Túl szoros melltartó, fogamzásgátló – 20 fontos kérdés a mellrákról

Lehetnek fiatalok mellrákosak?

Ez a rosszindulatú daganat leginkább középkorú és idős asszonyokat érint, negyven év felettieket, de ettől még előfordulhat fiatalabb korban is. Minden tizedik nő kapcsolatba kerül vele élete során, egy év alatt akár 7500 új beteget is felfedeznek. Sajnos a fiatalok esetében agresszívabban terjed. 

Kik betegszenek meg? 

Annyit tudunk, hogy kisebb esélyük van erre azoknak, akiknek van gyerekük, és azoknak is, akik fiatalon szülnek. Növeli viszont a kockázatot az, ha mások is megbetegedtek már a családban, ha dohányzunk vagy sok alkoholt iszunk. De az átlagosnál nagyobb veszélyben vannak azok is, akik tizenkét éves koruk előtt már menstruáltak, akiknél a menopauza ötvenöt éves koruk után jött el, és akik hormonális fogamzásgátlót használnak.

Mi okozza a mellrákot?

Több tényezőről is beszélhetünk, attól függ, milyen daganatról van szó. Létezik hormonfüggő, HER2-pozitív és úgynevezett hármas negatív – mindegyiket másként kell kezelni. A leggyakoribb típus a hormonfüggő emlőrák, a betegek kétharmada ebben szenved. Annyit tudni lehet, hogy a keletkezésük valahogyan összefügg a női nemi hormonok eltéréseivel.

Az önvizsgálat elsődleges (iStock)

A mellrák genetikai betegség?

Nem teljesen. Csak körülbelül minden tizedik emlőrákért tehető felelőssé genetikai hiba. Sok esetben ilyenkor a BRCA gének mutációja áll a háttérben – ez ma már genetikai szűréssel kimutatható. Igaz, a családon belüli halmozódás gyakori jelenség, de ennek más oka is lehet, például a hasonló hormonális háztartás, életmód, étkezés, alkat és az azonos környezeti tényezők.

Kinek érdemes genetikai szűrést végeztetnie?

Akinek a családtagjai között legalább három emlőrák előfordult hatvanéves kor előtt, vagy akár egy is negyvenéves kor előtt, illetve akinél volt petefészekrákos megbetegedés a családban. Ha valaki már megbetegedett, akkor is érdemes kérni a vizsgálatot a családtagok védelmében, főként, ha az illető még nincs ötvenéves, ha mindkét oldali volt a betegség, vagy ha közeli rokonnál volt már emlő-, petefészek- vagy hasnyálmirigyrák.

Ha genetikailag megvan bennünk a hajlam, akkor nem is tehetünk semmit a kivédéséért?

A kockázat ilyenkor is csökkenthető – elsősorban megfelelő életmóddal, például egészséges étkezéssel. A hormonfüggő daganatok esetében növeli a kockázatot a fogamzásgátló szedése vagy bármilyen hormonkezelés és a késői teherbeesés. Ami még nagy eséllyel negatívan hat: a röntgensugárzás és a környezetszennyező vegyszerek. A korai babavállalás viszont védő hatású lehet. 

Ha fogamzásgátlót szedtem, akkor mellrákom lesz?

Egyáltalán nem biztos. Bár sajnos ezek a hormontartalmú gyógyszerek valóban fokozzák a kockázatot, ez csak addig van így, amíg szedjük őket, ha abbahagyjuk, újra ugyanolyanok az esélyeink az egészségre, mint bárkinek.

Aki mesterséges beavatkozással szeretne babát, az kockáztatja a mellrák kialakulását?

Nem feltétlenül, de tény, hogy azoknál, akik progeszterontartalmú szert szednek, nagyobb a kockázat.

Kialakulhat rák túl szoros melltartótól?

Nem, legalábbis ezt még nem igazolta tudományos vizsgálat.

A szoptatás véd a mellráktól?

Ez valóban így van: a legtöbb típus ellen védelmet jelent – minél hosszabb ideig szoptatunk, annál inkább.

Férfiaknak is lehet mellrákjuk?

Sajnos igen, bár ritkán fordul elő – körülbelül száz esetre jut egy férfi. Ők általában úgy veszik észre ezt, hogy megváltozik a mellállományuk formája, esetleg csomó érzékelhető benne. Náluk leginkább az örökletes emlőrákok jelentkeznek.

Igaz, hogy a melldaganat nem fáj?

Igen, ez így van – legalábbis korai stádiumban. Úgyhogy erre nem hagyatkozhatunk, figyeljünk inkább az elváltozásokra! De ha nincsen panaszunk, akkor is menjünk el évente a szűrésre.

Pontosan miből vehetjük észre?

Csomó, csomó, csomó: ez a legfeltűnőbb tünet. De bármilyen változás a mellen vagy a mellbimbó elhelyezkedésében gyanús lehet. Önvizsgálatot a legjobb a menstruáció elmúlása utáni néhány napban végezni.

Ha csomó van a mellemben, az biztosan rák?

Egyáltalán nem. Léteznek teljesen ártalmatlan csomók is, főként fiataloknál. Ennek a leggyakoribb oka a fibrocisztás betegség, a fibroadenóma, ami hormonális hatásra alakul ki, ezt ultrahanggal tudják vizsgálni.

Hogyan lehet eljutni mammográfiára?

Két úton. A 45-65 éves nőknek automatikusan küldenek behívólevelet, de a háziorvos ettől függetlenül is beutalhat, ha szükségét látja. Magunk is kérhetjük a vizsgálatot, de ekkor csak saját költségen. Negyven év alatti korban azonban általában nem tartják indokoltnak.

Milyen vizsgálatok mutatják meg a stádiumot?

Mammográfia, ultrahang, citológia, szövettan: az orvosok ezekkel a módszerekkel dolgoznak a tapintásos vizsgálaton túl. Ha szükségét látják, akkor nemcsak a melleket vizsgálják, de feltérképezik a teljes mellkast, a hasi részeket, a csontrendszert és a tüdőt is az áttétek miatt. Remélhetően azonban erre nincs szükség – korai felfedezésnél nem kell aggódni emiatt.

Gyógyítható a mellrák?

Nemcsak hogy gyógyítható, de nagyon jó eséllyel. Ha korán felfedezik, akkor 95 százalékos arányban! Sajnos mégis elveszítünk évente mintegy kétezer nőt, akik valószínűleg későn jutottak el orvoshoz. Hogy egy beteget a műtét és a kezelések után mikor nevezhetünk gyógyultnak, azt nehéz pontosan megmondani, de általában úgy tartják, hogy ha valaki öt éven át tünetmentes, az már gyógyultnak számít. Ugyanakkor sajnos nincs garancia arra, hogy ez a betegség nem tér vissza.

Minden rákbeteg kap kemoterápiát?

Nem feltétlenül. A stádiumtól függ a következő lépés: várható-e műtét, ha igen, akkor előtte vagy utána van-e szükség kemo-, hormon- vagy sugárterápiára, esetleg biológiai terápiára – ezek biztonságot adnak arra nézve, hogy a daganat nem tér vissza. Ezenkívül esetenként kisebbíthető is a mérete még a beavatkozások előtt.

A műtét elkerülhetetlen?

Az az igazság, hogy „örülnünk kell” a műtétnek, hiszen az jót jelent, ha egy daganatot még műthető állapotban sikerül lefülelni. Nem szabad ilyenkor mással kísérletezni, az operációval biztosra mehetünk.

Akit megműtenek, annak mellek nélkül kell tovább élnie?

Semmiképpen. Egyrészt létezik mellmegtartó műtét is – ha csak kisebb részt kell kiemelni –, másrészt ma már gyönyörű munkát végeznek a plasztikai sebészek – vagyis pótolják azt, amit elveszítettünk (a társadalombiztosítás fedezi ezt).