Az orrsövény nem más, mint egy porcból és csontból álló, nyálkahártyával borított lemez, ami elválasztja egymástól a jobb és a bal orrüreget. Igazán kevesen büszkélkedhetnek egyenes irányban haladó orrsövénnyel, ezért nem is meglepő, hogy az orrsövényferdülés tekinthető a leggyakoribb felnőttkori orrlégzési akadálynak. A jó hír az, hogy az enyhébb mértékű orrsövényferdülés nem okoz panaszokat, így semmi szükség arra, hogy megoperálják – az orrlégzést jelentősen akadályozó elváltozások azonban rossz közérzetet, horkolást, elhúzódó náthát, légúti fertőzéseket és gyakran visszatérő arcüreggyulladást okozhatnak. Ilyenkor mindenképp érdemes szakemberhez fordulni, és megoldást keresni a problémára, ami – bár a köztudatban úgy terjedt el – nem minden esetben jelenti a műtétet.
Orrunknál fogva
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy bizonyos esetekben a műtét sem hozza meg a várt eredményt, így az orrgondok fennállásakor sem mindegy, hogy kire bízzuk rá magunkat. Arra, hogy valami nem stimmel az orrsövényemmel, annak köszönhetően derült fény, hogy iszonyú gyakran voltam náthás, és egy sima kis megfázás, amiből mások pár nap leforgása alatt kikeveredtek, nekem nagyjából kéthetes programmá vált. A tél nagy részét tehát náthásan töltöttem, és a repülés is egyre problémásabb lett, ami az akkori távkapcsolatom miatt sokat számított – minden leszállásnál majd kiszakadt a dobhártyám, és fájdalmas nyomást éreztem a szemem mögött.
Az első fül-orr-gégész, akit felkerestem, megvizsgált, és megdicsért, hogy milyen szép egyenes orrsövényem van. Szerinte minden baj forrása az lehetett, hogy allergiás vagyok, ezért gyorsan el is végzett egy tesztet, ami kimutatta, hogy nem ápolok jó barátságot a házi porral és a penésszel. Allergiagyógyszert írt fel, és biztatott, hogy minden rendben lesz. Igazán jó lett volna, ha tényleg csak ennyiről van szó, de valahogy éreztem, hogy ennél zűrösebb a helyzet. Elmentem egy magánrendelésre, ahol másfél órás kivizsgálás keretében olyan drámai képet festett le az orvos, hogy azt hittem, ott helyben meg akar operálni – nem túlzok, rögtön két műtétet is kilátásba helyezett, az egyik során az orrsövényemet akarta kiegyenesíteni, a másikkal pedig el kívánta távolítani azokat a pici polipokat, amik az állandó gyulladás miatt alakultak ki, és szerinte törődés hiányában akár életveszélyes állapotot is előidézhettek volna. Mindez körülbelül félmillió forintba került volna, de nem vártam meg a részletes árlistát, inamba szállt a bátorságom, és szó szerint elmenekültem a rendelőből.
Az arany középutat harmadik próbálkozásra találtam meg – egy aranykezű orvos révén. Ő jót nevetett a kollégája diagnózisán, és azt mondta, ha gondolom, és őt választom, szívesen megoperálja az orrsövényemet, de szó sincs sürgős beavatkozásról meg életveszélyről. Egyáltalán nem akarta a nyakamba varrni a műtétet, én viszont addigra már nagyon szabadulni akartam az egésztől, így végül beadtam a derekam. Magánúton, de a fenti orvos tarifájának feléért egyenesedett ki az orrsövényem nagyon emberséges bánásmód és szakértelem mellett, közel sem olyan borzalmas körülmények között, mint ahogy arról a neten fellelhető beszámolók szóltak. Nekem megoldotta a gondomat, azóta ritkábban betegszem meg, és gyorsabban meggyógyulok, de hallottam több olyan esetről is, amikor a beavatkozás sem segített.
Többet operálnak a kelleténél
Hiába késő bánat, kicsit mégis sajnálom, hogy csak most találkoztam dr. Timár Tibor fül-orr-gégésszel, hogy szakértőként kérdezzem az orrsövényferdülés kapcsán, ő ugyanis azt vallja, hogy a nem túl kellemes orrsövényműtétek nagy részét teljesen feleslegesen végzik. „Az orrsövényferdülés valóban gyakran okozhat orrlégzési panaszokat vagy horkolást, ami miatt műtétet javasolnak, és véleményem szerint túl hamar végre is hajtják az operációt. Az orrsövényferdülés lényegében egy csontos deformáció, aminek következtében az orrnyálkahártya megduzzad, ettől nehezítetté válik az orrlégzés. Az én tapasztalatom az, hogy az orrsövényferdülés okozta tünetek jelentős része műtét nélkül is megszüntethető, az orrnyálkahártya duzzanatának csökkentésével” – mondja a doktor, aki szerint hazánkban már-már reflexszerűen végzik az orrsövényműtéteket.
Timár doktor is megerősíti, hogy egy bizonyos mértékig mindannyiunknak ferde az orrsövénye, olyannal tehát szinte sosem találkoznak a szakemberek, mint amilyet az anatómiakönyvekben láthatunk. „Ezen a téren túlzásnak tartom, hogy azt az állapotot próbáljuk elérni, ami a tankönyvek szerint normálisnak tekinthető. Speciális orrspray használatával nagyon jó eredményeket lehet elérni, át lehet segíteni az érintetteket egy ilyen rossz időszakon, egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy a nem megoldott orrsövényferdülés okozta panaszok a későbbiekben is visszatérnek” – tudjuk meg a doktortól, aki elmondta azt is, hogy ez a kúra 100 napig tart, szükség esetén pedig ismételhető. A szakértő szerint még mindig szerencsésebb évente egyszer sort keríteni egy ilyen kezelésre, mint indokolatlanul kés alá feküdni.
Az orvos szerint fontos szót ejteni arról is, hogy az orrnyálkahártya nagyon érzékeny szerv, emiatt sajnos a műtétet követően sem mindig alakul ki az az ideális állapot, amiben a páciens reménykedik. „Az operációval meg lehet ugyan oldani az orrsövényferdülés problémáját, azonban újat is elő lehet idézni, és akkor újabb megpróbáltatások várhatnak az érintettekre. Az egyik páciensemnek például három hiábavaló orrsövényműtétje volt, ami miatt – teljesen érthetően – nagyon el van keseredve, mivel ugyanott tart, mint a beavatkozások előtt. Az orrsövényferdülés diagnózisa tehát nem feltétlenül jelent egyet a műtét végrehajtásával, nagyon sok múlik azon, hogy milyen szakemberhez fordul a páciens” – teszi hozzá Timár doktor.
Fotó: iStock
5 tipp, ha mégsem marad el a műtét
- Bármennyire is jólesne, az orrfújás a műtétet követő öt napban nem megengedett. Ezután is csak óvatosan szabad, nagyjából tíz nap után lehet fokozatosan erősíteni az orrfújást. Amíg tart a „tilalom”, zsebkendővel törölgessük az orrból ürülő váladékot. Érdemes erre az időszakra beszerezni valamilyen babakrémet, ami enyhíti a kipirosodást és az esetleges irritációt.
- Hogy könnyebben menjen a levegővétel a műtét utáni napokban – amikor teljesen természetes az orrdugulás – használjunk patikában kapható, vitaminos orrolajat! A gyerekek számára kifejlesztett orrszívó porszívó is megkönnyebbülést hozhat, pár ezer forintért gyógyszertárban beszerezhető.
- Az operációt követő napokban ritkán, de kialakulhat utóvérzés. Ha ilyet tapasztalunk, haladéktalanul fel kell keresni az orvosunkat! Ennek kockázata csökkenthető, ha komolyan vesszük a szakemberek tanácsát, és pihenéssel töltjük a beavatkozás utáni hetet. Legjobb, ha félig ülő helyzetben fekszünk, ez hozzájárul a duzzanatok gyorsabb apadásához is. A külsőleg használt körömvirág- és feketenadálytő-krém szintén támogatja a gyógyulást.
- Kerüljük az olyan ételeket, amik erős vagy hosszas rágást igényelnek – ez persze korántsem jelenti azt, hogy pépes ételeket kellene fogyasztani, de biztos, hogy az operációt követő pár napban jobban esnek a levesek, főzelékek, pudingok. Érdemes a túlzottan fűszeres, csípős és forró ételeket-italokat is mellőzni, illetve kerülni a szénsavas italokat.
- Sportolni, cipekedni, fizikai munkát végezni a beavatkozást követő három-négy hétben nem szabad, és azután is csak fokozatosan térjünk vissza a korábban megszokott aktivitáshoz. Legalább hat hétig kerüljük az olyan sportokat és feladatokat, amik közben ütés érheti az orrot! A bevásárlást követően is bízzuk másra a csomagok cipelését, és kerüljük a hajolgatással járó házimunkát!
Az arcüreggyulladás akár tíz évig is tarthat
Az orrmelléküregek megbetegedéseire a kelleténél jóval kevesebb figyelem irányul, pedig ez is egy olyan probléma, amiben mindannyian érintettek lehetünk – ki hosszabb, ki rövidebb ideig. Az orrmelléküregek közé tartozik a homloküreg, az arcüreg, az iköböl és az úgynevezett rostasejtek. Dr. Timár Tibor szerint ezeknek a melléküregeknek a megbetegedései sokkal gyakoribbak annál, mint amennyiszer szóba kerülnek, véleménye szerint ugyanis a köhögéssel járó betegségek és a nehezített orrlégzés hátterében szinte mindig ez a probléma áll. A szakértő úgy véli, hogy az orrmandulaműtétre küldött gyerekek közül sokan „csak” rostasejtgyulladással küzdenek, amire nem az operáció a leghelyénvalóbb gyógymód.
Horváth Eszter kislánya kis megszakításokkal folyamatosan beteg volt onnantól kezdve, hogy bölcsődébe került. Több orvosnál is megfordultak, szinte mindegyikük azt javasolta, hogy vetessék ki a kislány orrmanduláját, a gondjuk ugyanis csak így szűnhet meg hosszú távon. „Nagyon nehezen szántam rá magamat, mert féltem attól, milyen lesz kórházban látni Veronikát, akit az altatástól is meg akartam óvni. Az orvosok azt mondták, hogy az a sok gyógyszer, amit a betegségek miatt bevett, nagyobb terhelést jelent a szervezetének, ezért rábólintottunk a beavatkozásra” – emlékszik vissza az anyuka. Veronika pár héttel a harmadik születésnapja előtt esett át az operáción, és pár hónapig úgy tűnt, minden gondjuk megoldódott.
Amikor újra eljött a hideg, náthás időszak, a kislány újra betegeskedni kezdett. Igaz, nem hiányzott annyit az óvodából, mint a műtét előtt, de továbbra is sokszor folyt az orra, és gyakran gyötörte köhögés. „Teljesen reményvesztetté váltunk, attól tartottam, soha nem fogunk kikeveredni ebből az ördögi körből. Veronika gyerekorvosa másik városba költözött, és egy új doktor vette át a kis pácienseit. Ő javasolta nekünk, hogy melengessük sokat az érintett részeket, mert az segíthet, hogy a kislányom kevesebbszer legyen beteg. Elég szkeptikus voltam, de azt gondoltam, ártani nem fog, maximum nem használ. Nagy meglepetésünkre a következő télen csak néhányszor volt náthás, semmivel sem többet, mint a legtöbb nagycsoportos” – meséli Eszter, aki szerint mindenkinek érdemes tennie egy próbát, aki hozzájuk hasonló cipőben jár.
„A krónikus orrmelléküreg-gyulladások felnőtteknél akár évtizedekig is fennállhatnak, és sok esetben orrsövényműtéttel próbálják orvosolni a bajt, holott ennél egyszerűbben is meg lehet oldani a problémát. Az én meglátásom az, hogy mindenképp érdemes ez utóbbival próbálkozni a műtét végrehajtása előtt. Az orrmelléküregek gyulladása során váladék csorog az orrba, ami náthához hasonló tüneteket, köhögést, krákogást, idegentest-érzést, illetve visszatérő vagy elhúzódó torokfájást okozhat” – avat be a részletekbe Timár doktor, aki szerint sok bonyodalmat megspórolhatunk magunknak, ha nem hagyjuk feledésbe merülni azt a módszert, ahogy régen kezelték ezeket a megbetegedéseket, ami nem más mint a melegítés, például gőzöléssel vagy infralámpával.
A műtétnél kevésbé drasztikus, ám csaknem ugyanannyira ijesztően hangzó módszerek, mint az arcüreg vagy a fül felszúrása mára valamelyest „kimentek a divatból”, a szakértő szerint azonban bizonyos helyeken még mindig alkalmazzák ezeket is: „Az arcüreg felszúrására elvétve akadhat még példa, azonban jóval ritkábban kerül rá sor, mint korábban, a fül felszúrása azonban továbbra sem szűnt meg Magyarországon, sőt helyi sajátosságokat mutat: bizonyos megyékben szinte egyáltalán nem végzik, más kórházakban viszont szinte mindenkinél alkalmazzák. Nyugat-Európában már egyáltalán nem folyamodnak ezekhez a gyógymódokhoz, helyettük inkább a melléküregek átmosására kerül sor.”
