Mindkét mellét eltávolították, mégis babázásra készül a magyar modell

Mindjárt október, mindjárt lánchídi séta, amikor érintettek és hozzátartozók, sorstársak és orvosok, mindazok, akik a mellrák ellen küzdenek, együtt, egy célért tesznek meg egy rövidke utat. Az aktivisták közt ott lesz Szűcs Adriána modell is, aki maga is túl van ezen a betegségen. Korábban beszélgettünk már vele hosszabban, most arról mesél, mi történt vele azóta. Hogyan élt túl, hogyan kel fel reggelente és főleg: hogyan gondol arra, hogy anya legyen egy ilyen betegség után.

Huszonhat éves volt Adriána, amikor felfedezték nála a mellrákot. „Mikor először voltam orvosnál, azt mondta, ennyi idősen nem lehetek rákos. Mégis az lett végül a diagnózis. Eleinte senki nem hitte el, én sem” – mondja, és valóban, egy huszonévesnek nem az lenne a „dolga”, hogy kemoterápiára járjon, hogy parókák közt válogasson, hogy három műtéten essen át. Adriána családjában azonban többen is érintettek voltak, nagymamája petefészekrákban halt meg, és mint később kiderült, BRCA-pozitív, vagyis azon kevesek közé tartozik, akiknek mellében élete során „kódoltan” megindul a rosszindulatú folyamat. Szerencsére időben ment orvoshoz, a daganat másfél centis volt, és bár agresszív típusú, ilyen stádiumban 90 százalékos eséllyel gyógyítható. Az ára azonban megvolt: 16 kemoterápiás kezelést kapott, haja kihullott és mindkét mellét elvesztette.

Fotó: Szűcs Péter

Ezek tehát az előzmények, és mindez nem is olyan régen történt; még csak két éve annak, hogy az első csomót megérezte. Ma gyönyörű, egészséges (illetve ahogy a túlélőknél mondják, jelenleg negatív), igaz, hat kilóval több, mint a betegsége előtt, de ez egyáltalán nem érdekli, sőt, sokkal inkább rendben van magával külsőleg-belsőleg.

„Ahogy kinőtt a hajam, mintha meg sem történt volna – mondja mosolyogva. –Attól kezdve, amikor tükörbe néztem, már nem egy beteg nőt láttam, hanem magamat. Nem mondom, hogy egyáltalán nem változtam, sőt… 180 fokos változáson mentem keresztül, felnőttem.”

Érdekes ezt hallani egy huszonhét éves embertől, de aztán Adriána megmagyarázza: túl sokáig volt kamasz, túl sokáig hitt felszínes dolgokban, túl sokáig volt elégedetlen a sorsával. „Kellett egy fenékbe billentés. Az életem elment rossz irányba lelkileg, szellemileg. Nekem sosem volt semmi elég. Nem volt elég a külsőm, pedig tökéletes voltam. A családomat mindenért hibáztattam…”

Modellként (Fotó: magánarchívum)

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Adriána olyan közegben mozgott, amit nem könnyű személyiségtorzulás nélkül átvészelni. Szép arcának és alakjának köszönhetően modellmunkákat vállalt, miközben csak 156 centiméter magas, amiért sokat kritizálták. „Szörnyű mondatokat kaptam, főleg a fotósok részéről. Hogy hogyan lehetek modell. Volt, aki egyenesen úgy fogalmazott: egy forintot nem adnának értem. Ebben a helyzetben úgy éreztem, a néhány „fegyverem” a hajam, a súlyom és az arcom. Ezért fogyókúráztam extrém módon. Amit egyébként minden modell csinál a 180 centistől 150-esig.”

Sajnos ez nem is fogyókúra volt, inkább testkép- és evészavar koplalással, hányásokkal. Adriána „versenysúlya” 46 kiló volt, ami borzasztó kevésnek tűnik. Most az 52-vel normális, csinos testalkatú. A haja pedig rövid, holott korábban attól is ideges volt, ha csak néhány centit vágtak a hosszú hajából. Persze mindenki biztatja, milyen jól áll neki.

„Minden külsőmmel kapcsolatos szorongást elengedtem, és már semmit nem teszek csak azért, hogy a külvilágnak megfeleljek. Azt és annyit eszem, amit, amennyit szeretnék. És most már voltam olyan fotózáson, ahol azt mondták rám: végre egy lány, akinek normál testalkata van.”

Adriána próbálná ezt a szemléletet a kamaszlányoknak is átadni, de azt mondja, nehéz megértetni velük, mi az, ami igazán fontos, hogy ne foglalkozzanak annyit a külsejükkel, és hogy az egészség mennyivel lényegesebb.

„Sok húszas-harmincas azt gondolja, vele ez nem történhet meg, de igenis megtörténhet. Ma már egyre több a fiatal beteg, most négy közeli ismerősöm van, aki daganattal küzd, hárman közülük harmincasok. Ehhez képest elképesztő, hogy most is kapok üzeneteket, amiben nők azt írják, hónapok óta, fél éve éreznek egy csomót, de nem mernek orvoshoz menni, mert például attól tartanak, mit szól majd az orvos, hogy ilyen későn jöttek. Hát semmit, meg akarja menteni az életed!”

Utána és előtte (Fotó: magánarchívum)

A fiatal lány még csak másfél éve ismerte a barátját, amikor megkapta a diagnózist, de azt mondja, talán nem vagy nem így élte volna túl a betegséget, ha ő nincs. „Az elején persze őt is sokkolta a hír. Amikor pedig már tudtam, hogy jön a kemó, hogy min fogok keresztülmenni, mondtam, hogy elengedem őt, ne kelljen velem ezt végigcsinálnia, ha úgy érzi, hogy ez sok neki, keressen egy egészséges lányt. De gondolkodás nélkül mondta, hogy ezt felejtsem el, mert ő engem választott. Mondtam neki, hogy nem lesz hajam, erre azt felelte: ha öreg leszel, már semmi nem lesz rajtad ugyanolyan, mint volt, csak a szemed. Én pedig abba szerettem bele.”

Később a szavaknál is többre volt szükség; a férfi ápolta őt, amikor magas lázzal kórházba került, és még a zokniját sem tudta egyedül felhúzni… „Szerintem minden párkapcsolat alapja a bensőségesség, az őszinteség. Mi mindent megbeszéltünk, még azt is, hogy szex közben levegyem-e a parókát, mindent. Ha egy férfi beleáll ebbe, meg kell értenie azt is, hogy egy ideig nem lesz normális életünk.”

A lány ma úgy gondolja, azért kellett megélnie mindezeket, mert meg kellett változnia. Ma ő a felkiáltójel, de a remény is arra, hogy van élet a mellrák után – ahogy ő fogalmaz. 99,9 százalékban biztos abban, hogy nem jön vissza nála a tumor. Az érintett mellét el kellett távolítani, az egészséges levételét pedig maga kérte a genetikai érintettség miatt. Azóta szépen pótolták, gyönyörű testrészeket varázsolt a plasztika. „Azért más érzet, kicsit idegen rész, és tudom, hogy nem tudok majd szoptatni, de próbálom a pozitívumokat nézni.”

Adriána a párjával (Fotó: magánarchívum)

Az egyik (legfőbb) pozitívum éppen a babakérdés: Adriána szülhet nyugodtan, ugyanúgy, mintha sosem lett volna beteg. „Már azelőtt is családot terveztünk, autót is úgy vásároltunk. Egy ideig dilemma volt, hogy karriert építek vagy gyereket szülök, de most már egyértelmű a helyzet.”

Merthogy a genetikus javaslatára Adriána petefészkeit is ki kell venni 36 éves koráig, addig pedig már nincs sok idő, hiszen két gyereket is szeretnének. A lány azt tervezi, hogy a modellkedéssel végleg felhagy (jöjjenek a fiatalabbak, magasabbak – mondja), és párjával együtt viszi a vállalkozásukat. „Mindig is fiatal anya szerettem volna lenni, de most már tudom, hogy miért kellett várnom. Így már sokkal érettebb fejjel nézek elébe, és ma már nem gondolkodom annyit, hogy jó anya leszek-e…”