135 évvel ezelőtt is ugyanúgy érveltek az oltásellenesek, mint ma

Az orvosok, tudósok szerint a vakcinázás a 20. század tíz legnagyobb vívmányainak egyike. Ennek ellenére az oltással szembeni ellenállás mindaddig jelen lesz, amíg maga az oltás is.

Az oltáskritikusok sokféle álláspontot képviselnek – az immunizálás biztonsága, a higanytartalmú tartósítószerek használata szinte mindig a porondon van. A vakcinával szembeni ellenállás etikai/teológiai vitákból, a kormányok hatáskörükön való túllépésével kapcsolatos aggodalmakból és az 1990-es évek elején kezdődő tudománytagadásból tevődik össze. Ezeknek a tényezőknek a történelem során való összefonódása új orvosi válságot idézett elő: olyan betegségek újjáéledését, amelyeket teljesen fel lehetett számolni az oltás bevált gyakorlatával.

Itt van például a kanyaró, egy igen ijesztő betegség, amely különösen veszélyes a csecsemők és az 5 év alatti gyermekek esetében. Tünetei közé tartozik a magas láz, a köhögés, az orrfolyás és a könnyező szem, illetve a jellegzetes kiütés, amely néhány nappal a tünetek kezdeti megjelenése után jelentkezik. A betegség súlyos szövődményeket okozhat, beleértve a tüdőgyulladást, az agyi duzzanatot, amely tartós süketséget, agykárosodást, neurológiai problémákat is okozhat.

1963 óta létezik oltás ellene, mégis 2019 augusztusában az Egyesült Államok Járványügyi Központja (CDC) 1215 egyedi kanyaróesetet jelentett 30 államban csak abban évben, az esetek túlnyomó többsége (75%) New York államban fordult elő. Ez megdöbbentő szám a modern közegészségügyben, hiszen az USA 2002-ben, 22 évig tartó oltási kampány után kinyilvánította a kanyaró felszámolását. A WHO becslése szerint 2019 júliusának végéig 182 országból több mint 364 ezer kanyarós esetet jelentettek, amely Európában 150 százalékos, Afrikában 900 százalékos növekedést jelent az oltásellenes mozgalmaknak „köszönhetően”. Hasonló a helyzet a szamárköhögés esetében is: bár az oltást ellene 1940-ben vezették be, és a 80-as évekre szinte teljesen felszámolták a betegséget, 2017-ben az egyik legfelkapottabb Los Angeles-i iskolákban Dél-Szudán szintjére süllyedt a szamárköhögés elleni átoltottság szintje.

Nincs új a nap alatt

Paul Keaveny orvostörténész a The Conversation című cikkében azt állítja, hogy az oltásellenes tevékenységet támogatók valójában elég szokásos stratégiákat alkalmaznak, melyekre a járványok és a félretájékoztatás történelmi eseteire való visszatekintés nyújt hasznos példákat.

Egy népszerű röpirat, amelyet 1885-ben adtak ki a montreali himlőjárvány során, például arra figyelmezteti a lakosságot, hogy a hatóság csak sárba tiporja a személyes szabadságot, és arra kényszeríti a nőket és férfiakat, hogy oltassák be magukat. Ismerős nyelvezet, nem?  Akárcsak most, a koronavírus-járvány idején, a múltban is heves ellenállás fogadta a himlő elleni védőoltást, annak ellenére, hogy hatékonysága bizonyított volt.

A pamfletet megfogalmazó dr. Ross – akiről persze kiderült később, hogy szinte az elsők között beoltatta magát –  kihasználta a fokozott járványügyi intézkedések adta lehetőséget, hogy tekintélyt, elismertséget, személyes hírnevet szerezzen az „egyetlen orvosként, aki kételkedni mert az oltásban”.

Ross például azt állította, hogy a himlő 30-40 százalék közötti halálozási aránya, valamint a betegség rendkívül fertőző volta ellenére a fertőzés csekély veszélyt jelent a lakosság számára, és elutasította a tisztviselők és az orvosok járvány miatti „értelmetlen pánikját”, azt állítva, hogy a himlő nem járvány, a városnak kevés esete van (igaz, a hivatalos adatok szerint Montreal lakosságának két százaléka halt bele a járványba). Cseréld ki a himlő szót koronavírusra, máris megkapod a manapság puffogtatott érveket.

A fenyegetés minimalizálása általános taktika az oltásellenesek körében, ahogy az az érv is, hogy a vakcina mellékhatása veszélyesebb, mint maga a fertőzés. A történelem oltásellenesei például azt állították, hogy az oltás maga a betegségek teljes spektrumát okozza, a himlőtől kezdve a szifiliszen át egészen a tífuszig, tuberkulózisig, koleráig, vérmérgezésig. Ezek az állítások nem voltak teljesen alaptalanok, de a kockázatokat folyamatosan eltúlozták. A másodlagos betegségátvitel ugyanis főként a rossz gyakorlatnak volt köszönhető, nem pedig magának a vakcinának: sokáig például ugyanazzal a tűvel oltották be emberek egész sorát, vagy fertőzött emberi és nem szarvasmarha forrásból készített vakcinát használtak – ez pedig joggal keltett aggodalmat az oltásbiztonsággal kapcsolatban. Másik bevált taktika a közegészségügyi intézkedések személyi jogok megtámadásaként való ábrázolása volt. Ezt az érvrendszert most, egy évszázaddal később is előszeretettel hangoztatják, amikor a hit a szabadságjogok korlátozására irányuló összeesküvés-elméletben talán gyakoribb, mint valaha.

Az oltásellenes hangok nemcsak Montrealban voltak hangosak. 1885-ben százezres tüntetést tartottak Leicesterben, ahol a tömeg felakasztott egy, a himlő elleni védőoltás kifejlesztőjéről, Edward Jennerről megformált bábut, ugyanis az oltásellenes mozgalom résztvevői úgy tekintettek Jennerre, mint aki megsérti szabadságjogaikat, sőt halálos veszedelemnek teszi ki a gyermekeket. Ekkorra már erős oltásellenes mozgalmak alakultak meg Angliában és az Egyesült Államokban, a hívők gyakorlatilag mindent megkérdőjeleztek a himlőoltás hatékonyságával kapcsolatban. Bár az oltásellenesek bizonyos államokban elérték, hogy ne legyen kötelező a himlőoltás, 1905-ben a legfelsőbb bíróság kimondta, hogy az állam korlátozhatja az egyéni szabadságot nagy veszélyek nyomására és a teljes lakosság biztonságának érdekében. A határozat értelmében pénzbírság és más büntetés lett kiszabható azokra a szülőkre, akik nem hajlandók beoltani gyermekeiket.

A Di-Per-Te (diftéria, tetanusz, pertussis) védőltás és a bölcsőhalál

Hazánkban a tetanusz elleni oltás 1954 óta kötelező, a diftériával és a szamárköhögéssel kombinálva adják. Az 1970-es években azonban nemzetközi vita alakult ki DTP immunizálás biztonságosságáról, ugyanis a londoni Great Ormond Street-i Gyermekkórházban 36 csecsemőnél komoly idegrendszeri problémák jelentkeztek az oltás beadása után. Bár az Egyesült Királyság független szakértői bizottsága megerősítette az immunizálás biztonságát, a vita tovább folytatódott, és a DTP oltást nemcsak az idegrendszeri károsodásért, de a cukorbetegségért és a hirtelen csecsemőhalál szindrómáért is felelőssé tették.

Kutatások azóta kimutatták, hogy mindez alaptalan, a bölcsőhalál és az oltás közötti látszólagos összefüggésre pedig az kelthetett gyanút, hogy a hirtelen csecsemőhalál előfordulása általában abban az életkorban tetőzik, amikor meglehetősen gyakran szerepelnek oltások az országok immunizációs menetrendjében. Ez persze nem jelenti azt, hogy az oltásoknak ne lehetnének mellékhatásaik, ezek jelentősége azonban elhanyagolható, mert vagy ritkák, vagy nem súlyosak. Nem úgy, mint a diftéria, amely miatt elzáródnak a légutak, ezért régen gyakori halálok volt, a tetanusz, amely bénulást és görcsöket okoz és károsítja a szívet, vagy a pertussis, vagyis a szamárköhögés, amelyet régebben 100 napos köhögésnek is neveztek, és még 2013-ban is 61 ezer halálos áldozatot követelt a világon.

A nagy autizmus-vita

Közel 25 évvel a DTP-összeesküvés után Angliában ismét felzendültek az oltásellenes hangok, ezúttal az MMR (kanyaró, mumpsz, rubeola) oltással kapcsolatban. 1998-ban Andrew Wakefield brit orvos javasolta az autizmus a Crohn-betegség és az MMR oltás kapcsolatának további vizsgálatát. Néhány évvel később Wakefield az állította, hogy az oltóanyagot nem tesztelték megfelelően használatuk előtt, a média meg persze felkapta a hírt, belobbantva a közösség félelmét a vakcina biztonságával kapcsolatban.

A The Lancet nevű folyóirat, amely eredetileg Wakefield munkáját publikálta, 2004-ben kijelentette, nem kellett volna közzétennie a tanulmányt, mivel a General Medical Council, az Egyesült Királyság orvosainak független szabályozója megállapította, hogy Wakefieldet egy ügyvédi testület fizette le 400 ezer fonttal, hogy kreáljon bizonyítékokat egy műhibaperes ügy alátámasztására, amelyben szülők állították, hogy az oltás ártott gyermekeiknek. 2010-ben a The Lancet hivatalosan is visszavonta a tanulmányt, miután a Brit Általános Orvostanács több területen Wakefield ellen döntött, akit aztán töröltek az orvosi nyilvántartásból. 2011-ben Brian Deer újságíró oknyomozó riportokban bizonyította, hogy Wakefield tudományos csalást követett el adatok hamisításával, illetve több szempontból is profitálni akart a kutatásból. Kiderült például, hogy

a vizsgálatot mindössze 12 gyereken végeztette el, ami nemcsak minimális mintavétel, de még csak kontrollcsoport sem volt. Ráadásul feleslegesen és engedély nélkül végzett olyan kellemetlen beavatkozásokat a gyerekeken, mint a végbéltükrözés vagy a lumbálpunkció, vagyis a gerincfolyadék megcsapolása injekciós tűvel, arról nem is beszélve, hogy a vizsgálati eredményeket, a szülők beszámolóit, a gyerekek egészségügyi adatait az orvos meghamisította, hogy alátámassza hipotézisét.

Mindezek mellett egy autizmust kimutató gyorsteszt terveit is kidolgozta, amelyből majdnem 28 millió fontot profitált a befektetőitől. Wakefield – aki Amerikában máig aktív szószólója az oltásellenes mozgalomnak és még Trump környezetében is feltűnt – legnagyobb vétsége, hogy elmélete máig táptalaja az itthon is virágzó oltásellenes összeesküvés-elméleteknek vagy az alacsonyabb oltási aránynak egyes országokban, például Romániában.

Az MMR vakcina biztonságosságát számos kutatási tanulmány alátámasztja, egyik sem talált összefüggést az oltás és az autizmus között, ahogy arra sincs bizonyíték, hogy a gyermekkori oltásokban előforduló tiomerzál nevű higanytartalmú szerves vegyület autizmust, ADHD-t, beszéd-és nyelvi késést okozna, vagy egyáltalán káros lenne az egészségre, nem úgy, mint azok a terápiák, amelyek azt ígérik, kitisztítják az autista gyerekekből a higanyt.

Ilyen eljárás az úgynevezett keláció is, amely azt ígéri, hogy eltávolítja a szervezetből a nehézfémeket, csakhogy ennek súlyos mellékhatásai lehetnek, beleértve a halálos vesekárosodást is. A kezelés során egy kisfiúnak például megállt a szíve, vélhetően azért, mert a terápia a kalciumot is kivonta a véréből, amely elengedhetetlen a szabályos szívműködéshez.

Az oltás iránti bizalmatlanságot és a káros gyakorlatokat, mint amilyen a keláció vagy az oltáskivezetés, gyakran az táplálja, hogy a gyerek oltástól teljesen független betegségének vagy állapotának első tünetei egybeesnek az immunizálás időpontjával. „Egy autista gyereknél viszonylag könnyű viselkedéses változásokat elérni, és aztán ezt tévesen, ok-okozatként összekötni egy hatóanyaggal, ahogy ez az MMR kombinált oltás és az autizmus tüneteinek megjelenése esetében is történt. Pedig nem az oltástól lesz autista a gyerek, hanem pont abban az életkorban, az oltás idején, úgy másfél év környékén kerül olyan helyzetekbe, ahol az autizmus szociális-kommunikációs viselkedésben megnyilvánuló tünetei megmutatkozhatnak” – mondta egy korábbi cikkünkben Sajó Eszter klinikai gyermek-szakpszichológus, hozzátéve, hogy az autizmus egyébként sem egy betegség, így gyógymódja sincs, azonban gyógypedagógiai fejlesztéssel nagy eredmények is elérhetőek.

Nincs mit csodálkozni tehát azon, hogy a koronavírus-oltás hírére az oltásellenes mozgalom hangos ellenállása is feléledt. Lehet persze kuncogni az összeesküvés-elméleteken, de a tudománytagadás csökkenti a koronavírus elleni oltásra jelentkezők számát, hozzájárul a járvány elhúzódásához, még akkor is, ha a vakcina biztonságosnak és hatékonynak bizonyul a klinikai vizsgálatok során. Érdemes tehát minél több hiteles forrásból tájékozódni, és gyakorolni a kritikus gondolkodás készségét. Ilyen hiteles és érhető forrás például a Virológia Pécs oldal – az alábbi poszt épp a Moderna vakcináról való tudnivalókat sorolja. Aki nem hiszi, járjon utána.

Kapcsolódó cikkeink

• Nincs is koronavírus, az oltás autizmust okoz, ja, és a Föld lapos – miért hisznek annyian baromságokban?
• Ha a koronavírus szerinted is egy felfújt influenza, hallgass erre a covid-szkeptikusra
• A fél internet meg van győződve arról, hogy Bill Gates okozta a koronavírus-járványt