A történelem egyik nagy tanulsága, hogy időnként még a nagy uralkodók is képesek hülyébbnél hülyébb módokon meghalni:
- Csin Si Huang-ti (i. e. 246 – i. e. 210), Kína első császára, a birodalom alapítója már-már betegesen rettegett a haláltól és az elmúlástól, és egész életében az örök élet elixírjét hajszolta. Végül ebbe is halt bele: körülbelül ötvenéves korában túladagolta magát az udvari orvosai által csodaszernek tartott higanyból.
- I. Henrik, Anglia királya (1100 – 1135), Hódító Vilmos negyedik fia, a tinchebray-i győző egyszer túl sok orsóhalat fogyasztott, és rövid úton kiszenvedett. Igaz, akkoriban már 67 éves volt, ami 12. századi mércével mérve matuzsálemi kornak számít.
- Hasonlóan járt Adolf Frigyes svéd király (1751 – 1771), aki egy vacsora alkalmával pukkadásig tömte magát homárral, heringgel, kaviárral és savanyúkáposztával, ráküldött még néhány üveg pezsgőt, majd az egészet megkoronázta a semla nevű tradicionális svéd édességgel, ami egy forró tejben áztatott, marcipános-tejszínes töltött buci, és nagyjából úgy néz ki, mint egy képviselőfánk; ebből összesen tizenhárom alkalommal repetázott. Ezt követően pedig alighanem felrobbant.
- Kambúdzsija perzsa király (Kr. e. 529 – Kr. e. 522) épp valamilyen lázadást készült leverni, úgyhogy nagy lendülettel pattant volna fel a lovára, azonban menet közben sikeresen felnyársalta magát.
- III. Lajos nyugati frank király (879 – 882), megannyi csata hőse, aki korábban még a rettegett vikingek ellen is sikeres hadjáratot vezetett, egyszer lóháton üldözőbe vett egy menekülő lányt, majd vágta közben lefejelt egy túl alacsony szemöldökfát, és még ott helyben szörnyethalt. Ekkoriban kb. 17-19 éves lehetett, ez talán magyarázat lehet a történtekre.
- Sándor görög király (1917 – 1920) a palotakertben csúnyán összeverekedett egy berber makákóval, ami rátámadt kedves németjuhászára, Fritzre. Bár – néhány kisebb sérülés árán – a majmot sikerült elkergetnie, győzelme pirruszinak bizonyult: másfél napra rá a majomharapások elfertőződtek, és az ifjú uralkodó vérmérgezésben elhunyt.
- A betegeskedő II. Károly navarrai királyt (1349 – 1387) orvosai tanácsára alkoholba áztatott ruhába varrták tetőtől talpig , majd a szolgálónő, aki a műveletet végezte, végül nem ollóval vagy késsel, hanem valami különös oknál fogva egy gyertya lángjával vágta el a cérnát: a borpárlattól iszamos rongyok azonnal tüzet fogtak, a folytatást pedig inkább már nem is részletezzük.
- A trendérzékeny II. Jakab skót király (1437 – 1460) lelkes rajongója volt a modern tüzérségi technológia akkori csúcsteljesítményének számító ágyúknak; úgy gyűjtötte ezeket, mint manapság a szupergazdagok a jachtokat és a drága sportkocsikat. Micsoda pech, hogy a Roxburgh kastély ostroma alatt az uralkodót épp a legkedvesebb ágyúja, az Oroszlán névre keresztelt szerkezet szakította cafatokra.
- I. Béla magyar király (1060 – 1063) trónja meg összeomlott, és maga alá temette az uralkodót (nem metaforikus értelemben), de hát ezt mindenki tudja.
Szunanda Kumariratana (fotó: Wikipedia)
A legbizarrabb uralkodói haláleset Sziámban (ma Thaiföld) történt 1880 május 31-én. A progresszív reformjairól és modernizációs törekvéseiről ismert Csulalongkorn király első felesége, az akkor csupán 19 éves – egyébként terhes – Szunanda Kumariratana királyné, és lánya, a kétéves kis hercegnő népes kíséretük társaságában épp az uralkodói család rezidenciája felé tartottak, amihez át kellett kelniük az ország legnagyobb folyóján, a Csaophraján. A kíséret tagjai ekkor egy gőzhajóban zsúfolódtak össze, a királynét és a hercegnőt pedig beültették egy kisebb bárkában vontatták maguk után.
Aztán megtörtént a baj: a vad áramlatok felborították a királyné csónakját, és Szunanda Kumariratana a lányával együtt a vízbe esett. Az őrök, a szolgák és az udvari nép jelenlévő tagjai pedig néma döbbenettel nézték végig a jelenetet: senki sem ugrott be, hogy kimentse a fuldoklókat. Ugyanis a korabeli thaiföldi törvények értelmében közember nem érinthette a királyi család tagjait; ha valaki mégis megtette, az halállal lakolt. A várandós királynét és a kis hercegnőt tehát elnyelte a folyó. A vigasztalhatatlan Csulalongkorn király meg büntetésből bebörtönöztette a szolgák vezetőjét, és Thaiföld történetének legdrágább temetését rendezte meg a feleségének (legalábbis így szól a népszerű anekdota: bizonyos források szerint viszont a személyzet tagjai valójában azonnal a királyné a kislány segítségére siettek, de sajnos nem jártak sikerrel).
