Nyílt levél a Szputnyik oltáshoz: imádlak és utállak egyszerre

Nem vagyok oltássznob, elfogadtam a Szputnyikot, de azóta is küzd bennem a utálat és a megkönnyebbülés. Nyílt levél az orosz oltáshoz, aminek a második részét kapom a napokban.

Natasa

2021. Április 26.

Kedves Szputynik, akit csak Putyinnak hívunk itthon!

Vegyes érzelmekkel várom a második kört veled, Szputnyik, több okból is utállak és imádlak egyszerre. Utállak, mert még mindig nincs EU-s engedélyed, és emiatt úgy érzem, valami mutyit kaptam a karomba. Mintha tiltott szert döftek volna belém, amivel fű alatt oltanak csak azért, hogy Putyin boldog legyen. Valószínűleg ez nem igaz és csak az agyamra húzódtak már az összeesküvés elméletek, mégis, nem tudom megállni, hogy ne kattogjak az engedélyeztetéseden. Bizalmatlan vagyok veled szemben, félve mentem arra az oltásra, ami amúgy az elmúlt egy év egyik legnagyobb örömét jelentette nekem.

Utállak, mert kevesebbnek érzem magam az oltáselittel – már ilyen is van! – szemben miattad, de közben imádlak, hogy megvédesz a vírus súlyosabb következményeitől.

Bámulatos, hogy miattatok, kedves Szputnyik oltás, egyre több új kategóriába sorolhatjuk magunkat. Van az oltáselit, akiknek jutott a Pfizerből vagy a Modernából, ők vagy kérkednek az oltásukkal vagy szégyellik bevallani, mert a népharag lesújt rájuk. Vannak az oltássznobok, akiknek nem jó ám akármi, inkább várnak 2024-ig is a fent említett két elitoltásra. Vannak azok a krónikus betegek, akik kénytelenek várni, mert nem kaphatják bármelyik oltást, és lassan már utálják a fél világot, amiért mindenkit előbb oltanak be náluk. Vannak azok a fiatalok, akik jogosan hőbörögnek és kiáltanak diszkriminációt a közösségi oldalakon, mert még a kanyarban sincs a lehetőség, hogy oltáshoz jussanak, de már belengették nekik, hogy nem mehetnek be sehova, ha nincs védettségi igazolványuk. Hogy az oltásirigységről már ne is beszéljünk, és még ki tudja, hány fronton megy a küzdés miattatok, drága Szputnyik, ahelyett, hogy örülnénk, hogy egyáltalán vagytok, még akkor is, ha kicsit furcsák az érkezésetek körülményei.

Szputnyik: szeretlek és utállak egyszerre (Kép: Getty Images)

Én például három hónapig vártam a telefonra, tűkön ültem azóta, hogy Müller Cecíliától megérkezett a levél, miszerint hamarosan engem is oltanak. A „hamarosan” aztán nem következett el, gondolhatod, mennyire türelmetlen voltam már három hónap eltelte után, az oltáskáosz közepén. Onnan indultam, mint nagyjából mindenki más, hogy reménykedtem egy Pfizerben, ám ahogy telt az idő, egyre inkább rájöttem, hogy nem érdemes itt széllel szemben harcolni, nem éri meg visszautasítani bármelyik vakcinát, ez nem az az ország, ahol odafigyelnének arra, mit szeretne a nép. Amikor kétségbeesetten hívtam a háziorvosomat, hogy mi lesz már azzal az oltással, akkor annyit mondott, hogy nem rajta múlik, azonnal telefonálni fog, ha rám kerül a sor, és azt javasolja, hogy ne válogassak, fogadjam el, ami jut, mert ahogy ő látja, azt a célt, hogy ne kerüljek kórházba, bármelyik vakcinával elérhetem.

Szputnyik, te voltál az, aki a rendelkezésemre állt, te hoztad el a reményt – és taszítottál ágyba is négy napra.

Félek tőled a második körben, mit okozol majd nekem, ha ennyire megkínoztál az első oltással? Négy napig heverni tudtam csak, annyira elvetted minden erőmet. Fogytam négy nap alatt másfél kilót (ezt mondjuk köszönöm, kedves tőled). A hideg rázott, miközben szakadt rólam a víz a láztól. Nem tudom, mit juttattál belém, nem értek hozzá, de erős cucc volt, az egyszer biztos, ha ennyire levertél a lábamról. Az nem kifejezés, hogy vegyes érzésekkel fogadtam a tüneteket: örültem, mert végre reményt kaptam az oltással arra, hogy valaha lesz még normális az életem, de haragudtam is rád, hogy ennyi fájdalmat okozol nekem. A második körben ezért szépen kérlek, hogy ne bánts annyira, legyünk jóban, kíméld meg a habtestemet a súlyosabb mellkhatásoktól, hadd lépjek tovább gyorsan.

Köszönöm, hogy vagy, Szputnyik, mert rengeteg emberrel együtt miattad jutottam viszonylag hamar oltáshoz. A késlekedés persze a politikának köszönhető – már megint -, de erről te nem tehetsz ott, az injekcióban lötykölődve arra várva, hogy megmentsd az életünket. Türelmetlenül várom a júniust, mert azt ígérték, addigra meglesz az Eu-s engedélyed is, és akkor az utálatom egy kicsit alábbhagy, egy cseppnyivel nagyobb biztonságban érezhetem majd magam, hogy pont a te hatóanyagod kering a szervezetemben. Addig is, kérlek, ne kínozz meg nagyon a második körben és vesd be minden létező erődet, hogy túléljem, ha elkapom a koronavírust.