Mindenhol azt hallani, hogy a koronavírus által leginkább veszélyeztetettek az idősebb, hetven felettiek, illetve az eleve valamilyen krónikus betegséggel küzdő embertársaink. Apám 72 éves, anyám 70, és december óta biztosan tudom, hogy nem veszik elég komolyan a vírusveszélyt. Márpedig nekem ők az egyetlen szüleim, úgyhogy aggódom miattuk.
Egy tüdőgyulladás könnyen végzetes lehet (Fotó: Getty images)
Tavaly év végén a hétéves lányom osztályán végigsöpört egy vírus. Erős, száraz köhögéssel járt, majd több gyereknek úgy lett tüdőgyulladása, hogy lázuk nem volt. Így járt a lányom is sajnos, úgyhogy az év utolsó hónapjában a téli szünet és a betegség miatt egyetlen napot se tudott iskolába menni.
Amikor a köhögés kezdődött, épp a nagyszüleinél töltötte a hétvégét, még mondta is anyám, hogy reméli, nem nála fázott meg. Hétfőre kiderült, hogy egyáltalán nem, ugyanis az osztály fele hiányzott, és pár nappal később már csak öt szuper-immunrendszerrel megáldott kis elsős ment be az iskolába.
Nincs semmi bajom, csak egy kis tüdőgyulladás
Addigra anyám is elkezdett köhögni, és szinte teljesen elment a hangja.
A helyzet egyre rosszabb lett, de ő ragaszkodott hozzá, hogy nincs semmi baja, még az orra sem folyik, és hőemelkedése sincs. Egyik alkalommal, amikor telefonon beszéltünk, és hiába mondtam neki, hogy azonnal menjen orvoshoz, annyira összeszólalkoztunk, hogy azt mondtam neki, legközelebb akkor beszéljünk, ha elment a rendelőbe. Ő még mindig nem akart, és ragaszkodott ahhoz, hogy nincsen semmi baja.
Végül apám sem bírta tovább a köhögést hallgatni, és elvitte a háziorvoshoz. Amikor anyu kijött a rendelőből, felhívott és a következőket mondta:
„Na, voltam a kedvedért orvosnál, és nincsen semmi bajom. Kaptam antibiotikumot, és el kell mennem tüdőröntgenre.”
Természetesen a tüdőröntgenen megerősítették a tüdőgyulladást, anyu pedig teljesen felépült. Nekem lelkiismeret-furdalásom volt, amiért megfertőztem a 70 éves anyámat, ugyanakkor dühös is voltam, hogy így viselkedik, ő pedig nyilvánvalóan azt gondolta, hogy úgy viselkedem vele, mintha gyerek lenne, és ezt kikérte magának.
És most itt a koronavírus-veszély
Édesapám pár éve ment nyugdíjba, és úgy látom, eléggé hiányzik neki a szociális élet. Ki is alakított magának egy rendszert, ő jár bevásárolni. Elmegy a közeli hipermarketbe, ahova általában anyu is elkíséri, de hetente többször benéz a szupermarketekbe is, és mindig jó vásárokat csinál. Tudja, mit hol érdemes venni, mi az, amiért a henteshez kell menni, de ha féláron van az egész kacsa a szuperben, akkor mindenképp megveszi, legalábbis amíg befér a mélyhűtőbe. Mindenhol ismerik, mindenkihez van pár jó szava, előre köszön a pénztárosoknak, már tudják, hogy van unoka, kutya, macska, hétvégén pedig jár a sör.
A legnagyobb veszélyben az idősebbek vannak (Fotó: Getty imagaes)
Apu szeret bevásárolni, és ilyenkor tud pár szót váltani csak úgy az emberekkel is. Megértem.
Mégis arra kértem most őket, hogy hagyják abba a boltba járást, és viselkedjenek rendes nyugdíjas módjára pár hétig. Konkrétan arra gondoltam, hogy maradjanak otthon, és nézzék a tévét egész nap, amikor pedig az idő engedi, akkor kertészkedjenek, úgyis itt a tavasz.
Ott a kamra, teli polcokkal!
Anyukának csodálatos kamrája van, tele nyáron eltett lecsóval, almapaprikával, olajos-ecetes kápiával, csalamádéval, baracklekvárral, reszelt almával, és rumos meggyel. A mélyhűtő – ami igazából megérdemelné a többes számot, mert kettő van belőle, telis-tele mindennel, amit csak elképzelni lehet, a csirkétől kezdve a félárú kacsáig. Ha eljönne a világvége, anyuéknak még fél évig lenne mit enniük.
Úgyhogy meg is kértem őket, hogy maradjanak otthon. A válasz, egy nem túl komolynak ható persze-persze volt, és engem elfogott a szorongás. Most mit csináljak? Komolyan beszél anyám, vagy azt gondolja rólam, hogy túlaggódom az egészet, és gyerekként kezelem őket?
Aggódom
Figyelem anyu hangját a telefonban, nem rekedtebb-e a szokásosnál? Elmondom többször, hogy ne menjenek sehova, maradjanak otthon. Hallom, hogy az agyára megyek, de közben látom a lelki szemeim előtt, ahogy betegen fekszenek otthon, és nincs hely a kórházban. Közben hazaérnek a gyerekeim, előadnak valami kézmosás félét a negyvenperces tömegközlekedés után. Visszaküldöm őket a fürdőszobába.
A lányom hétvégén szeretne elmenni a nagyiékhoz.
Pont a szemem elé került dr. Kemenesi Gábor videója a gyerekek szerepéről a vírusterjesztésben. Ebben a Pécsi Tudományegyetem Virológiai kutatócsoportjának a tagja elmondja, hogy bár a gyerekek szinte alig betegednek meg a vírusban, mégis komoly vírusterjesztők lehetnek, ezért egyáltalán nem rossz ötlet bezárni pár hétre az oktatási intézményeket.
A gyerekek gyakran csak vírushordozók (Fotó: Getty images)
Nem lettem nyugodt, azt hiszem a szüleim érdekében muszáj lesz pár hétig szüneteltetni az unokás hétvégéket.
Felajánlottam a remek lehetőséget a férjemnek, hogy ő mondja ezt el a szüleimnek, őt legalább komolyan veszik. Fel is hívta őket, megbeszélték, hogy borzalmas vagyok ezzel a koronavírus-hisztimmel, de pár hétig csak akkor mozdulnak ki, ha muszáj, és mától interneten látjuk inkább egymást, nehogy megfertőzzük őket.
Nem könnyű mostanában azoknak, akiknek hetven feletti szülei vannak!
Terjed a vírus!
Felfüggeszti nyelvtanfolyamait a budapesti Goethe Intézet
Ha szükséges, elválaszthatnak a gyerektől