Ha magyar termék, akkor magyar a termék, nem csak egy része, nem igaz? Pedig a védjegy szerint nem kell 100 százalékosan magyarnak lennie a magyar terméknek.
Egyre nagyobb igény van a hazai termékekre, így jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy mit is jelent ez a megnevezés a szabályok szerint. Az Európai Unió Közösségi Vámkódexe szerint, ha egy termék előállítása több országban történik, akkor azt az országot kell származási országnak tekinteni, ahol az utolsó lényeges, gazdaságilag indokolt feldolgozást vagy megmunkálást végezték (ez lehetett a csomagolás is). Így aztán gyakorlatilag onnan származott az áru, ahonnan az a gyártójának éppen tetszett és ahol neki valamilyen szempontból kedvezőbb volt.
Eligazítás egy élelmiszerboltban (fotó: MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor)
Ennek tisztázására hozta létre 2012-ben a Vidékfejlesztési Minisztérium az egyes önkéntes megkülönböztető megjelölések élelmiszereken történő használatáról szóló rendeletet. Ez alapján három hasonló védjegy van, a magyar termék, a hazai termék és a hazai feldolgozású termék, melyek szerint az összetevőinek különböző arányban kell magyarnak lenniük az ezt viselő termékeknek.
A három védjegy közötti különbséget a Konyhalál Caféblog eredeti posztja fejti ki alaposan.
