A császármetszést gyakran traumaként élik meg a nők, akár tudtak rá lélekben készülni, akár hidegzuhanyként éri őket – a következő terhességnél mégis egyenes út vezet az újabb császármetszés felé, ami hatványozza a műtét okozta szövődmények kialakulási esélyét. Sokan vannak azonban azok az édesanyák is, akikben a műtéti szülés (hasi szülés, császármetszés vagy bárhogy is nevezzük) annyira rossz emlékeket hagyott, hogy meg szeretnék tapasztalni a szülés természetes formáját is, és a császár utáni hüvelyi szülés, azaz a VBAC (Vaginal Birth After Caesarean) mellett döntenek. Zsanett egy császármetszés utáni két sikeres VBAC-járól, Noémi pedig két műtét utáni sikeres VBAC-járól mesélt nekünk; a szakmai háttérről Dr. Pethő Boglárkát, az Istenhegyi Géndiagnosztikai Centrum szülész-nőgyógyász szakorvosát kérdeztük, aki már több sikeres VBAC-t levezetett.
„Senki sem szólt hozzám, csak egy munkadarab voltam”
Zsanettet 2007-ben császározták meg egy korábbi miómaműtét és lombikban fogant babája miatt. Az interneten akkor még korántsem állt annyi információ rendelkezésre, mint most, így a fiatal anyuka nem is kételkedett igazán.
A műtét maga személytelen volt, rideg, senki sem szólt hozzám, csak egy munkadarab voltam. A fiamat körülbelül két másodpercre mutatták meg, aztán órák múlva hozták csak. A szomorú az volt, hogy bárkit odahozhattak volna, nem ismertem meg a saját gyerekem. A mai napig nem tudom, hogy mi történt vele azokban az órákban, az édesapja sem lehetett vele, nem foghatta meg.
Ekkor már tudta, hogy még egyszer nem szeretne császárral szülni.
Pethő Boglárka azt mondja, fontos, hogy megalapozott indokkal történjen a császármetszés. „Tudni kell, hogy nem csak életmentő esetekben alkalmazzuk a császármetszést, rengeteg profilaktikus, vagyis megelőző okból is dönthetünk a műtét mellett” – fogalmaz a doktornő. Például a magzat vagy az anya állapotában lehet olyan tényező, ami miatt a hüvelyi szülés kockázatot jelent – ilyenkor a szakemberek mérlegelnek, és ha úgy vélik, hogy a műtéti beavatkozás biztonságosabb, a mellett teszik le a voksukat.
Az orvosok statisztikailag gyakori és ritka szövődmények között tesznek különbséget. Gyakori szövődménye lehet a császármetszésnek, hogy a bőr alatt folyadék gyülemlik fel, előfordulhat sebfertőződés akkor is, ha a sterilitás végig megfelelő volt a műtét során, lehetnek utóvérzések – ez különösen gyakori, ha az anya véralvadási zavarokkal küzd, véralvadásgátló kezelésben részesül. A műtét hosszú távú szövődményei közé tartozik a hashártya-összenövés is, ami nemcsak császárspecifikus következmény, hanem általában is előfordulhat a hasi műtéteknél.
„VBAC esetén rettegett szövődmény a hegszétválás. Bár vannak előre felmérhető hajlamosító tényezők, amelyek mellett ez nagyobb eséllyel fordul elő, minden méhen végzett előzetes műtét esetén nagy gondossággal kell eljárnunk, mert különösebb előjel nélkül is kialakulhat. Az úgynevezett néma hegszétválás esetén minden tünet nélkül, akár a szülés megindulása előtt kialakulhat az állapot, melyet aztán csak egy tervezett császármetszés végzésekor észlelünk” – magyarázza a szakember.
Amikor Zsanett második gyermeke szintén lombikkal megfogant, pontosan tudta, mely kórházak és orvosok adnak lehetőséget császár utáni természetes szülésre. Zsanettnak dúlája is volt, akitől elég biztatást kapott ahhoz, hogy elhiggye, képes megszülni a lányát. „Vártam, hogy valami katartikus dolgot fogok érezni, de csak azt éreztem, hogy így van ez jól. Volt aranyóra, ahol ismerkedtünk, nem vitték el a lányomat, és a kórházi napok alatt sem volt nélkülem egyáltalán.”
Újabb öt és fél év múlva pedig jött a kis csoda, egy újabb kislány, aki spontán fogant. Zsanett tudta, hogy nála sem szeretne máshogy szülni, csakis természetes úton. „Azt gondolom, hogy mindent kihoztunk a szülésből, amit egy kórházi szülésből ki lehet. Nem háborgattak, nem volt beavatkozás, választott pózban szültem, kádban vajúdtam végig. Születés után összebújtunk, majd amíg én zuhanyoztam, a férjemnél volt a kislányunk, és a gyermekágyra is velem jött át, nem vitték sehova. Azt gondolom, hogy semmi rendkívüli nem történt, minden úgy zajlott, ahogy azt a természet rendezte.”
Képünk illusztráció (Fotó: NurPhoto / Getty Images)
Zsanett esete azonban nem tekinthető átlagosnak. Igazából átlagot vonni sem biztos, hogy jó a hasonló esetekből. „Pár éve elterjedt volt egy előzetes felmérés, amely alapján lehetett pontozni, hogy valakit érdemes-e VBAC-ra engedni, vagy sem, de nincsenek kőbe vésett szabályai annak, kit lehet, és kit nem, illetve ezt gyakran az adott kórházi protokoll szabja meg” – magyarázza a doktornő.
Dr. Pethő Boglárka szerint a szövetek regenerálódási idejét és mechanizmusát figyelembe véve a műtét utáni hüvelyi szülés tervezésekor optimális, ha eltelik két év a császármetszést követően. Statisztikai adatok is arra mutatnak, hogy ennyi idő alatt radikálisan csökken a szövődmények kialakulási esélye.
„Ami nekem a legfontosabb volt mindkét VBAC-nél, hogy ne legyen felesleges beavatkozás, tekintsenek partnernek, vegyék figyelembe, amit én szeretnék, ne korlátozzanak, és semmiképpen ne legyen szeparáció – mondja Zsanett, aki ma már úgy látja, a szülésélménye megváltoztatta őt magát is. – Sokkal tudatosabb lettem, nemcsak a szülésekben, hanem az élet minden területén, merek kérdezni, vitázni, kiállni magamért, és a pozitív szülésélmények hatnak a családunkra is, ahogy a negatív is hatott.”
Ha az anyuka szeretné a császármetszés utáni hüvelyi szülést, és nincs egyéb probléma a terhessége során, amely ezt nem teszi lehetővé, akkor nagyságrendileg a 41. hétig való várakozás abszolút reális. Ezen túl azért nem várnak szívesen tovább a szakemberek, mert a szövődmények kockázata radikálisan megnő, dr. Pethő Boglárka szerint azonban vannak olyan terhességgel összefüggő állapotok, amik miatt az orvosok nem tudják megvárni a 41. hetet sem.
„Terhességi cukorbetegség vagy magas vérnyomás esetén mérlegelni kell a várakozás időtartamát. A fenti két állapot ugyan nagyon jól egyensúlyban tartható, kezelhető orvosi felügyelettel, mégis ezekkel az alapbetegségekkel az idő letelte után kevésbé várakozunk, mert az a tapasztalat, hogy a lepényi funkciók ezekben az állapotokban hamarabb elkezdenek romlani.” A szakemberek tudják nézni a CTG-eredményeket, a lepény meszesedésének mértékét, a magzat áramlási paramétereit, ugyanakkor vannak még most is nem mérhető faktorok, amelyek miatt az orvosok a tanulmányokra hagyatkoznak az ilyen esetben. A VBAC esetében a szülésindítás lehetősége a helyi kórházi protokolloktól függ, ebben az esetben is a legjobb, ha magától indul meg a szülés.
„Ilyen keskeny csípővel nem tudja megszülni ezt a gyereket”
Noémi elfogadta az első császármetszését, hiszen a babája farfekvéses volt, a magzatvíz pedig egyre csak fogyott. Második gyermeke két évvel és egy hónappal a műtét után született, és bár eleinte úgy tűnt, az orvosa mellette áll, és támogatja a VBAC-terveit, ahogy közeledett az idő, egyre inkább a császár felé irányította az anyukát. „Nézzen magára, hiszen ilyen keskeny csípővel nem tudja megszülni ezt a gyereket” – ez volt az orvos utolsó mondata, amivel megtörte Noémi önbizalmát. Mivel betöltött 35 hetes terhesen nehezen talált volna orvost, aki elvállalja, és még a VBAC-ban is partner, a kismamát végül megint megcsászározták. „Azt hittem, a tapasztalat, meg hogy tudom, mire számítsak, majd segít, de a második műtét sokkal rosszabb volt, jóval nehezebben éltem meg” – meséli.
VBAC-nál a kismamák hüvelyi szülés vonatkozásában először szülőknek számítanak, ezért ugyanúgy fontos előre felmérni a magas kockázatú állapotokat és az esetleges kizáró tényezőket, mint ha első gyermeküket várnák. „Vannak olyan körülmények – ilyen például a téraránytalanság – melyeket sok esetben csak a szülés egy adott pontján lehet kimondani. A szülés dinamikája sokkal meghatározóbb, mint a terhesség korábbi szakaszában előrevetített magzatméretek. Hatékony fájástevékenység, jól elhelyezkedő magzat, dinamikusan haladó szülés esetén egy négykilós baba olykor könnyebben megszületik, mint máskor egy átlagos súlyú. Amennyiben a páciens előzményében a császármetszés mellett hüvelyi szülés nem szerepel, feltétel a magzat koponyavégű fekvése. (Először szülőknél medencevégű fekvés esetén császármetszés végzése a protokoll.) És bár nem feltétele a VBAC-nek, de erős pozitívum, ha az előző császárt megelőzően volt már méhszájtágulás, vajúdás. Nagyon sokszor a tágulási szakaszon teljesen végigmennek a kismamák, és a kitolási szakaszban kerül sor a műtétre. Ilyenkor nagyobb a sikeres szülések száma is” – magyarázza a doktornő.
Képünk illusztráció (Fotó: NurPhoto / Getty Images)
Az mindenképpen a VBAC ellen szól, ha:
- szélsőségesen közel van egymáshoz a két szülés,
- az anyánál már előfordult hegszétválás, vagy
- fennáll bármilyen, terhességgel összefüggő vagy anyai alapbetegség, ami eleve gátja a hüvelyi szülésnek.
„Fontos megemlíteni, hogy amennyiben előzetes császármetszés során a méhen ejtett metszés függőleges, a hegszétválás valószínűsége jelentősen nő, emiatt ilyenkor a következő szülés is császármetszéssel ajánlott. Ezt a technikát a klinikai gyakorlatban elsősorban extrém kis koraszülöttek esetén végezzük” – mondja Pethő Boglárka.
Noémi tudta, ha jön a harmadik baba, ő természetes úton születik majd. Egyfolytában bújta a VBAC-támogató csoportokat, szakirodalmat, beszámolókat olvasott, és tudatosan keresett orvost és kórházat a két császár utáni hüvelyi szüléshez, vagyis a VBA2C-hez. Azt meséli, nem volt sok lehetősége, Magyarországon a sima VBAC is gyerekcipőben jár, de a két császár utáni természetes szülést csak igen kevés orvos vállalja be. Mivel tudta, hogy nincs sok esélye, gyorsan lépett.
Ahogy pozitív lett a terhességi tesztem, azonnal telefonáltam az orvosnak. Elmeséltem neki a történetem, és ő csak annyit mondott »Szülni szeretne? Nagyon jó, persze!« Nem kellett szakirodalmat és statisztikai adatokat lobogtatnom előtte, végig a lehető legteljesebb mértékben mellettem állt.
A szülés természetes folyamat
A VBAC-re készülve érdemes tisztában lenni a kockázatokkal és a lehetőségekkel is – hangsúlyozza Pethő doktornő. „Azok a szülések tudnak a hüvelyi szülés irányában a legsikeresebbek lenni, ahol az anyuka felkészült, de nem túlkészült; nem válik túlzottan gyanakvóvá, bizalmatlanná az őt körülvevő segítő személyzettel szemben, és nem túl konkrétak az elképzelései a szülés mikéntjéről, hiszen ez egy előre meg nem tervezhető, természetes folyamat. Az eltökéltség és a tudatosság mellett legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, hogy az anya tudjon bízni magában és az őt körülvevő kórházi személyzetben. A bizalmi légkör segít a biztonságérzet megteremtésében. Az anyuka személyiségétől függően nagyon nagy biztonságérzetet adhat a témában való jártasság, felkészültség, de a szülés egy olyan folyamat, ahol el kell tudni engednie magát, ki kell kapcsolnia a tudatát, kell tudnia sodródni az eseményekkel” – magyarázza a szakember.
Noéminél a lelkes készülés és a támogató csapat ellenére sem ment minden pikk-pakk, volt olyan pillanat, amikor úgy érezte, nem fog menni. Mikor már egy hete nem tudott aludni sem az erős jóslófájásoktól, a szülésznője azt javasolta, menjen be a kórházba, de a császár lehetőségét is próbálja meg elfogadni. „Ahogy letettük a telefont, teljesen kiborultam, másfél órán keresztül zokogtam, mert nem hittem el, hogy bejártam ezt az utat, és itt, a betöltött 40. hétnél, a célhoz ennyire közel kell feladnom. Nem tudom, hogy emiatt a kiborulás miatt történt-e, de ahogy kiszálltam a kórház előtt az autóból, elfolyt a magzatvizem.” Elkezdődött hát az édesanya első természetes szülése, és bár kapott oxitocint, illetve mivel az ún. vitorlás tapadású köldökzsinór a kislányát újra és újra visszarántotta születés közben, végül vákuumot is alkalmaztak, természetes úton is fejeződött be.
Amikor a köldökzsinór visszarántotta, egy pár pillanatra mindig eltűnt a szívhangja, és körülöttem már azon tanakodtak az orvosok, hogy menjünk-e a műtőbe. Én persze teljesen más állapotban voltam, de arra emlékszem, hogy azt mondogattam: csak császárt ne, császárt ne.
A doktornő szerint egy császár utáni hüvelyi szülés nem igényel többletmunkát, de nagyon nagy körültekintést és türelmet igen. Amitől a szakmán belül sokan tartanak, az a komoly szövődmények ellátása, melyek kiemelkedő műtéti kompetenciát és komoly teammunkát igényelnek.
És hogy mit tehet egy kismama, ha VBAC-re készül? A doktornő azt mondja: „A felkészülés során elsősorban gondolati szinten kell elrendezni a dolgokat; pozitivitással, nyitottsággal érdemes hozzáállni a VBAC-hez. Gyakran nagyon szeretné az anyuka; akár egyfajta önmegvalósítást lát ebben, de emellett óriási félelem, sok önmagával szemben támasztott elvárás is dolgozik benne. Véleményem szerint az adott biológiai folyamat, a fizikai alkat adta kereteken túl a sikeres felkészülés kulcsa sokkal inkább lelki, mintsem testi jellegű.”
