Napi szinten értesülhetünk róla, mennyi lélegeztetőgépet sikerült beszerezni és sajnos arról is, milyen nagy szükség lehet rájuk, ha a koronavírus-járvány miatt itthon is ugrásszerűen megemelkedik a betegek száma, hisz a kockázat valós, súlyos esetekben lélegeztetőgépre lehet szüksége a betegeknek.
Aki még nem járt intenzív osztályon – és reméljük, nagyon sokan vannak ezzel így –, talán csak a híradásokból, az ismerősök beszámolójából informálódhat arról, miként kell elképzelni egy ilyen többmilliós műszert, mely minden másodpercben a beteg életben tartásáért működik.
Dr. Jenei Kingát, a mosonmagyaróvári Karolina Kórház és Rendelőintézet Sürgősségi Osztályának osztályvezető főorvosát kérdeztük róla, itthon milyen típusok érhetők el. „Minél több alapbetegsége van az illetőnek, minél rosszabbak a paraméterei, illetve minél idősebb, súlyos esetben annál tovább lehet szüksége lélegeztetőgépre. Az eddigi esetek alapján 4-5 naptól akár 2-3 hétig is lélegeztetőgépen lehet a beteg.”
Ahhoz, hogy megértsük a lélegeztetőgép működését, el kell különíteni magát a berendezést és annak funkcióit, melyek aszerint választhatók meg, hogy a beteg egészségi állapota mit kíván – vagy jelen esetben, milyen szerezhető be. Az olaszországi tudósításokban is látott fejburás, a kisebb, maszkszerűen takaró vagy az altatást igénylő, tubusos változat mind egy-egy olyan kiegészítő, mely szükség szerint módosítható. Jelen helyzetben azonban az a gond, hogy a nem invazív lélegeztetéshez szükséges, egész arcos maszk hiánycikk lett.
Koronavírus-fertőzés miatt jelenleg többen vannak kórházi karanténban, egy részük tünetmentes vagy csak enyhe tünetekkel rendelkezik, azonban előfordul, hogy már felvételkor jelen van láz, torokfájás, köhögés, nehézlégzés is. A beteg állapotától függően a teszten kívül elvégzett vizsgálatok közé tartoznak az alapparaméterek, mellkasröntgen vagy mellkas CT, továbbá labor és artériás vérgáz. Ha az eredmények alapján szükséges és elegendő, elsőként oxigénterápiát alkalmaznak.
„Oxigénmaszkot helyezünk a betegre és így segítjük a légzését azáltal, hogy a belélegzett oxigén nagyobb százalékú lesz, mint a normál levegőben. A beteg általános állapota fogja megszabni, mennyi ideig elegendő az oxigénterápia, ezt befolyásolja a beteg életkora, társbetegségei, érkezésekor regisztrált állapota. Amennyiben a beteg légzési funkciói kielégítőek oxigénterápia mellett, azt 50-100 százalékos oxigéntelítettségig emelhetjük, illetve mindaddig, amíg a beteg szervezete bírja a légzés által is igénybe vett, kifáradást okozható légzőmunkát.”
Fejburák és NIV non-invazív lélegeztetőmaszkok
Amennyiben romlik a beteg állapota, mérlegelni kell, milyen ellátás szükséges: elegendő lehet-e az éber betegen alkalmazható, non-invazív lélegeztetési mód vagy altatásos, invazív módszer szükséges. Előbbire lehet megoldás a speciális fejbura használata, amely pozitív nyomást generál és így segíti a beteget levegőt venni. Előnye az egyszerűbb, maszkos típussal szemben, hogy ha a beteg köhög vagy más okból le akarja venni a maszkot, nem tudja megtenni, így cseppfertőzéssel nem tudja továbbadni a fertőzést sem. „Ez a legideálisabb non-invazív megoldás, sajnos azonban jelenleg hiánycikknek számít.”
Az oxigénmaszk jelleggel, csak az arcra felhelyezhető, a homloktól állig tartó felszereléseknek a legnagyobb veszélye, hogy könnyen elmozdíthatja azt a beteg, így az ellátó személyzet fokozott fertőzésveszélynek van kitéve. Jenei főorvos kiemelte, ezt a típust a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban a WHO is ellenjavallja, így ilyen esetekben itthon sem alkalmazzák.
A fotón láthatók balról jobbra: orrszonda, mely orvosi szájmaszkkal együtt használható, 100% nem visszalégző reservoiros maszk, ami szintén alkalmazható, és a NIV orr-szájmaszk, aminek használata a koronavírusos betegek esetén a WHO által nem javasolt (Fotó: Dr. Jenei Kinga)
Megoldást jelenthet még a HFNO (high-flow nasal oxygen), vagyis az orrszondás oxigénnel való lélegeztetési mód, mely során magasnyomású nedvesített, párásított oxigént juttatnak a beteg szervezetébe. Ennek hátránya azonban, hogy működéséhez negatív nyomású szobára van szükség, ami bizony egy átlagos kórházban nem elérhető, így maga ez a lélegeztetési módszer sem jelenthet széles körben valós opciót.
Altatásos, gépi lélegeztetés
A súlyos esetekben a legvalószínűbb, hogy altatásos lélegeztetést kap a beteg, ami során a légcsövébe egy tubust tesznek, vagyis intubálják és egy filteren át, a lélegeztetőgépen keresztül kapja azt az oxigénellátást, amit állapota megkövetel. Ennek hátránya, hogy mesterséges kómában kell tartani hozzá a beteget, amely közben igaz, hogy tud gyógyulni, regenerálódni is, azonban ha hosszabb ideig van szükség az altatásra, más egészségügyi problémák is jelentkezhetnek. „Az ellátó személyzetre ez az eljárási mód sem veszélytelen, a vizsgálatok során ugyanis 10-15 centire van az orvos és a nővér a beteg arcától, nem véletlen, hogy számukra teljes védőfelszerelés szükséges: arcpajzs, szemüveg, FFP2-es vagy FFP3-as maszk, szkafander, megfelelő gumikesztyű és lábzsák. Csak így tudják megvédeni magukat az esetleges fertőzéstől.”
A fotón látható: lélegeztetőgép, összekötő gégecső, filter, endotrachealis tubus és laryngoscop (Fotó: Dr. Jenei Kinga)
