A karácsonyi – és úgy általában az ünnepekhez kapcsolódó – családi összejöveteleken sok helyen még ma is az jelenti a legnagyobb elismerést a vendéglátóknak, ha mindenki, aki az asztalnál ül, annyit eszik, hogy mire a menü végére ér, kénytelenek lazítani az egyre szorosabbá váló szoknyán vagy nadrágon. Persze nem feltétlenül a háziasszony hibája a túlevés, nem mindig ő az, aki szüntelenül kínálgatja a hívogató fogásokat a vendégeknek: sokszor épp a meghívottak azok, akik nem tudnak megálljt parancsolni az étvágyuknak, és bőséggel fogyasztanak minden fogásból. Ennek fényében semmi meglepő nincs abban, hogy az ünnepi lakomák gyakran végződnek gyomorrontással, epepanaszokkal, rosszabb esetben pedig hasnyálmirigy-gyulladással, ami jelentősen növeli a forgalmat az ügyeleteken.
Túl sokat és túl sokfélét eszünk karácsonykor
Az, hogy mennyire vagyunk kitéve a túlevés veszélyének, Ábrahámné Bergmann Anna funkcionálistáplálkozás- és életmód-tanácsadó szerint sok egyéni tényezőtől függ, meghatározó ebben az otthonról hozott minta, az anyagi helyzetünk, az ételekhez való viszonyulásunk és persze az önfegyelmünk. A szakértő szerint igen sokatmondóak azok a magyar közmondások, amik az ünnepi szokásokhoz kapcsolódnak: Evés közben jön meg az étvágy, vagy: A jó gyomor mindent bevesz. A csábításnak persze mindannyian ki vagyunk téve, a nagy kérdés az, hogy meg tudunk-e állni a kritikus pontnál: „Sok ünnephez kapcsolódnak jellemző szokások, ilyen például a jellegzetes ünnepi fogásokkal megterített asztal. A karácsony ebből a szempontból is kiemelkedőnek számít, sok olyan étel van, amit csak ekkor teszünk a tányérunkra, az év többi időszakában nem igazán fogyasztjuk. Ez aztán a különleges fogások túlkínálatát eredményezheti, ha pedig ott van a szemünk előtt – és csak akkor van ott –, akkor nehéz lemondanunk róla” – mondja a szakértő, majd hozzáteszi, észszerű mennyiségi és minőségi menütervezéssel mindezt okosan ki lehetne küszöbölni, a baj az, hogy sokan egyáltalán nem kívánnak eltérni a megszokott hagyományoktól.
Ábrahámné Bergmann Anna szerint akár két-három kilót is hízhatunk az ünnepek alatt
A túlevéssel kapcsolatban is igaz, hogy szervezetünk – különösen, ha viszonylag jó állapotban van –, sok mindent és sokáig képes tolerálni, ezzel a képességével azonban jobb nem visszaélni. A szakember szerint egy-egy túlevés mindenképpen megterhelő a test számára, hiszen ilyenkor nemcsak a mennyiséggel, hanem az összevisszasággal is gond van. „Az emésztőrendszer ilyenkor fokozott munkára kényszerül, ha pedig komoly kihívás elé állítjuk, akkor sajnos számolhatunk a következményekkel is, mint például gyomorrontás, netán epegörcs. Érdemes tudni, hogy egy »átlagos túlevés« – vagyis amikor a gyomor normál befogadókapacitásához képest többet eszünk – minden alkalommal stresszt okoz a szervezetnek. Ha ezt rendszeresen eljátsszuk olyan ételekkel, amik nem a szervezetünk egészségét szolgálják, akkor elég nagy igénybevételnek tesszük ki a testünket, ami a közérzetünkre is rányomja a bélyegét” – hangsúlyozza az életmód-tanácsadó, aki szerint akár két-három kiló pluszra is szert tehet az ünnepi időszakban az, aki lazábbra engedi a gyeplőt a családi összejövetelek alkalmával.
Ábrahámné Bergmann Anna szerint a legbarátságosabb ételeink ilyenkor is a friss salátafélék – vegyesen, színesen, ízletesen –, a sült, dinsztelt, párolt zöldségek (édesburgonya, répafélék, zeller, cékla, káposzta- és hagymafélék, sütőtök) és a fermentált zöldségek, vagyis a hozzáadott cukor nélkül készített savanyúságok. „A jól elkészített halászlé és a tradicionális ünnepi húsleves – tészta nélkül – szintén kimondottan támogatja az egészséget. Ide tartoznak még – igaz, inkább csak mértékkel – a húsokból (kacsából, libából, vadból), halakból készült sültek is.”
Két könnyen kivitelezhető tippet is kaptunk a szakértőtől, ezek segítségével elkerülhető a túlevés, és az, hogy az ünnepi menüvel túlterheljük az emésztésünket:
- Adjuk meg a módját az étkezéseknek, ne siessünk az evéssel! Minden falatot rágjunk meg alaposan, mielőtt lenyelnénk, és szánjunk elegendő időt az étkezésre. Ha máskor nem, az ünnepek alatt azért ez általában megoldható.
- Figyeljünk a testünk jelzésére, mikor elég! Amikor a gyomrunk befogadta a kapacitásának megfelelő mennyiséget, egy sóhajtással jelzi, hogy köszöni szépen, elég volt. Ezzel a sóhajtással a rekeszizom további helyet igyekszik biztosítani, hogy a gyomor még tágulhasson, ha szükséges, de ha ezen a ponton abbahagyjuk az evést, akkor éppen elegendőt ettünk. Ha mégsem éreznénk jóllakottságot, akkor is nyugodtan megállhatunk, 5-10 percen belül ugyanis az agyunkba is eljut az információ, hogy minden finom volt, és jóllaktunk.
Dr. Willner-Haring Péter hetente több epeműtétet hajt végre
Epével vagy epe nélkül?
Dr. Willner-Haring Péter, a Róbert Károly Magánkórház sebészeti osztályának vezetője úgy gondolja, hogy az epekövesség alapvetően sebészeti betegség, ennek ellenére még mindig sok helyen lebeszélik az érintetteket a műtéti beavatkozásról. Pedig ahogy a doktor úrtól megtudtuk, a legújabb szemlélet az, hogy az epeköveket tartalmazó epehólyagot akkor is érdemes eltávolítani, ha nem okoz panaszt, pusztán azért, hogy elejét vegyék a későbbiekben kialakuló szövődményeknek.
A bennhagyott epeköves hólyag potenciálisan nagyobb veszélyt jelent, mint a ma már teljesen rutinműtétnek számító, laparoszkópos beavatkozás, hosszú távon tehát sokkal jobban jár a beteg, ha nem hagyja magát lebeszélni az operációról.
Az epekövesség ugyanis nemcsak görcsöt okozhat, hanem számos más kellemetlenséget is, hiszen gócként van jelen a szervezetben, és az emésztésben hozzá tartozó feladatokat sem képes maradéktalanul ellátni” – mondja a szakértő, aki szerint még mindig sok félreértés kapcsolódik az epekövességhez.
Az egyik leggyakoribb tévhit például az, hogy az epehólyag termeli az epét, miközben az csak tárolja a májban termelődő és az emésztéshez nélkülözhetetlen testnedvet, amit aztán szelep-szerűen adagol, amikor arra szükség van. „Ha ez a rendszer meghibásodik, az epe nem megfelelően jut ki az epehólyagból, vagyis nagyon leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy csak bajnak van ott. A hólyagban pangó epe ugyanis kiváló táptalaja lehet a baktériumoknak, de puffadásos panaszokat és előbb-utóbb görcsöt is okozhat.
Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy akár a daganatképződés kockázatát is növelheti a kezeletlen epekövesség. Ezeken kívül olyan akut állapotok is kialakulhatnak, mint az epehólyag-gyulladás, az epehólyag-perforáció vagy épp a bélelzáródás
– vázolja a nem túl biztató kockázati tényezőket a sebészeti osztály vezetője, akit magáról a műtétről is faggattunk.
„Az epehólyag eltávolítása mára rutinműtétté vált, amit akár 15-20 perc alatt is véghez lehet vinni. A mi alapelvünk az, hogy az operáció biztonságosan menjen végbe, tehát nem időre megy a beavatkozás, a műtőbe érkezés és távozás között mindennel együtt körülbelül egy óra szokott eltelni, a kórházban pedig kicsivel több mint 24 órát tartózkodnak a pácienseink” – mondja a doktor, aki szerint a sebészeti osztályon végzett
operációk között gyakoriság szempontjából a sérvek, a vakbél- és az epehólyagműtéteké a három dobogós helyezés.
„Varratszedésre a műtét után egy héttel kerítünk sort, akkor ellenőrizzük a két darab egy centiméteres és a két darab öt milliméteres sebet is, mindössze ekkora metszéseket ejtünk az operáció alatt. Ilyenkor étrendi javaslatot is teszünk a pácienseknek, akiknek érdemes kímélő ételeket fogyasztani, kerülni a nagy mennyiségű, zsíros ételeket, és inkább többször kis adagot enni.”
GIF
Dr. Willner-Haring Péter gyakran találkozik olyan páciensekkel is, akik attól tartanak, hogy az epehólyag-eltávolítását követően törvényszerűen elhíznak: „A műtét utáni súlygyarapodásnak nagyon egyszerű a magyarázata – amíg a betegek tartottak attól, hogy a rosszul megválasztott ételek miatt görcs alakulhat ki náluk, körültekintőbben állították össze az étrendjüket, ahogy azonban elmúlik ez a veszély, sokan felbátorodnak, és könnyebben engednek az addig tiltólistás ételek csábításának.”
Epekövön innen, műtéten túl
Az epekövek kialakulásánál hajlamosító tényező lehet a családi halmozódás, amit az epeműtéten pár hete átesett Sziklai-Botos Lívia is megerősít: „A családunkban sokaknak volt epeproblémája, apukámnak, nővéremnek és a nagynénémnek is voltak ilyen gondjai. Nálam az első epegörcsös roham az első terhességem 14. hetében jelentkezett, addig semmi jele nem volt annak, hogy én is érintett lennék. Fokozatosan erősödő jobb bordaív alatti görcs hívta fel a figyelmemet arra, hogy valami nem stimmel, később a vállam felé is kisugárzott, és egyre jobban feszített, ami hányásig fokozódott” – emlékszik vissza a fiatal anyuka, aki egyáltalán nem vette félvállról a panaszait, és az első görcsök után kórházba ment.
„Itt terhességi epepangást diagnosztizáltak, az epekőre csak később, a második terhesség után több mint egy évvel derült fény. A második várandósság folyamán is végig szenvedtem az epegörcsöktől, utána volt egy kis szünet, majd később ismét jelentkeztek. Ultrahangra végül magán úton mentem, máskülönben a rendkívül hosszú várólista végére kerültem volna.
A vizsgálaton kiderült, hogy körülbelül 35 darab apró kő van az epehólyagomban. Ez első hallásra nagyon ijesztő volt, de addigra már annyira kínoztak a napi rendszerességgel előforduló görcsök, hogy szinte megkönnyebbültem, amikor kitűzték a műtét napját
– idézi fel Livi, akinek két hónapot kellett várnia az operációra. „Ez egyáltalán nem hosszú idő annak tudatában, hogy vannak, akik csak fél év múlva kapnak műtéti időpontot. Az én szerencsém az volt, hogy az esetemet sürgősnek minősítették.”
Az operációra nem kellett semmilyen extra felkészülés, Livi előző nap este ehetett utoljára, és a műtét napján reggel hatkor az altatóorvos külön kérésére egy bögre cukros teát kellett innia. „A kórházban aztán kaptam egy nyugtatót, és elvittek a műtétre. Arra még emlékszem, hogy át kellett mászni a műtőasztalra, majd a szám elé tettek egy maszkot. A következő kép ezután már az, hogy a kórházi ágyban fekszem, és a műtét helyén fájdalmat érzek. Aznap folyamatosan aludtam, csak egy-egy percre tudtam fent maradni, nem tudtam összefüggően beszélni, úgyhogy sok használható emlékem nincs a műtét napjáról.”
A kórház vendégszeretetét ezután még két napig élvezte Livi, aki a műtét másnapján már sokkal jobban érezte magát. „Otthon sajnos begyulladt a sebem, majd zuhanyzás közben megcsúsztam, és ráestem, tehát nálam a gyógyulási folyamat kicsit nehezebben ment, de a közérzetem hamar a régi lett. A sebgyógyulással járó nehézségeket leszámítva gyorsan összeszedtem magam, szigorú diétát hat hétig kellett tartanom a műtét után. 10 napig véralvadásgátló injekciót kellett szúrni a hasamba, amit a férjem adott be nekem hősiesen, nap mint nap. Összességében úgy érzem, hogy gyorsan felépültem, és nagyon jó túllenni rajta” – mondja megkönnyebbülten a kétgyerekes anyuka, akinek az orvosa azt javasolta, hogy a továbbiakban kerülje a puffasztó, megterhelő, zsíros ételeket. „Ennek a kérésnek egyáltalán nem nehéz eleget tenni, az ilyen ételektől ugyanis a mai napig rosszul vagyok. Bár most nincsenek szigorú megkötések, az biztos, hogy valamilyen szintű diétára mindig szükségem lesz. Az viszont, hogy most már teljesen jól vagyok, és végre megszabadultam a mindennapos görcsöktől, mindenért kárpótol.”
