A szájmaszkok életeket mentenek, de van egy sötét oldaluk – ezek a világjárvány környezetvédelmi hatásai

Pálúr Krisztina | 2021. Április 23.
Nagyon sok megrázó fotót lehetett látni az elmúlt években arról, hogyan estek csapdába vagy pusztultak el állatok amiatt, hogy a tengereket, óceánokat is elöntötte a műanyag szemét. A palackok és zacskók mellett most újabb veszély jelent meg: az egyszer használatos védőeszközök. Ami nekünk az életet jelenti, az sok állatnak a vesztét. És nem csak ez az egyetlen példa, ami bizonyítja, hogy egy olyan összetett rendszerben, mint amilyen a mi bolygónk, minden mindennel összefügg, és semmi sem fekete vagy fehér.

Hogy a koronavírus-járványnak világszerte milyen negatív hatásai vannak, illetve lesznek majd hosszabb távon, annak egy részével tisztában vagyunk, sőt, nagyon sokan sajnos a saját bőrükön tapasztalják meg ennek a sokrétű válságnak a következményeit. Az elmúlt egy év során mind társadalmi, mind politikai, mind egyéni szinten megváltoztak a prioritások, sokak radarjáról eltűnt például a klímaválság, ami a járvány kirobbanását megelőzően az egyik legfontosabb téma vagy megoldandó probléma volt.

Természetesen nem váltunk teljesen érzéketlenek a többi élőlény irányába, a pandémia első hónapjaiban mindenki lelkesen olvasta a híreket arról, milyen hatása volt a környezetünkre annak, hogy mi, emberek lelassultunk és visszahúzódtunk otthonainkba a járványügyi intézkedések miatt.

Levegőt!

A koronavírussal kapcsolatos korlátozások egyik első mérhető eredménye a levegőminőség javulása volt. Bár nyilvánvaló volt az is, hogy ahogyan lazítások lesznek, sőt, idővel majd többé-kevésbé visszatér minden a régi kerékvágásba, a gazdaság újra összekapja majd magát, a kedvezőnek tűnő értékek ismét visszakúsznak majd a nem annyira kedvező tartományokba, de mégis bele lehetett kapaszkodni valamibe.

És nem véletlen, hogy annyi szó esett erről a járvány első időszakában, egyes források szerint a légszennyezés globálisan a negyedik halálokká lépett elő, Európában pedig évente 400 000 korai halálesetért tehető felelőssé.

Sajnos mi sem állunk túl jól, évi 12-14 ezer magyar életet követelhet a légszennyezés, és egy, már a pandémia alatt készített kutatás szerint Magyarországon a koronavírus miatti halálozások negyede köthető a légszennyezéshez. Hogy ennek mi az oka, arra a szakértők szerint több magyarázat is lehetséges: a légszennyezés növeli olyan egészségügyi, például szív- és érrendszeri és légzőszervi problémák kockázatát, ami rizikófaktornak számít a koronavírus szempontjából, vannak kutatók, akik szerint pedig a légszennyezés gyengíti a szervezet védekezőképességét is, ez pedig növeli a vírusfertőzést esélyét.

De nemcsak a légszennyezésre volt hatással mindez, hanem mondjuk a zaj- és a fényszennyezésre is, és még sok minden másra.

Az Amerikai Geofizikai Unió (American Geophysical Union) 2020 decemberében tartott konferenciáján szakértők mutatták be, hogy a távérzékelési adatok alapján hogyan változott a világ a járvány idején. Igaz, hogy a tapasztalt változások és a járvány között van-e összefüggés, ahhoz további vizsgálatokra van szükség, figyelmeztettek, de azért nézzük, mire jutottak.

Kezdjük a rossz hírekkel: ugyan ők is igazolták a környezeti szennyezés csökkentését, de ami mondjuk az erdőirtást illeti, sajnos vannak olyan országok, ahol valóban nőtt, tovább pusztították a természetet, miközben találtak olyan régiókat is persze, ahol pont a fordítottja volt igaz.

Gyógyul a természet?

Semmi sem fekete és fehér, ezt megszokhattuk, ahogyan Afrika női vadőreivel foglalkozó cikkünkben is írtuk, ugyan a járvány miatt kevesebb volt a turista, így a hozzájuk köthető környezeti terhelés és természetkárosítás visszaszorult, ám így sok szervezet esett el egy fontos bevételi forrástól, ráadásul több országban az állami csapot is jobban elzárták.

A kevesebb pénz pedig azt jelenti, hogy nem mindenhol tudnak ugyanannyi erőforrást fordítani arra, hogy őrizzék a vadvilágot, vagyis kevésbé hatékonyan tudnak fellépni illegális erdőirtással, az orvvadászattal és -halászattal szemben, ami viszont növekvő tendenciát mutat a világ több pontján is, ugyanis sok nehéz helyzetben élő ember így próbálja meg biztosítani a megélhetéstét.

De azért vannak kedvező változások is, amik félő, szintén csak átmenetiek. Kezdjük egy kicsit morbid adattal, a csökkenő közúti forgalom nemcsak a légszennyezést csökkentette, hanem kevesebb állatot is ütöttek el. A Kaliforniai Egyetem kutatásai szerint például a korlátozások bevezetése után Maine államban 44 százalékos csökkenést tapasztaltak, Kaliforniában pedig 21 százalékost. Ha hasonló számok lennének jellemzők az Egyesült Államok más régióiban is, évente mintegy 200 millió állat menekülne meg, írja a Washington Post.

Ugye mindenki emlékszik még arra, hogy a járvány elején hogyan kapaszkodtunk bele az olyan pozitív hírekbe, amik arról szóltak, hogyan tűnt fel egyre több vadon élő állat a nagyvárosokban? Például arra, amikor mindenki arról írt, hogy a turisták távolléte miatt hattyúk és delfinek bukkantak fel újra Velence csatornahálózatában. Ez persze így nem volt teljesen igaz, mert a hattyúk mindig is ott voltak, a delfineket pedig nem is ott kapták lencsevégre, de tény, hogy azért vannak pozitív példák.

A nepáli természetvédelmi minisztérium szerint például az ország orrszarvú-populációja körülbelül 17 százalékkal nőtt a hat évvel korábban végzett felméréshez képest, és szakemberek szerint ez kismértékben ugyan, de a járványnak is köszönhető.

David Godfrey, egy tengeri teknősök védelmével foglalkozó szakembere pedig amiatt volt bizakodó még tavaly tavasszal, hogy az állatok végre nyugalomban fészkelhetnek a Florida partjainál, nem fogják őket zavarni a strandoló emberek és sok szemét.

A szájmaszkok sötét oldala

Az érzelmi hullámvasútnak még nincs vége. A környezetvédők már 2020 tavaszán arra figyelmeztettek, hogy az egyszer használatos egyéni védőeszközök (lásd szájmaszk, latexkesztyű) környezetszennyezéshez vezethet, és félelmeiket két új tanulmány igazolja: az egyik az Animal Biology című folyóiratban jelent meg, a másodikat az Ocean Conservancy jótékonysági szervezet tette közzé. Az önkénteseik 2020 második felében összesen 107 219 darab egyéni védőeszközt gyűjtöttek össze, miközben tengerpartokat próbáltak megszabadítani az ott felhalmozódott szeméttől.

Ez a szám önmagában elég megdöbbentő, és tudjuk, hogy ez valójában csak a jéghegy csúcsa

– nyilatkozta Sarah Kollar, az Ocean Conservancy tengerparti szennyezés ellen küzdő programjának egyik tagja. 

Az utcán sétálva nyilván nem nehéz nekünk se elhagyott maszkokba botlani, amiket – legyünk jóindulatúak – nem feltétlenül hagyott ott a járda közepén egykori tulajdonosa, hanem lehet, hogy egy közeli kukából fújta ki a szél, vagy mondjuk kiesett a zsebéből, táskájából, amikor valamit keresett. Ez persze nem változtatott azon a tényen, hogy ez a maszk sok ezer, százezer társával előbb-utóbb egy olyan helyen köt ki, ahol veszélyt jelenthet az élővilágra.

Gary Stokes, az Oceans Asia környezetvédelmi csoport alapítója eldobott arcmaszkokat mutat, amiket Discovery Bay lakóövezetének egyik strandján talált, Hong Kong külterületi Lantau-szigetén (Fotó: Anthony WALLACE / AFP)

A korábban már említett, az Animal Biology folyóiratban megjelent tanulmányt többek között a Leiden Egyetem és leideni Naturalis Biodiverzitás Központ munkatársai jegyzik.

Kutatásukhoz az ötletet egy szomorú eset adta, a Leiden csatornáit tisztító önkéntesek egy latexkesztyű ujjába szorulva találtak egy döglött halat, illetve arról is érkeztek beszámolók, hogy a szárcsák szájmaszkokat és kesztyűket is használnak fészeképítéshez. Ezután gyűjteni kezdik azokat az eseteket, amikor vadon élő állatok valamilyen módon kapcsolatba kerültek egyéni védőeszközökkel. Adataik szerint az első ismert eset, amikor egy állat pusztult el, amerikai vándorrigó (Turdus migratorius) volt, ami még 2020 áprilisában gabalyodott bele egy szájmaszkba. A kutatók idővel rájöttek, nem lesz elég, ha csak ők keresik a hírek és a közösségi oldalak posztjai között a bizonyítékokat, ezért létrehoztak egy weboldalt, ahol bárki jelezheti saját megfigyeléseit.

De pontosan milyen mértékű a probléma? A vírus terjedésének megakadályozására tett korai erőfeszítések során az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint havonta 89 millió orvosi maszkra és 76 millió vizsgálókesztyűre volt szükség, egy másik felmérés szerint pedig havonta immár 129 milliárd arcmaszkot dobnak el világszerte, percenként mintegy 3 milliót.

Ezek egy része pedig a műanyagszeméttel már egyébként is terhelt vizes élőhelyeken köt ki, az Oceans Asia nevű szervezet jelentése alapján például 1,56 milliárd arcmaszk került a világ óceánjába tavaly. A problémát pedig nemcsak az jelenti, hogy az állatok belegabalyodnak ezekbe, néhány esetben az állatok el is fogyasztják a hulladékot: jöttek jelentések maszkot rágó csimpánzokról, és olyan pingvinről, amelynek a gyomrában találtak ilyet, ami ugyanúgy a halálukhoz vezethet. A leideni kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy még a háziállatok is veszélyben lehetnek, Philadelphiában például egy házi macska lenyelt egy kesztyűt és egy bostoni kutya pedig egy arcmaszkot evett meg.

Természetesen nem azt mondjuk, hogy akkor tiltsák be az egyszer használatos védőeszközöket, hiszen fontos szerepet játszanak abban, hogy megfékezzük a járványt. Csupán arról van szó, hogy tisztában legyünk ezzel a fontos jelenséggel, és amennyire a módunkban áll, próbáljunk meg tenni ellene remélve, hogy sok kicsi sokra megy.

Például nem mindegy, mit teszünk, amikor kidobjuk az egyszer használatos maszkunkat, több szervezet is azt javasolja, hogy

Apropó újrahasznosítás, a Nemzeti Népegészségügyi Központ szerint a használt védőfelszerelések veszélyes hulladékként kezelendők, emellett szerintük a használt maszkokat érdemes kettévágni, mielőtt a fentebb leírtak szerint kidobná az ember, nehogy valaki újra fel tudja használni. A járvány elején pedig több helyen is lehetett találkozni azzal a tanáccsal, hogy egyrészt a használt maszkokat lehetőleg ne a szelektív hulladék közé dobjuk, illetve kidobás előtt azt két napig pihentetni kell, majd dupla szemeteszsákba kell becsomagolni. 

Dán kutatók szerint nyilván ajánlatos lenne, hogy minden településen állítsanak fel külön maszkgyűjtő konténereket, hogy aztán az itt összegyűjtött maszkokat szigorúbb szabályok szerint kezeljék, míg mások szerint tényleges megoldást viszont az jelentene, ha biológiailag lebomló anyagokból készülnének.

 

Így segítenek a régészek

Ne legyen kétségünk afelől, hogy a jövő régészei biztosan rengeteg tárgyi bizonyítékra bukkannak majd, hogy a járványnak nyoma marad, és nem feltétlenül csak azért, mert az egyszer használatos szájmaszkok állítólag 400 év alatt bomlanak le. Ők visszamenőleg már nem tudnak segíteni, legfeljebb tanulhatnak a hibáinkból, de ez nem jelenti azt, hogy a jelen régészeire számíthatunk. Az Antiquity folyóiratban jelent meg egy írás erről, és a szerzői szerint a régészet korábban hasznosnak bizonyult a járványok tanulmányozásában, és most sincs ez másként, úgy gondolják, a szakmát jobban be kell vonni a műanyag szennyezéssel kapcsolatos nyilvános vitákba és politikai döntésekbe, szerinte ugyanis az, hogy a tárgyi világon keresztül próbálják megérteni az emberi viselkedést, hasznos lehet, főleg úgy, hogy ennek a járványnak megvannak a maga nagyon is meghatározó tárgyi elemei, amik tulajdonképpen már szimbólumaivá is váltak, lásd szájmaszkok.

 

Műanyagok, igazi bajok

A járvány idején az egyszer használatos műanyagok más formában is visszatértek, miközben ugye a pandémiát megelőzően sokan küzdöttek az ellen, hogy ezeket visszaszorítsuk. Hogy csak egy felhasználási területet mondjunk:

a járvány idején az ételrendelés még népszerűbb lett, mint korábban, és ugyan vannak cégek, ahol környezetbarát csomagolást használnak, azért ez nem általános, ráadásul az olyan vendéglátóhelyeken, ahol korábban mondjuk újrahasznosítható tárolóedényekbe lehetett a helyben, elvitelre kérni ételt vagy italt, voltak újrahasznosítható evőeszközök, visszatértek az egyszer használatos termékekre.

Fotó: Matthew Horwood/Getty Images

Sokan pedig biztonságosabbak gondolták a többször használatos, mosható szatyrok helyett visszatérni az egyszer használatos műanyagzacskókhoz, amiknek az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) becslései szerint akár húsz év is kellhet ahhoz, hogy lebomoljanak az óceánban, írja a Qubit.

Pedig a világjárvány előtt már voltak biztató lépések, az EU például 2019 májusában elfogadta a bizonyos egyszer használatos műanyagok tiltására vonatkozó irányelvet, amelynek a nemzeti jogszabályokba való átültetését 2021-ig várja el a tagállamoktól. A Magyar Parlament 2020. július 3-án el is fogadta az egyszer használatos műanyagok kivezetését célzó jogszabályt. Mondjuk ez nem ment döccenők nélkül, az Innovációs és Technológiai Minisztérium az uniós irányelveken jóval túlteljesítve a műanyag táskák összes típusát betiltotta volna, ám pár nappal később vissza is vonták ezt a törvényjavaslatot a járványhelyzet miatti válságra hivatkozva, és végül köztes megoldás született.

És mi a helyzet az újrahasznosítással? Egyrészt a műanyagoknak ez csak egy részét érinti, ráadásul – ahogyan azt MTA összefoglaló cikkében lehet olvasni, több hulladékfeldolgozó és -újrahasznosító üzemet, attól tartva, hogy a szemét elősegíti a koronavírus terjedését.

És mennyi az annyi? A Reuters szerint a koronavírus-járvány óta Európában 20 százalékkal, Ázsia egyes részein 50 százalékkal, az Egyesült Államokban pedig helyenként 60 százalékkal csökkent a műanyagok újrahasznosításával foglalkozó cégek piaca.

De hogy ismét mondjuk valami jót, 2019-hez képest 2020-ban három héttel későbbre, augusztus 22-re esett a túlfogyasztás világnapja, vagyis az a dátum, amikorra a Föld lakossága elhasználja a bolygó egyéves erőforrásait, és ez részben a koronavírus-járvány miatti korlátozásokra és annak gazdasági következményeire vezethető vissza. És arról most jótékonyan feledkezzünk el, hogy a nagy pánikvásárlást követően mennyi minden landolt a kukában.

Hogyan tovább?

A szakértők szerint a környezet- és természetvédelem kritikus fontosságú lesz a jövőbeni zoonózisos, vagyis az állatról emberre terjedő megbetegedések megakadályozásában.

Az ilyen törekvéseket sajnos megakasztotta a világjárvány, egy, a PARKS folyóirat különszámában közzétett tanulmány szerint ugyanis több ország inkább elvett forrásokat, minthogy támogatta volna a természetet a járvány kezdete után hozott döntésekben,. Ez sok okból kontraproduktív, magyarázta Rachel Golden Kroner, a tanulmány vezető szerzője.

Egy viszonylag friss kutatás szerint az erdőirtás csökkentése, a vadon élő állatok globális kereskedelmének szabályozása és az új vírusok megjelenésének figyelemmel kísérése a jövőbeni járványok kockázatát 27  százalékkal vagy ennék is nagyobb mértékben csökkentheti, és 10 éves ciklust nézve ez ötvenszer lenne olcsóbb, mint az eddigi válaszreakciók a koronavírus-járványra.

A szájmaszkok kora:

Exit mobile version