nlc.hu
Egészség

Fotók a FejlesztőHázból

„Ezek a gyerekek ebbe a küzdelembe nőttek bele” – 3 nap a FejlesztőHázban

Az állami rendszeren kívül, egy külön kis univerzumként működik öt helyszínen a FejlesztőHáz, ahol végtelen szeretetben érhetik utol kortársaikat a fejlődésben valamiért lemaradt gyerekek. Három napra beköltöztünk az újbudai ház szobáiba és termeibe, és beszéltünk az alapítóval sírásról, villogó-szirénázó játékokról, letapadt izmokról és csodákról.

Ha csak az előtérben nézünk szét egy átlagos hétköznap délután, azt hinnénk, egy viszonylag nagy óvodában vagyunk: mindent betöltő vidám zsivaj, a gyerekeiket terelgető (vagy éppen hajkurászó) szülők, a termek előtt végtelen türelemmel várakozó konduktorok, gyógypedagógusok. Legfeljebb az lehet gyanús, hogy az átlagosnál több gyermek visel a mozgást stabilizáló sínt, többen kerülik a szemkontaktust és viselnek sok dioptriás, esetleg leragasztott szemüveget.

FejlesztőHáz

Fotó: Neményi Márton

A termekben már egyértelműbb, mire megy ki a játék – szó szerint. A csoportos foglalkozások egyszerre tűnnek tornának és gyerekzsúrnak, ezeken öt-tíz óvodás korú gyereknek kell feladványokat megoldania, ha kell, szülői asszisztenciával, pont azokat az izmokat és problémamegoldó készségeket megdolgoztatva, amikre szükségük van, hogy utolérjék kortásaikat. Az egyéni foglalkozások pedig ennél is változatosabbak: az egyik szobában logopédus egyensúlyoztat játékfigurákat egy kisfiú szájába helyezett pálcán, a másikban gyógypedagógus küzd egy hatéves autista figyelméért mesével, kérdés-válasz játékkal és végső megoldásként buborékfújóval. (A helyzeten persze nem javít, hogy egy fotós hasal előtte másfél méterrel, így egy kicsit lazább az óra.) A harmadikban pedig Dévény-terápiával mozgat egy erre szakosodott szakember egy hivatalosan kilenchónapos (korrigáltan hathónapos) koraszülött csecsemőt.

FejlesztőHáz

Fotó: Neményi Márton

A FejlesztőHáz nevű fejlődésükben elmaradt és sérült gyerekekre szakosodott magánintézmény újbudai egységében járunk, egy jól felszerelt magánklinika egyik teljes emelete az övék, pár hete költöztek be, festék- és újbútor-szagnak már nyoma sincs, máris belakták a gyerekek és a szakértők. A FejlesztőHáz alapítója, Bősenbacher Tímea hisz az egymástól eltérő módszertanú, különböző gyógypedagógiai iskolák és irányzatokban, ahogy abban is, hogy a szülők edukálása, érzékenyítése, és az, hogy a bizalmukba fogadják őket, pont olyan fontos, mint a gyerekek esetében.

FejlesztőHáz

Fotó: Neményi Márton

Tímea a Pető Intézetben szerzett konduktordiplomát, majd egy németországi rehabilitációs klinikán kezdett dolgozni, ahol nyitottak voltak a Pető-módszerre. Itt tapasztalta meg, mit jelent a csapatmunka az orvostudományban: nem egy-egy orvos mondta ki a végső szót a gyerekek diagnózisa, terápiája ügyében, hanem gyógytornász, logopédus, pszichológus és az orvoscsapat együtt dolgozott ezért. Ezt hozta haza Magyarországra, amikor megalapította a FejlesztőHázat: náluk konduktorok, gyógypedagógusok és -tornászok, pszichológusok, és persze a szülők közösen rajzolják fel a sérült, lemaradt gyerekek további útját, ha kell, menet közben finomhangolva. Tímea ezen túl behozta az országba egy korai fejlesztés során hatékony, izomtónusra ható manuális technikát, nem kérdezzük ki, de azért álljon itt a neve: Pfaffenrot-féle szinergetikus reflexterápia.

FejlesztőHáz

Fotó: Neményi Márton

Még így is sokféleképpen kerülnek be a gyerekek a FejlesztőHázba. Van, hogy a szülők hozzák azzal, hogy valami nincs rendben, van, hogy látta már orvos (jó esetben fejlődésneurológus is), van, hogy diagnózist is tartanak a kezükben. „Nagyon vegyes a társaság, és az, hogy kik és hogyan érkeznek ide – meséli Tímea. – Alapesetben az állami rendszer felé küldi a családokat a háziorvos, a védőnő, ha manuális terápiára is szükségük van, akkor nem hivatalosan, de ajánlanak minket. Sokszor a szülők hozzák a gyerekeket, ha apróbb jelekből azt érzi, nem fejlődik megfelelően.”

FejlesztőHáz

Fotó: Neményi Márton

A szülők néha – el nem ítélhető módon – fel sem ismerik a problémát. „Ha például nem beszél, sokszor kiderül, hogy nem hall; ilyenkor máris küldjük orvosi diagnosztikára, de közben a fejlesztést megkezdhetjük. Akárhogy is, nálunk heteken belül kapnak időpontot.” Így nem esnek ki hónapok: az állami ellátásban gyakran hónapokat is várniuk kell a szülőknek a diagnózisra. El lehet képzelni, mekkora lesz a lemaradás, ha ennyi ideig nem indul meg a fejlesztés.

FejlesztőHáz

Fotó: Neményi Márton

Egy négyéves gyerek például nemrég jutott el Tímeáékhoz. „Oviba sem járt, nem beszél, valószínűleg autizmusdiagnózist kap majd a pszichiátertől. A szülő ebből csak annyit lát, hogy nem szólal meg, de nem tudja, logopédiai vagy pszichológiai-e a probléma.” Gyakran az állami szakszolgálatok mellett, kiegészítő kezelésként hozzák a gyerekeket a FejlesztőHázba, ilyenkor ők alkalmazkodnak, megnézik, mi az, amit a hivatalos rendszer nem tud megadni a gyereknek. „Bár most kaptunk egy olyan zárójelentést is, amire ráírták, hogy mit javasolnak nekünk, ha a szülők hozzánk is fordulnak. Nagyon szimpatikus gesztus volt, de ez azért ritka, és persze félhivatalos.”

FejlesztőHáz

Fotó: Neményi Márton

A FejlesztőHázban ugyan nem állítanak fel diagnózist, de alaposan megvizsgálnak mindenkit, így pontosan tudják, mely kollégánál érdemes elkezdeni a fejlesztést. „Ne felejtsük el azokat a gyerekeket se, akiknek eleve másképp indult az élete, nekik folyamatos utánkövetésre van szükségük. Ha például érkezik egy koraszülött baba egy diagnosztizált agyvérzéssel, nem tudni, lesz-e belőle baj a későbbiekben. Erre találtuk ki a baba-mama csoportokat, ahol együtt tanulhatnak olyan játékokat – mert ez játék, ne nevezzük terápiának –, ahol a szülő is elsajátítja, mire kell figyelnie, milyen játékok lesznek megfelelőek, rá merje-e tenni a nagylabdára, ha igen, hol fogja, hol hintáztassa. Ha a hóna alatt fogja, miközben a gyerek hason fekszik, az egész semmit sem ér, ha a pelusa körül, máris kész a nagyszerű nyak- és hátizomfeladat.” Sokan egyébként sem fogadják el a diagnózist, az autizmusnak például a gyanúját is gyakran tagadják, mennek tovább, amíg nem szereznek olyan szakvéleményt, ami jobb képet fest a gyerek helyzetéről. „A javaslatainkat, hogy hogyan fejlesszük, így is elfogadják általában, ez nagyon fontos. Ha elkezdjük a munkát, kialakul a bizalom és meg lehet győzni őket, hogy nézzenek szembe a diagnózissal. Ebben pedig pszichológus kolléga és szülőcsoport is segít.”

FejlesztőHáz

Fotó: Neményi Márton

Pont annyira fontos, mit bír el a család, az anya lelke, mint az, hogy hogy viseli a gyerek a fejlesztést. „Ha sír, és az anya ezt nem tudja elviselni, megbeszéljük, keresünk más megoldást. A legfontosabb, hogy maradjanak.” Az anyáknak különben is szinte mindig igaza van. „Lehet, hogy nem is látja, csak érzi, hogy valami nem stimmel, talán nem is megfoghatóak, megfogalmazhatóak a tünetek, csak azt tudja elmondani, hogy a gyerek mintha egy kicsit lassabban reagálna a kelleténél, itt pedig kiderül, hogy hypotón izomtónusról van-e szó, vagy az értelmi képességek elmaradásáról, és máris el tudjuk kezdeni a kezelést.”

FejlesztőHáz

Fotó: Neményi Márton

A szülők persze mindig jót akarnak, ám néha pont itt csúszik el a történet. „Tényleges veszély, hogy – nyilván a legnagyobb jóakarattal – játszótéri pletykák alapján választja ki a játékot. A szülők általában a legtutibb termékeket veszik meg: azokat, amik egyszerre villognak, zenélnek, mozognak, rezegnek. Az ilyen játék pedig azonnal túlingerli a korai születés miatt eleve éretlen idegrendszert, ellenkező hatást ér el. A baba nyugtalan, sírós lesz, rosszul alszik. Nagyon nem mindegy, milyen terápiát javaslunk egy gyereknek, aki korábban hónapokat töltött egy inkubátorban úgy, hogy az anyja csak ritkán érhetett hozzá.”

FejlesztőHáz

Fotó: Neményi Márton

A legkisebb „ügyfél” két hónapos – ekkor, azaz az ebben a korban esedékes oltások után érdemes megnézni, honnan ered a baj –, a legidősebb kamasz. „A 14-15 éves mozgássérülteket sem küldjük el, szükségük van a folyamatos fejlesztésre, hogy ne kelljen műteni a lábukat. Ez az állapot egyébként is elkíséri őket egész életükben, hiába hiszik azt sokan, hogy aki egyszer feláll és elkezd járni, nem kerülhet vissza a kerekesszékbe. Kamaszkorban pláne figyelni kell, ezer dolog történhet.”

FejlesztőHáz

Fotó: Neményi Márton

„Konduktor vagyok, mozgássérült gyerekekkel foglalkozom, számomra a nehéz történetekből lesznek a csodák – meséli Tímea. – Ha érkezik hozzám egy 26. héten született agyvérzéses baba, és látom, ahogy megteszi az első lépéseit, az fantasztikus érzés. Konduktorként a legjobb játékkal elérni a célt, kitalálni, dallal, zenével, mondókával motiváljam-e, vagy éppen azzal, hogy felakasztok egy izgalmas játékot a bordásfalra, és elindítom felé. Persze szakmailag mindig a helyzet mögé teszem, amit mögé kell tenni. Mégis: ezek a gyerekek iszonyúan küzdenek, ebbe a küzdelembe nőttek bele, mi tulajdonképpen csak köréjük rakjuk a játékokat.”

FejlesztőHáz

Fotó: Neményi Márton

További cikkek a témában

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése