A méregtelenítéssel, különféle méregtelenítő kúrákkal kapcsolatban már többször megírtuk, hogy ezeket érdemes inkább elkerülni, a táplálkozástudományi szakemberek jó része szerint ugyanis ezek teljesen feleslegesek, sőt sok esetben akár egészségkárosító hatásúak is lehetnek. Ott van helyette a májunk, a vesénk és a beleink, amelyek gondoskodnak róla, hogy a bekerülő méreganyagok távozzanak is a testünkből. Az itt-ott felhalmozódó méreganyagokat pedig nem egy heti böjttel vagy egy hétvégi léböjtkúrával fogjuk száműzni a szervezetünkből.
A most megjelent The Switch című könyv azonban teljesen új megvilágításba helyezi a böjtölést. A szerző, James Clement kutató elsősorban az öregedés szemüvegén keresztül vizsgálta testünk működését, ezzel kapcsolatban pedig érdekes megállapításra jutott: testünk minden sejtjében megtalálható egy úgynevezett genetikus „kapcsoló”, az mTOR, amelynek két „üzemmódja” van. Ha bekapcsol, a testünk növekedésnek indul, a sejtjeink pedig osztódni kezdenek, igaz, ennek az az ára, hogy sok hibás fehérje jön létre – ahol fűrészelnek, ott hullik a forgács, ahogy a szólás tartja –, ez viszont mindenféle problémákat okozhat, a szív- és érrendszeri betegségektől az Alzheimer-kóron át a daganatokig. Ha az mTOR kikapcsol, akkor viszont a sejtjeinkből elkezdnek távozni ezek a hibás vegyületek, amitől a sejtjeink valósággal megfiatalodnak.
Azt már tudjuk, mivel lehet ezt a kapcsolót ki-be kapcsolni, már csak azt kellene megértenünk, mikor lenne itt az ideje ennek. Ugyanis ha az mTOR-t túl hosszú ideig tartjuk kikapcsolt állapotban, az sem tesz túl jót: szorongáshoz, depresszióhoz és táplálkozási zavarokhoz vezethet. Kényes egyensúlyt kell tehát eltalálni, hogy egyik szélsőség negatív hatásai se jelentkezzenek.
Clement állításait egy nemrég a Nature tudományos szakfolyóiratban megjelent, független kutatás is alátámasztotta: a szerzők ugyanis igazolták, hogy az mTOR bekapcsolt állapota nem egyeztethető össze a méreganyagok távozását eredményező folyamattal, az úgynevezett autofágiával. Az autofágia tükörfordításban annyit tesz: megenni önmagunkat, ilyenkor ugyanis a szervezet nekiáll felemészteni a tartalékait is, a testépítők ezzel a módszerrel is igyekeznek a legjobb formába lendülni a versenyeik előtt.
Röviden és tömören ez annyit jelent, hogy amikor naponta táplálkozunk, ezzel gyorsítjuk az öregedési folyamatainkat, egyben az agyunk leépülését. Az emberi szervezetnek ugyanis egy esti alvásnál hosszabb időre lenne szüksége ahhoz, hogy ezek a természetes tisztító folyamatok végbe tudjanak menni. A vallási alapú, hosszabb böjtök voltaképpen jó helyen keresgélnek, a modern időkkel együtt azonban a fogyasztási szokásaink is megváltoztak, manapság pedig sokkal jellemzőbb, hogy időről időre valamilyen új „divatdiétára” kattan rá az erre fogékonyak nagy része, sokan pedig egészen a szélsőségekig képesek kipörgetni az új módszereket, ami jellemzően többet árt, mint használ.
Óvatosan a böjtöléssel!
A táplálékbevitel és a koplalás kombinációját már egy ideje alkalmazzák a sportolók és a fogyni vágyók: ez az úgynevezett időszakos böjt (intermittent fasting), amelynek éppen az a lényege, hogy meghatározott időszakokban együnk és ezt a fázist egy bizonyos ideig tartó táplálékmegvonás kövesse. A New York Times egészség rovatának szerzője, Jane Bordy azonban arra figyelmeztet, hogy az evési zavarokra hajlamosak számára az időszakos koplalás épp az ellenkező eredményt hozhatja, mivel evési rohamokat idézhet elő. A módszernek egyébként nagy rajongója Jack Dorsey, a Twitter vezérigazgatója, aki egy blogbejegyzésében egyszer beszámolt róla, milyen érzés volt, amikor 22 órán keresztül nem evett. Lelőjük a poént, Dorsey azt írta, olyan volt, mintha hallucinálna, cserébe viszont rendkívül jól tudott koncentrálni a feladataira és egyfajta euforikus érzés is a hatalmába kerítette. Sokan megjegyezték, hogy ezek a tünetek az anorexia és a bulímia kezdeti fázisaira is jellemzőek, sőt többen rámutattak, hogy mennyire szexista a világ, amíg ugyanis Dorsey-t sokan ünnepelték, ugyanezért egy nő, pláne egy fiatal lány esetében már rég evési zavarokat kiáltottak volna.
Clement el is zárkózik ettől, könyvében leírja, hogy tisztában van a bulímia hatásaival, a The Switch-ben pedig kifejezetten arról az állapotról ír, amikor az mTOR működése és az említett autofágia tökéletes egyensúlyban működnek. A szakember négy fontos lépést határozott meg ennek elérése érdekében. Először is jó minőségű élelmiszereket kell fogyasztani, sőt kifejezetten kötelező az egészségesnek tekintett zsírok – hal, avokádó, növényi olajok, olajos magvak – bevitele a sok zöldség és egy kevés gyümölcs mellett. Fontos elkerülni a magas cukortartalmú ételeket, ezek ugyanis hirtelen megnövelik a vércukor szintjét, ami azonnal leállítja az autofágiát, vagy elő sem idézi.
Érdemes jelentősen csökkenteni a hús- és a tejfogyasztást is, az állati fehérjék ugyanis kifejezetten magas fokozatba kapcsolják az mTOR működését. Ennek evolúciós oka is van, a tehéntej ugyanis első sorban arra való, hogy a borjak gyorsan tudjanak növekedni a fogyasztása által. Érdekes jelenség, hogy egyelőre úgy tűnik, a más állattól származó tej és tejtermékek fogyasztása kevésbé hat az mTOR működésére.
Természetesen, ez nem azt jelenti, hogy teljesen le kellene mondani ezek fogyasztásáról, Clement inkább azt javasolja, érdemes a hét vagy a hónap napjait felosztani böjtölő és fogyasztó napokra. Az ökölszabály szerint az mTOR-nak nagyjából az idő 20 százalékában kellene „bekapcsolt” állapotban lennie. Ez azonban emberfüggő, így érdemes mindenképpen szakértővel egyeztetni, mielőtt valaki belevágna.
Fontos kérdés az is, hogy mennyi ideig érdemes váltogatni a böjtöt és az élelmiszer-bevitelt. Clement azonban rámutat, hogy körülbelül 6-10 órára elegendő glikogén van a szervezetünkben – ez a vegyület segít a testünknek lebontani és feldolgozni az ételekben lévő tápanyagokat. Ez azt jelenti, hogy ha este 9-kor nyeltük le az utolsó falatot és reggel 7-kor kelünk, máris az autofágia állapotában találhatjuk magunkat. Ha ilyenkor reggelire csak egy kávét fogyasztunk, azzal tovább fokozhatjuk a hatást, igaz, a hidratálásról nem szabad így sem elfeledkeznünk, különösen, hogy a kávé vízhajtó hatású.
A szerző arra is figyelmeztet, hogy nem szabad erőltetni a dolgot, elvégre a lényeg az egyensúly lenne.
„Teljesen rendben van, ha mondjuk vasárnap kedvünk támad bevágni egy pizzát – magyarázta Clement –, ha pedig nassolni szeretnénk, válasszunk alacsony glikémiás indexű ételeket, például nyers répát vagy mogyorót, ezekkel nem fogjuk hamar megtölteni a glikogénraktárainkat. Ha egy tálka mandulából csemegézünk, meg fogunk lepődni, milyen kevés is elég ahhoz, hogy a nassolási vágyunkat kielégítsük.”