Az antibiotikum-rezisztencia a 21. század egyik legnagyobb kihívása

Még mindig bevett gyakorlat, hogy sokan egy egyszerű megfázás esetén is antibiotikumhoz nyúlnak, vannak orvosok is, akik vírusos megbetegedés esetén is felírják az antibiotikumot felülfertőződéstől tartva, afféle megelőzés gyanánt. Bizonyára mindenkinek vannak olyan ismerősei is, akik enyhébb felső légúti megbetegedés esetén az orvos felkeresése helyett először inkább magukat próbálják kúrálni: előveszik a korábbról megmaradt gyógyszereket anélkül, hogy fogalmuk lenne arról, vírus vagy baktérium okozza-e a bajt. Márpedig köztudott, hogy vírusokra az antibiotikumok nem hatnak.

A kétezres évek kezdete óta világszerte 65 százalékkal nőtt az antibiotikum-használat. Ezzel párhuzamosan egyre több olyan baktériumtörzs alakult ki, melyek ellen már hatástalan a korábban bevált, célzott antibiotikum-kezelés, sőt egyre több az olyan multirezisztens kórokozó vagy szuperbaktérium, melyekre a ma ismert antibiotikumok többsége nem hat.

A természetes folyamatokat erősítjük fel

Az antibiotikumok karrierje a II. világháború után indult be igazán, miután Alexander Fleming egy véletlennek köszönhetően felfedezte az ecsetpenészgombák által termelt penicillin baktériumgátló hatását. Érdekes: már ő is felhívta a figyelmet arra, hogy az antibiotikumok felelőtlen használata elősegíti az ellenálló baktériumtörzsek kialakulását.

A baktériumok különböző antibiotikumokkal szembeni ellenálló-képessége egyébként természetes jelenség, hisz az evolúció során ezek a parányi élőlények is rá voltak kényszerítve arra, hogy megvédjék magukat a külső támadásokkal szemben. Akiknek sikerült, azok életben maradtak, és továbbadták a túlélésért felelős gént, akiknek nem, azok kiszelektálódtak. Az antibiotikumokkal tulajdonképpen ezt a természetes folyamatot gyorsítottuk fel. A felelőtlen gyógyszerfogyasztás, a turizmus világméretűvé válása, a haszonállatok tartós kezelése antibiotikummal vagy az állati eredetű termékek nemzetközi kereskedelme mind-mind elősegíti az ellenálló baktériumok kialakulását.

Hogy milyen módszerekkel tudják a baktériumok kicselezni az antibiotikumokat, arról dr. Nemes-Terényi Melindát, a Nébih Állatgyógyászati Termékek Igazgatósága Gyógyszer-engedélyezési Osztályának vezetőjét kérdeztem. „Számos módszerük van. A szerzett rezisztencia alapja a mutáció, amelynek eredményeként a baktérium megváltozott fehérjéket termel. Ez lehet például egy enzim, amelyik le tudja bontani az antibiotikumot, vagy egy felszíni fehérje, amelynek változása miatt az antibiotikum nem képes többé a baktériumsejthez kapcsolódni. Az is előfordul, hogy bizonyos fehérjékkel kipumpálják magukból a bejutott antibiotikumot, így alacsonyan tartják annak koncentrációját. A megváltozott baktériumok továbbörökítik az ellenálló-képességet az utódaikra, de egyes esetekben lehetőség van a baktériumok közötti – horizontális – génátvitelre is.”

A rossz gyakorlattal is a baktériumokat segítjük

Antibiotikummal vagy nélküle: mit mond a gyermekorvos, és mit tapasztalnak a szülők?

Antibiotikum-kúra megkezdésekor az orvosok mindig hangsúlyozzák, hogy az előírt ideig szedjük az antibiotikumot, ellenkező esetben semmit nem ér, ráadásul hozzájárulunk a rezisztens törzsek gyorsabb szelekciójához is.

„Az alkalmazott antibiotikumnak természetesen hatékonynak kell lennie a megcélzott baktériummal szemben, de ez nem elég: el is kell jutnia oda a szervezetben, ahol a baktérium megtalálható, és megfelelő ideig, megfelelő koncentrációban kell ott jelen lennie, hogy a baktériumokat elpusztítsa, vagy legalább oly módon csökkentse a szaporodásukat, hogy a szervezet immunrendszerének legyen ideje felvenni velük a harcot – magyarázza Nemes-Terényi Melinda. – Ha nem szedjük, vagy az állatoknak nem adjuk az előírt adagban, az előírt ideig az antibiotikumokat, csökken a szintjük a szervezetben, és ilyen körülmények között már nem biztos, hogy hatékonyak lesznek a megcélzott mikrobával szemben. Lehet, hogy egy részüket elpusztítják ugyan, de pont az ellenállóbb, fittebb baktériumok fognak megmaradni és tovább szaporodni.”

Márpedig

a baktériumok sokkal gyorsabban szaporodnak és sokkal könnyebben képesek alkalmazkodni a változó körülményekhez, mint a többi élőlény.

Egy-egy antibiotikum fejlesztése és piacon való megjelenése azonban években, sőt inkább évtizedekben mérhető. Vagyis a gyógyszeripar nem tud lépést tartani a baktériumokkal, és lehet, hogy nem is akar, mivel nem igazán látnak üzletet új antibiotikumok fejlesztésében.

Fotó: MTI / Balázs Attila

A baktériumok egyelőre túljárnak az eszünkön

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) friss jelentése szerint évente 33 ezer ember hal meg Európában olyan fertőzésekben, amelyeket az antibiotikumok nagy részének ellenálló baktériumok okoznak, sőt az olyan baktériumok okozta fertőzések száma is megnőtt, melyek már a legerősebb, végső lehetőségként alkalmazott antibiotikumoknak is ellenállnak.

Ismerd meg az antibiotikum-rezisztens baktériumokat, hogy megelőzd a bajt!

A szuperbaktérium-fertőzések 75 százaléka kórházi eredetű, itt a legnagyobb mértékű az antibiotikum-felhasználás, sok beteg van együtt, és könnyebben terjednek a fertőzések. Ausztrál orvosok tavaly olyan multirezisztens baktériumokat mutattak ki, melyeknél a világ különböző pontjain ugyanazok a mutációk alakultak ki. Hogy ez hogyan lehetséges, arra egyelőre még nem tudtak választ adni. Ráadásul olyan baktériumokról van szó, melyek mindannyiunk bőrén ott vannak, de csak a legyengült immunrendszerű betegeknél okoznak súlyos fertőzéseket.

Az egyik legismertebb és legveszélyesebb szuperbaktérium az MRSA (methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus), melynek neve leggyakrabban a kórházi fertőzések kapcsán hangzik el, de kórházon kívül is jelen van. Ez a baktérium meglehetősen gyakori, és általában csak enyhébb panaszokat, például piros kiütéseket okoz a bőrön, súlyosabb esetekben azonban vérmérgezés és tüdőgyulladás is kialakulhat – ráadásul a házi kedvenceket is megbetegítheti, és oda-vissza fertőzheti a gazdát és az állatokat.

Állatról emberre, emberről állatra

Számos ilyen kórokozó van még, mely állatról emberre terjedhet. Ezért is jelent egyre nagyobb problémát, hogy az állategészségügyben is bevett gyakorlat az indokolatlan antibiotikum-használat, ezzel ugyanis hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a kezelt állatokban is olyan multirezisztens baktériumfélék alakuljanak ki, melyek az emberre is veszélyesek lehetnek.

Az állatgyógyászatban alkalmazott antibiotikumok egységnyi állati eredetű termékre vonatkoztatott mennyisége tekintetében sajnos az EU élmezőnyéhez tartozunk. „2010 óta vannak konkrét adataink: a gyógyszer-nagykereskedőktől összegyűjtött antibiotikum-eladási adatokat vetjük össze az állatállomány nagyságára vonatkozó becsült adatokkal. Jelen pillanatban a negatív rangsorban az ötödik helyen állunk, Ciprus, Spanyolország, Olaszország és Portugália mögött. És a rezisztencia-monitoring vizsgálatok alapján sajnos megállapíthatjuk, hogy a rezisztencia sok baktériumfaj esetében nálunk a legelterjedtebb”  – mondja dr. Nemes-Terényi Melinda.

Az antibiotikumokat a múltban világszerte rendszeresen alkalmazták nemcsak az állatok bakteriális eredetű fertőző betegségeinek kezelésére, de hozamfokozóként, a növekedés elősegítésére, illetve betegségmegelőzésre is. Az Európai Unió országaiban hozamfokozásra és a növekedés előmozdítására egy 2006. január 1-jei jogszabály értelmében antibiotikumot adni ma már tilos. „A világ EU-n kívüli részében általában kevésbé felelősségteljesen állnak ehhez a kérdéshez, sok országban még megelőzés, illetve hozamfokozás céljából is alkalmaznak antibiotikumokat az állategészségügy területén. Európán kívül olyan országok is vannak, ahol az antibiotikumok kiváltásához nem szükséges állatorvosi vény, illetve diagnózis. Ezekből az országokból sajnos eljuthatnak az EU-ba is olyan állati termékek, amelyeket felelőtlen antibiotikum-használat mellett állítottak elő.”

E. coli baktérium

Utazunk, a baktériumok pedig jönnek velünk

A napokban tele volt a világsajtó azzal a hírrel, hogy az Északi-sarkon is megtalálták antibiotikum-rezisztens baktériumok nyomát. Ezeket a géneket először 2007 környékén mutatták ki egy indiai kórházi betegben, három évvel később pedig Delhiben – valószínűleg a szennyvíz révén – a rezisztens baktériumok megjelentek a felszíni vizekben. A norvégiai Svalbardban vett talajminták szerint pedig mostanra eljutottak az Északi-sarkkörön túlra is, ahová madarak vagy emberek vihették el a kórokozót.

Ez a meglepő eset is bizonyítja, hogy az antibiotikum-rezisztenciát globális jelenségként kell kezelnünk, az ellenálló baktériumok gyorsan terjednek egyik régióból a másikba, köszönhetően annak, hogy ma már nemcsak a madarak, de mi is könnyedén elutazhatunk a Föld egyik sarkából a másikba. Egy tavaly közölt kutatás szerint azok az emberek, akik olyan régiókban jártak, ahol magasabb az antibiotikum-rezisztens baktériumok száma, például Indiában, sokkal nagyobb eséllyel hordoznak szuperbaktériumokat. Ezek a kórokozók egy idő után eltűnnek, de ha közben az illető megbetegszik valami másban, vagy kapcsolatban kerül valakivel, akinek le van gyengülve az immunrendszere, komoly problémákat okozhatnak.

A kutatók jó ideje kongatják a vészharangot, és sürgetik a politikusokat és a világ vezetőit, hogy vegyék komolyan az antibiotikum-rezisztencia okozta fenyegetést, és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a tudomány fel tudja venni a harcot a rezisztens baktériumok ellen. Mert

a legkevésbé sem utópia, hogy hamarosan elérkezünk az antibiotikumok utáni korba, amikor a jól ismert gyógymódokkal már nem tudunk küzdeni a kórokozók ellen.

Amit pedig mi, átlagemberek megtehetünk, az az, hogy a megfelelő higiéniai szabályok betartásával megpróbáljuk megelőzni a fertőzéseket, és csak akkor nyúlunk antibiotikumhoz, amikor arra valóban szükség van, és felelősséggel, a jövőre is gondolva használjuk.