zár ki. Legfontosabb a gyulladás megszüntetése, ami akut esetben szteroidtartalmú gyulladáscsökkentő injekció beadásával történik. Kisebb gyulladás esetén szájon át szedhető nem-szteroid vagy szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszer javasolt. A gyógyszeres terápiát kiegészítheti a váll lézerzuhanyos vagy sonoforézises (gyulladáscsökkentő gél bejuttatása ultrahanggal) kezelése. A diagnózis felállítását követően a lehetőségekhez mérten azonnal meg kell kezdeni a gyógytornát, hogy csökkenjen a károsodások kialakulásának esélye, illetve hogy vissza lehessen nyerni a váll megfelelő funkcióját.”
Lebegésért cserébe zombi is lehetek
Az én esetemben a fájdalomcsillapítás erősebb gyógyszert kívánt, de az ópiáttartalmút nem bírtam: reggelre úgy néztem ki tőle, mint egy zombi, és csak akkor könnyebbültem meg, amikor a szervezetem kiadta magából. Ekkor a háziorvosom felírt egy másik gyógyszert. Szteroidot nem szedhettem a herpeszek miatt, amik közben megjelentek a számon, de ez is gyulladáscsökkentő volt, és közben mindennap csináltam a gyógytornát is.
Másfél hét után a fájdalom már elviselhető volt, és úgy éreztem, mintha az olvadás a könyökömig hatolt volna. Közben jegeltem a karom, és hűsítő krémmel kentem, a forró zuhanyról pedig lemondtam. Még mindig nem tudtam azonban fésülködni, uzsonnát készíteni a gyerekeknek, vagy egy kilónál nehezebb tárgyakat felemelni. A tévét bámulva irigyeltem azokat, akik mindkét kezüket használják, és ezt a lehető legtermészetesebben teszik. A neten videókat néztem, és rájöttem, hogy rengeteg embert érint a betegség, csak sokan megússzák kisebb fájdalommal, vagy korlátozottan, de tudják használni a karjukat. Aztán olyan is akadt a környezetemben, akinek későn diagnosztizálták a befagyott vállát, és műteni kellett. Ő biciklivel esett egy nagyot, eltört a kulcscsontja, és a vállfájdalmát ennek tudták be. Mire valaki megállapította, hogy a törésen túl befagyott válla lett, már nem bírta mozgatni a kezét, és a műtétet javasolták neki. Összenövések alakultak ki a vállában a pihentetéstől.
„A befagyottváll-szindróma esetén a műtét, legyen az nyitott vagy ún. tükrözéses, nem megoldás – mondja azonban dr. Koroknai András. – Maximum az utolsó szakaszban, hogy bizonyos összenövéseket oldjanak. De nagy az esélye, hogy a műtéti »stressz« után a befagyottváll-szindróma ismételten jelentkezik majd. Természetesen vannak olyan esetek is, amikor az idő gyógyít. A kérdés az, hogy mennyi időn belül áll be a javulás, illetve hogy milyen maradványtünetekkel, elváltozásokkal kell számolni.”
Fotó: thinkstock
Dr. Google ritkán segít
Mint mindenki, én is elolvastam a betegségről, amit csak lehetett. Számos gyakorlatot is találtam, de amíg a gyógytornászom meg nem tanított rá, hogy mit milyen sorrendben és mekkora karemeléssel csinálhatok, nem próbáltam ki őket. A betegség ugyanis alattomos, egy rossz mozdulattal is további ízületi károkat okozhatunk.
„Erős fájdalomnál rövid ideig, amíg nem áll be valamiféle fájdalomcsökkenés, nehezen kivitelezhető a gyógytorna – mondja a szakértő. – Ezt az időszakot le kell rövidíteni. Az internetre feltöltött videók között vannak nagyon jók, viszont nehéz megítélni, hogy a gyakorlatsorokat sportolóknak vagy az »átlagembernek« szánták, és hogy laikus vagy gyógytornász volt-e a készítő. Általános nézetem, hogy az otthoni tornában ritka a kitartó beteg. A gyakorlatokat hamar megunják, nem a megfelelő rendszerességgel és ismétlésszámban csinálják őket. Ennél is nagyobb probléma, hogy nincs visszajelzése a páciensnek, hogy jól csinálja-e. Minden ember más és más, eltérőek a fájdalomküszöbök, illetve mindenkit más módon kell motiválni. És a saját esetünkben nehezebb megítélni, hogy mennyi idő alatt milyen eredményt értünk el.”
Volt, nincs, de könnyen újra lehet
Három héttel a diagnózis után a gyógyszereknek és a gyógytornának hála mozogni kezdett a karom. A fájdalom csökkent, majd teljesen megszűnt. Négy héttel később már bele tudtam bújni a pulóverbe, de a karom még nem tudtam teljesen kinyújtani, felemelni. Ha elmentem otthonról, a női táskám súlya elenyésző volt, minden felesleges dolgot kipakoltam, és a bal vállamra terheltem. A cipekedésről lemondtam, beszereztem egy mamikocsit, és húztam a boltból a vacsorának valót, mert emelni nem volt még erőm. Nyolc héttel később újra a régi voltam, csak a félelem maradt meg bennem, hogy mi lesz, ha egy reggel megint arra ébredek, hogy félkarú lettem.
„Sajnos ennél a betegségnél nem kizárt, hogy ismételten jelentkezik – mondja erre zárásul dr. Koroknai András. – De azért rendszeres gyógytornával, odafigyeléssel természetesen csökkenthető az ismételt előfordulás valószínűsége.”
