Az álom és az ébrenlét között van egy olyan határvidék, amelyen minden este áthaladunk elalvás előtt. Ez a titokzatos állapot néhány percig tart, mielőtt elérnénk a mély alvás pihentető, tudatlan állapotát. Előfordulhat, hogy ebben a fázisban úgynevezett mikroálmokat látunk, amelyekre jellemzően nem emlékszünk ébredés után.
Ezen próbál meg változtatni a Massachusetts Institute of Technology kutatója, Adam Horowitz és munkatársai, akik egy Dormio nevű rendszerrel próbálnak meg közelebbi kapcsolatba lépni ezzel a különös agyi állapottal. A tudósok feltételezése szerint ugyanis ebben az átmeneti állapot rendkívül hatékonyan működnek az asszociációink, és nagyon kreatívak lehetünk – ha ki tudjuk aknázni.
A Dormio első generációs szenzoros kesztyűje (Fotó: Adam Horowitz/MIT)
A módszerrel kapcsolatban ismerős lehet az az anekdota, amelyet Edisonnak tulajdonítanak: a feltaláló is felismerte, hogy a félálomszerű állapotban könnyebben talál megoldást az őt foglalkoztató problémákra, ezért megpróbálta azt mesterségesen előidézni. A történet szerint ezért egy vasgolyót – más változat szerint vaskos könyvet – fogott az egyik kezébe, majd leült a kedvenc karosszékébe gondolkodni. Előbb-utóbb elnyomta az álom, ekkor azonban az izmai elernyedtek, és a kezében tartott tárgy a padlóra zuhanva nagy zajt csapott. Edison ettől felébredt, és pár pillanat múlva rájött az épp őt foglalkoztató probléma megoldására. Valami ilyesmiről van most is szó, csak modernebb köntösben.
Megmondja a robot, mit álmodj
Horowitz és csapata ezt a hipnagógiának nevezett állapotot szeretné jobban feltérképezni. Az alvás kutatásával foglalkozó szakemberek szerint ugyanis ennek az állapotnak a kreativitással vagy adott esetben akár hallucinációkkal való összefüggése közismert, olyannyira, hogy az élőlények fiziológiai folyamataiban alapvető szerepet játszó cirkadiánritmus részének tekintik.
„A hipnagógiával összefüggő látvány vagy hallucináció a tudat normál állapota, amikor az ébrenlét felől az alvás felé haladunk” – magyarázta a Vice-nak nyilatkozva Valdas Noreika, a Cambridge egyetem pszichológusa. „A nagy kérdés, hogy mennyivel válunk kreatívabbá ebben az állapotban, illetve az, hogy a hipnagógia miért indukál álmokat bizonyos esetekben, máskor viszont miért követi inkább az álomtalan alvás.”
A Dormio nevű rendszer első változatában egy speciális kesztyűt kellett az alanynak felhúznia lefekvés előtt, majd ökölbe szorítania a kezét. A kesztyűbe épített nyomásérzékelő szenzor detektálta, amikor elernyedtek az izmok. Emellett egy EEG segítségével az agyi aktivitást is monitorozták, amikor az agyhullámok a közelgő alvás hatására megváltoztak, egy kisméretű robot előre programozott mondatokat mondott a kísérletben részt vevő önkénteseknek. Például olyasmit, hogy „gondolj a nyúlra”, vagy „ne felejts el a villára gondolni”. Mindezt megfelelő hangerővel ahhoz, hogy még ne ébredjenek fel, de annyira azért tudatosodjon bennük a külső hatás, hogy a normál esetben csak pár percig tartó hipnagógia kiterjesztett állapotába kerüljenek.
A második generációs változatnál már a test biológiai jelzéseit figyelik inkább (Fotó: Adam Horowitz/MIT)
Horowitzék eddig 8 önkéntessel tesztelték a Dormiót, az eredmények pedig magukért beszéltek. Bár nem mindenki emlékezett a robottal való „beszélgetésre”, mindegyikük esetében megjelent az álmukban a robot által megemlített tárgy vagy élőlény – ha csak leírt szó formájában is.
„Ez azt jelenti, hogy van egy működő rendszerünk, amellyel befolyásolhatjuk az álmokat” – mondta Horowitz a Vice-nak nyilatkozva. A kutató azonban azt is szerette volna megvizsgálni, hogy ennek milyen hatása van a kreativitásra, ezért különféle teszteket töltetett ki a résztvevőkkel. Bár a kreativitást nehéz objektív skálán mérni, az alanyok több időt töltöttek a részletek kifejtésével, hatból öten pedig jobban teljesítettek egy olyan teszten, amelynek során alternatív felhasználási módokat kellett találniuk az említett tárgyakhoz.
„Ezek nem is az én ötleteim voltak, csak úgy átsuhantak a fejemen” – mondta egyikük. „Úgy éreztem, nem vagyok sehol, egy nagy ürességben lebegek, ahol ott ez a rengeteg ötlet. Ez furán hangzik, de ott és akkor minden értelmet nyert.”
Horowitzék folytatják a kutatást, hogy alaposabban fel tudják térképezni az álmok és az alvás világát. Ehhez pedig már tesztelik a Dormio-rendszer második generációs, jóval diszkrétebb változatát. Itt már nincs szükség szenzoros kesztyűre és agyhullámokat figyelő EEG-re, csupán olyan biológiai jeleket figyelnek meg, mint a légzés, az izzadás vagy épp a szemhéj mozgása.
Szép álmokat!
