Nagy a gond abban a családban, ahol elhangozhat az apa szájából, hogy a tízéves gyerekének nem szabad beszélni a szexről. Az anyuka panaszolta el, hogy szerinte már itt lenne az ideje a szexuális felvilágosításnak, mert az osztálytársak sugdolóznak, és szeretné, ha a fia korrekt információkat és nem tévhiteket tanulna meg ebben a témában, de az apa nem engedi és nem is hajlandó a fiával beszélgetni a szexről. Szerinte ennek nincs még itt az ideje és elég lesz, ha 15-16 éves korában leül vele, hogy átbeszélje az alapokat, bár gyanítom, ez annyi lesz majd, hogy ad neki egy marék óvszert. Pedig már tízévesen is elkésett a felvilágosítással a szülő, igazából ennek már nagyjából akkor el kellene kezdődnie, amikor a pici gyerek elkezd kérdéseket feltenni a szüleinek.
A felvilágosítás kisgyermekkorban kezdődik
A szexuális felvilágosítás tabutéma még ma is, pedig már számtalanszor bebizonyosodott, milyen létfontosságú, hogy idejében és fokozatosan, kisgyerekkortól kezdve történjen. Ahogy a Szegedi Tudományegyetem A szexuális nevelésről orvosi szemmel a hazai adatok és a nemzetközi irányelvek tükrében című tanulmányában írják: „A szexuális nevelésre, ismeretekre vonatkozó hazai vizsgálatok arra mutattak rá, hogy a fiatalok/serdülők rendelkeznek ugyan ismeretekkel a szexuális életről, de ezek sem mennyiségileg, sem minőségileg nem felelnek meg az elvárásoknak.”
Mészáros Gréta, a NANE és a PATENT Egyesület közös erőszak-megelőző programjának koordinátora az iskolai szexuális felvilágosításról nyilatkozott így az nlc-nek: „Az iskolákban nincs egységes, komplex szexuális nevelés és erőszak-megelőző tevékenység, általában a tanárokon múlik, mennyi kapacitásuk, milyen kapcsolatrendszerük van, tudnak-e extra segítséget hívni az iskolákba. A szexuális felvilágosítás randomszerű, a kormány által bevezetett családi életre nevelés (CSÉN) tartalmaz ugyan ajánlást arról, hogy milyen életkorban, miről érdemes beszélni a gyerekekkel, de az, ahogyan a nők és férfiak szerepét vagy a párkapcsolat témáját megközelíti, egyáltalán nem reagál a gyerekek valóságára, problémáira, és nem az egyenlőségen alapuló kapcsolatokat segíti elő.”
A gyakorlatban azt látni, hogy a szex témája maximum a biológia vagy etika órán és osztályfőnökin kerül elő a menstruáció, a gyerekszülés témája vagy a betegségekkel és abortusszal riogatás közé szorítva.
Valóban nagy probléma a nem kötelező, hiányos iskolai szexedukáció, ám alapjában véve mi, szülők vagyunk felelősek azért, hogy a gyereknek kisgyermekkorától kezdve őszintén válaszoljunk a kérdéseire a szexualitás témakörében. Ha szülőként a gyerek születésétől kezdve nem foglalkozunk a szexuális neveléssel tudatosan, akkor az iskolai felvilágosítás már rég elkésett, amikor esetleg – ha egyáltalán – sor kerül rá.
Fotó: Getty Images
Ha pedig belegondolunk, nincs olyan nehéz dolgunk szülőként a szexuális neveléssel, mert a gyerek onnantól kezdve, hogy elkezd beszélni, kérdez is szorgalmasan, főleg, ha kistesó is érkezik időközben. Kérdez a saját nemi szerveiről, anya és apa testéről, a születéséről vagy épp az ovistársak bugyijáról. Kíváncsi és tabuk nélkül létezik, a mi reakcióinktól és válaszainktól függ, hogy mennyire lesz természetes számára a saját szexualitása, a későbbi biológiai változások a testében, vagy az, hogyan húzza meg az egészséges határokat a szexben felnőttkorában. Ezt hívják szexuális nevelésnek, amit nem kamaszkorban kell elkezdeni, mert akkor már rég lekéstünk az egészről.
Több lehetőség az iskolában
Az iskolák külső, orvosi vagy egyéb szakértői szexuális felvilágosítást is kérhetnek akár már alsó tagozatban. Egy általános iskolai tanító elmondása szerint: „Akik kérik, már negyedik osztályban van ilyenre lehetőség. Egy orvos szokott kijönni, hívásra, aki ezzel foglalkozik. Külön a fiúknak és külön a lányoknak tart foglalkozást a tanár jelenléte nélkül. Ez külön kérése, hogy ne legyünk bent. Ezt az osztályok fejlettsége és érdeklődése határozza meg, hogy kérjük-e vagy sem. Környezetismereten az emberi test kapcsán érintjük a témát. De igazán felsőben jön elő.”
Nem odázhatjuk el a szexuális nevelést
A mai gyerekeknél még kritikusabbá vált a szexuális felvilágosítás kérdése, hiszen alig látszanak ki a földből és már ömlik rájuk a szexuális tartalom a médiából, internetről. A szülői beszélgetések rendszeres, visszatérő témája az, hogy pornót találnak a gyerekek a neten, még kontroll mellett is, és a szülők egymástól kérnek tanácsot, hogy lehet még jobban kizárni a szexet a böngészőkből. Ha pedig a gyerek nem otthon, az interneten találkozik ilyen képekkel, gifekkel, videókkal, akkor biztosak lehetünk benne, hogy lesz egy osztálytársa, aki a szünetben előszeretettel fogja felvilágosítani pornóval a vécében. És mindez nem 15-16 évesen következik be, hanem már harmadikos-negyedikes korukban várható, hogy szembesíti a világ valamilyen formában a nyers szexualitással a gyerekünket.
Ráadásul ez a kisiskolás korosztály már bőven a szatírok céltáblája is, ami egy újabb óriási felkiáltójel amellett, hogy a gyereknek tudnia kell, mit kell tenni, hogyan ismerheti fel egyáltalán, ha nem jó szándékkal közeledik felé valaki. A tabuktól mentes, őszinte szexuális nevelésen múlik az is végső soron, hogy felnőttként hogyan tekint majd a gyerek az életének erre a meghatározó elemére, ami a szexualitás és a saját testéhez való viszonya. Úgyhogy, ha egy szülő jót akar a gyerekének, akkor beszélget vele és válaszol a kérdéseire, még akkor is, ha kínosnak érzi hirtelen, mert arra kondicionálták gyerekkorában, hogy a szex az tabutéma.
A szexuális nevelés fogalma
„A szexuális nevelés a nemiség kognitív, emocionális, szociális, interaktív és testi vonatkozásainak megtanulását jelenti. Ez a kisgyermekkorban kezdődik és folytatódik az ifjúkor és felnőttkor során is. Célja a gyermekek és fiatalok szexuális fejlődésének elősegítése és védelme. Fokozatosan elsajátíttatja a gyermekekkel és fiatalokkal azokat az ismereteket, készségeket és értékeket, amelyek révén megértik és élvezik saját nemiségüket, biztonságos és kielégítő kapcsolatokat létesítenek, s felelősséget vállalnak a saját és mások szexuális egészségéért és jóllétéért. Képessé teszi őket olyan döntésekre, amelyek javítják életük minőségét és elősegítsék egy jóindulatú és igazságos társadalom építését.” (WHO és BZgA 2010: on.)
Mindent a maga idejében
Természetesen nem arra buzdítjuk a szülőket, hogy egy kétéves gyereknek meséljék el, mi az a közösülés, hanem inkább azt az irányt kell követni, amit az ELTE 2018- ban publikált „Mindent a maga idejében!” A szexuális nevelés időzítéséről vallott szülői nézetek vizsgálata című tanulmányában is rögzítettek a kutatók. Ennek a lényege az, hogy minden korosztálynak a saját szintjén kell a szexualitásról beszélni, a válaszainkat szülőként megfogalmazni. Egyébként ehhez nem kell nagy tudomány, elég a józan észre hallgatni, miután félresöpörtük a fejünkből a belénk nevelt szégyenlősséget és pironkodást.
Nézd meg az ábrákat, hogy a tanulmányban leírtak szerint melyik korban mit kell tanítani a gyereknek a szexuális nevelés keretében:
A fehérneműszabály babakorban kezdődik
A fenti galériában többször is felbukkant a „fehérneműszabály” kifejezés, ami talán az egyik legkorábban bevezetett, legfontosabb szabályrendszer a szexuális felvilágosításban, ezért külön is kiemeljük, hogy pontosan miről van szó, és mit kell megtanítani már az egészen pici gyerekeknek is a fehérneműszabály keretén belül ahhoz, hogy megalapozzuk a biztonságukat.
A fehérneműszabály három részből áll:
1. Érintés: A fehérnemű – azaz bugyi, trikó – alatti testrészeket, intim területeket csak az a személy érintheti meg, akinek a gyerek engedi. Ennek egy hajtása az a mostanában egyre terjedő trend, hogy a pelenkázás előtt is engedélyt kérnek a babáktól a szülők az érintéshez. Szülőként tiszteletben kell tartanunk ezt a szabályt a kicsiknél is, legyen szó fenéktörlésről vagy épp fürdetésről. A szabály segítségével megtanulja a gyerek, hogy a saját teste felett ő rendelkezik és nemet mondhat, ha úgy érzi jónak.
2. Titok: Meg kell tanítani a gyereknek, hogy van jó és rossz titok. A legtöbb esetben a szexuális abúzust elkövetők felszólítják a gyereket arra, hogy tartsák meg a közös titkot, azaz az erőszakot. Emiatt olyan fontos, hogy kiskorától kezdve a gyerek tudjon különbséget tenni a jó és rossz titok között. Persze nem azzal vezetjük be a témát, hogy erőszaktevőkről mesélünk esténként, hanem például elmondjuk, hogy a jó titok az, amikor meglepjük anyát anyák napján és előtte titkoljuk az ajándékot, ilyenkor jó érzésünk van és mosolyogni kell tőle, míg a rossz titoktól fáj a fejünk, rossz érzésünk van és nagyon szeretnénk elfelejteni, amit titkolunk.
3. Nyílt párbeszéd: Anyának és apának – vagy akiben a gyerek bízik – mindent el kell mondani, amiről úgy érzi a gyerek, hogy a rossz titkokhoz tartozhat. Tudnia kell, hogy őszintén, nyíltan beszélhet velünk a szexuális témákról, melyekbe beletartozik az is, ha valaki meg akarja érinteni a bugyiját, testrészeit. Ha az ovistárs a bokorban be akar nézni a szoknyája alá, arról tudnunk kell. Ha a tanítónő ráütött a fenekére, azt el kell mondania. Ha az osztálytárs lefényképezi intim helyen, arról szólni kell otthon. A kulcs a gyerek védelméhez az, ha nyílt és őszinte párbeszéd van a szexualitásról is a szülőkkel, ebbe pedig nem fér bele az, hogy bármilyen téma tabunak számítson.
