Vácon járunk, Török Erikával egy fárasztó munkanap után találkozunk. Ő már a napi szokásos bevásárlást is letudta, szatyrában ott lapulnak az esti vacsora kellékei. Erika évek óta adminisztrátorként dolgozik egy vidéki kórházban. Lassan másfél éve már, hogy a műszak végén az első útja nem haza a konyhájába, hanem ide, a város szélén található nagy fehér betonépületbe vezet. Az edzőterem hívogató bejárata pillanatok alatt elnyeli őt.
Gyorsan átöltözik, a ruganyos járású nőn látszik, alig várta már, hogy a hobbijának, az edzésnek hódolhasson. Sokan nem gondolnák róla, hogy nemrégen egy nemzetközi női fitneszversenyen állt színpadon az „Anya bikinimodell kategóriában”. Az edzőteremben úgy érzi, önmaga lehet, önként és dalolva veszi vállára a harminc-negyven kilós súlyokat, és a lábával örömmel, könnyedén tolja ki az ötven kilókat. Mára már tudatosan edz, mert céljai vannak. De persze nem mindig volt ez így, hiszen korán elveszítette az önbizalmát, az alapoktól kellett újraépítenie.
Traumatikus kisiskolás emlékek
Erika Fóton kezdte az óvodát, kisiskolásként még itt volt másodikos, majd harmadikra már Vácra költöztek. Édesapja mozdonyvezetőként dolgozott, sokat volt úton és távol a családtól. Anyukájára hárultak a gyereknevelés és a háztartás gondjai. Talán ezért sem tűnt fel senkinek, hogy vidékről a városba került kislányt az iskolában kiközösítik és bántalmazzák. Mind a mai napig élénken élnek benne az fájó emlékek: „Az új osztályom, ahová becsöppentem, nem fogadott be, kegyetlenek voltak hozzám. Nem játszottak velem, folyamatosan csúfoltak, hogy én buta falusi lány vagyok, ők meg a városiak. Éveken keresztül magányosan tengődtem, senki nem ült mellém, a szünetekben az udvaron soha nem jöttek oda hozzám.”
A gyerekek gyakorta váratlanul, hátulról rátámadtak, megtépték a haját, megcsipkedték. Sokszor azért nem tudott hazamenni időben az iskolából, mert eldugták a cuccait, tolltartóját vagy éppen a pulóverét. Folyamatos készenlétben állt, mert nem tudta, hogy mikor és honnan jön a következő támadás. A szüleinek nem mondta el az iskolai gondjait, a tanárok pedig bár látták, hogy egyedül volt éveken át, mégsem tettek semmit. Így hát Erika jobb híján szép lassan megtanulta megvédeni magát. Ebben segített neki már akkor is a sport. Egyedül a testnevelés tanára figyelt fel rá, beválogatta a kézilabdacsapatba. Ott megerősödött, sokat futott, és végre csapattag lett.
Török Erika
Nyolcadik után már teljesen új élet kezdődött számára. A váci egészségügyi szakközépiskolás évekre már jó szívvel emlékszik Erika, a sport iránti lelkesedés itt is hajtotta.
Csákvári Éva néni lett a testneveléstanárom, aki felkarolt, és ő segített nekem feldolgozni az általános iskolás traumáimat is. Bár nagyon kemény és szigorú volt velem, mégis tőle tanultam meg, hogy bármire képes lehetek, a mai napig ebből élek!
A szakmai tantárgyak és a latin is jól ment a fiatal lánynak. Orvos szeretett volna lenni, segíteni akart az embereknek már kora gyerekkorától, ezért nem is jelölt be más középiskolát a pályaválasztáskor, csak az egészségügyit. „Már négyévesen is azt mondtam anyukámnak, hogy majd én meggyógyítom a torokfájását, mert orvos leszek” – mondja mosolyogva. Érettségi után kórházban kezdett dolgozni ágy melletti nővérke lett, majd fél év múlva megismerte a férjét, akivel már 25 éve házasok.
Fotó: Hernád Géza
Dolgozó nő, anya, feleség
Orvosi továbbtanulási vágyairól önbizalomhiány miatt hamar lemondott Erika. Gyermeket szerettek volna, de sajnos nem jött könnyen a baba a fiatal párnak. „Sokáig nem estem teherbe, majd aztán szerencsére igen, ám a terhességem nagyon nehéz volt, még cukorbetegséget is kaptam. Végre hét év múlva, 36 óra vajúdás után, óriási fájdalmak közepette megszületett Benjámin nevű, csodálatos kisfiam. Talán ezért is alakult úgy, hogy száz százalékban a gyerekem, férjem és a háztartásunk köré szerveződtem, és teljesen begubóztam” – magyarázza.
A gyes után már nem osztályos nővérként, hanem kórházi titkárnőként dolgozott tovább. A cél az volt, hogy minél előbb otthon lehessen munka után. Ez természetes volt nemcsak Erikának, hanem a férjének is, hisz mindketten ezt a női szerepmintát hozták otthonról. Közben azért a harmincas évei végére Erika elvégzett egy főiskolát is levelezőn, egészségügyi menedzser lett. De nem tudott mit kezdeni a diplomájával, a kórház továbbra is csak adminisztrátorként tudta alkalmazni. Más városban kapott volna még vezetői beosztást is, de a családjáért inkább feladta ezt az álmát is.
Fotó: Hernád Géza
Továbbra is mindennap főzött, a lakásukban minden tip-top volt, még a zoknikat is élére vasalta. Fiával együtt tanult, egészen nyolcadik osztályos koráig hozta-vitte az iskolába, nagyon jó és bizalommal teli kapcsolat alakult ki köztük. „A fiamnál már nagyon odafigyeltem, hogy őt nehogy bántás érje. Egyszer volt rá példa, hogy egy kis társa elkezdte őt szekálni. Na, nekem több se kellett, anyatigris módjára bementem, és intelligensen megbeszéltem a fiúkkal a gondokat. Utána soha, semmi hiba nem volt a suliban.
Nagyon fontosnak tartom, hogy álljunk ki a gyerekünkért minden körülmények között, mert én tudom milyen érzés az, amikor céltábla valaki az iskolában!
Sportos újratervezés
„Nyolcadik után a fiam Budapestre ment továbbtanulni, így már nem volt annyira szüksége rám, mint előtte. Persze ezzel semmi gond, ez az élet rendje, így van jól.” Erika negyvenéves volt ekkor és egyre inkább úgy érezte, hogy légüres térbe került és nem tud mit kezdeni magával. Az életközépi válságában, munka után egyszer csak letévedt az edzőterembe, 2017. augusztus 26-án… Nem véletlen, hogy napra pontosan emlékszik a dátumra: ott és akkor jött rá ugyanis, hogy ismét a sport lehet az, ami segíthet rajta, ugyanúgy, mint fiatalabb korában. Vett magának edzőruhát és egy bérletet is. Újra elkezdett mozogni, egyre nehezebb súlyokat is fel tudott már emelni. Az edzőtermi légkör, a szemmel látható gyors fejlődés, a sok-sok pozitív visszajelzés arra sarkallta őt, hogy ne hagyja abba a kemény edzést. Szép lassan megszabadult az évek alatt felszökött plusz kilóktól, személyi edzőt fogadott, az étkezésére és folyadékfogyasztásra is tudatosan figyelt. A külső átalakulást belső változás is követte.
Újra jó nőnek érzem magam, nemcsak egy vidéki fáradt háziasszonynak
– mondja büszkén Erika.
Fotó: Hernád Géza
Az interneten el kezdett tovább kutakodni, hogy mit lehetne még kihozni ebből a sportból. Így lelt rá a „Fitnesz Modell Anyuka” versenykiírásra. El is kezdett felkészülni az edzőjével a hazai kupára, de végül úgy döntött, nagyobbat dob, és az INBA Nemzetközi Natural Testépítő versenyt vette célba. A férje eleinte nem nézte jó szemmel felesége átalakulását, mert szerinte ebben a sportban az egyetlen nőies dolog a bikini, amiben a versenyen pózolt Erika. De az elszánt nőt már nem lehetett eltántorítani a céljától. Ez továbbra sem jelentette azt, hogy elhanyagolta volna a háztartási teendőket és a családját. Sőt, ugyanúgy csillogott-villogott otthon minden, és meleg étel várta a fiúkat. „Legnehezebb a verseny előtti négy hét volt, amikor a szénhidrátot kellett megvonni a szervezetemtől és úgy kellett edzeni. Az mentálisan is kicsinált rendesen. A tengeri hal, a saláta és az uborka lett a fő ételem, napi négy-öt liter folyadék mellett. Úgy éreztem magam, mint egy autó, amibe nem töltenek kellő üzemanyagot, de jól meghajtják” – magyarázza Erika.
Ekkor már 53 kg-ra fogyott a korábbi 73-ról. Többen aggódtak már érte, hogy ne fogyjon tovább. „Sokan le akartak beszélni, hogy mit akarok én már ilyen öregen, anyukaként? De nem hagytam magam. Ilyenkor visszakérdeztem: mit csináljak inkább, nyomkodjam egész nap a telefont, vagy menjek el babot fejteni?” Munka és család mellett folyamatosan edzésekre járt, pózolást és mosolygást tanult és nagyon várta a versenyt, amire egy évig keményen készült. 2018. októberében aztán nemzetközi színpadra állt.
Sokan le akartak beszélni, hogy mit akarok én már ilyen öregen, anyukaként
„A versenyre elkísért a fiam, anyukám és egy pár barátom is. Bár csak hetedik lettem, de akkor is azt mondom, én már nyertem, mert ez volt az első ilyen versenyem. Az alkalomra gyönyörű, sztrasszkövekkel kirakott bikinit béreltem, amiben úgy éreztem, hogy szárnyalok a színpadon. Összesen 173 versenyző érkezett öt országból a bajnokságra. Én természetesen anyuka modell kategóriában indultam. Összesen három percem volt arra, hogy bizonyítsak. Sajnos nekem nem ment végig a mosolygás a feszítések, pózolások közepette, talán ezért lettem hetedik. De nem bánom, mert rengeteget tanultam a következő versenyemre” – mondja Erika.
„Úgy éreztem, hogy szárnyalok a színpadon…”
Több mint hobbi
Sok nőtársa kér a verseny óta Erikától életmód- és edzési tanácsot, ezért elhatározta, hogy ő is hivatásos edző lesz. Nemrégen beiratkozott egy fitneszedző képzésre is, ugyanoda ahol a középiskolát végezte. A következő nagy álma, hogy majd egyszer aranyérmes legyen az INBA nemzetközi testépítő és fitneszversenyen, „Sportmodell”vagy „Bikini” kategóriában. Egy bátorító mosollyal zárja a beszélgetést:
Negyven éven túl is azt üzenem mindenkinek, hogy soha nem késő újrakezdeni és célt találni magunknak, és azt is vallom, hogy bármikor elkezdhetünk járni az álmaink útján.
