Interjú a gyerekfogszakorvossal

A kicsi gyereket érdemes kifejezetten gyerekfogászatra szakosodott fogorvoshoz vinni. Méghozzá nem csak azért, mert – remélhetően – jobban ért a gyerekek nyelvén, és türelmesebben igyekszik együttműködésre bírni a kis pácienst. Azért is kezelik külön szakterületként a gyerekfogászatot, mert a gyerekeknél van egy tejfogazati, azután egy vegyes fogazati, majd a maradó fogazati időszak, és ezek között szerkezetileg és a problémák tekintetében is különbséget kell tenni, magyarázza dr. Szala Nóra, a Manó Dental gyermekfogászat szakorvosa.

A tejfogak anatómiailag is másfélék, mint a maradó fogak, és a tejfogazati korban keletkezett betegségek, valamint az, hogy miként zajlik le a fogváltás, összefügg azzal, hogy milyen fogsorunk lesz felnőtt korunkra. Gyakori például, hogy a fogváltások időszakában fogtorlódás alakul ki, ami felnőttkorban okoz igazán problémát: jobban szuvasodnak a fogak és nehezebb fogpótlást készíteni. De akár pszichés gondot is jelenthet egy tinédzsernek, ha rendezetlenek a fogai. Súlyos tévedés tehát azt hinni, hogy a tejfogakkal nincs is más teendő, mint várni, hogy kiessenek. Ehhez képest a gyerekfogászatokon gyakran érkeznek sajgó fogakkal a kicsik, mert a családi fogorvos azt mondta, „a tejfogakkal nem kell csinálni semmit”. Nos, ezt a „semmit” hároméves szakképzés keretében tanulják a gyerekfogászatra szakosodott fogorvosok.

A „kisfőnök” és a többiek

Minden új helyzetben izgalmat éreznek a gyerekek, ez azonban nem azonos a félelemmel. Nem is mindig tudják pontosan elmondani, mit éreznek. Az első hajvágástól is félnek, aztán megtapasztalják, hogy nincs rá semmi ok.

„A Montessori pedagógia alapelve az, hogy a leghatékonyabb nevelés a tapasztalás útján szerzett ismeretekre történő rásegítés, ezt követem a fogászatban is – hangsúlyozza dr. Szala Nóra. – Szeretem, amikor saját maga tapasztalja meg a pici páciens, milyen a szonda, a levegőfújó, a tükör, úgy, hogy mindegyikről elmagyarázzuk, mire való. Kipróbáljuk a körmükön a színes tömőanyagot is, aztán megvilágítjuk – ez mind nagyon izgalmas nekik. Bölcsődés korú gyerekeknek persze nem érdemes sokat magyarázni, mivel nem tudnak még következetesen gondolkodni. Fölösleges arról győzködni őket, hogy ha most nem hagyják kezelni a fogukat, akkor később fájni fog, hiszen egy picinek mindig csak a »most« van. Ezért velük úgy dolgozom, hogy nagyon gyorsan diagnosztizálok, és választom meg a leghatékonyabb terápiát. Mindehhez az kell, hogy villámgyorsan felmérjem a gyerek karakterét, hogy lássam, miként tudunk együttműködni.”

dr. Szala Nóra

A doktornő azt mondja, már abból sejti, milyen lehet a gyerek, ahogy bejön az ajtón a szülővel együtt. Négy típussal szokott találkozni – nagyon leegyszerűsítve –, legkönnyebb dolga a bizalmas, szófogadó gyerekkel van. Ő az, aki bízik a szüleiben, tudja, miért jöttek ide és azt is, hogy ha a fogorvos problémát talál, meg fogja gyógyítani a fogacskáit. Ezért meg is engedi a kezelést. A legnehezebb eset a „kisfőnök”. Családjában ő irányítja a szülőket, ezért az orvos nem tudja, mire számíthat. A harmadik típus a hiperérzékeny, a negyedik pedig a hiperaktív gyerek.

„Bármelyik típussal el lehet jutni odáig, hogy el tudjuk végezni a kezelést – nyugtat meg minden szülőt a doktornő –, a kérdés az, hogyan. A nagyon érzékeny gyerekek ugyan félősek – és nem biztos, hogy valamiféle szülőtől átruházott félelemmel van dolgunk, sokszor egyszerűen ilyen a gyerek saját kis karaktere –, ezért én nem szoktam rögtön rájuk erőltetni a kezelést. Jó, ha van egy beszoktató találkozás, amikor megismerkedünk az összes műszerrel, anyaggal, és kezeljük a macit. A hiperaktív gyereket – amint sikerült őt bevarázsolni a fogorvosi székbe – megkérem, legyen az asszisztensem, és folyamatosan lekötöm a figyelmét. Kezébe adom a tükröt, a ragasztóanyagot, kérem, hogy most adjon egy kis tömőanyagot – a végén sikerélménye lesz, hogy ketten gyógyítottuk meg a fogát. A gyerekfogászati eredményességnek csak egyik feltétele az elsőrangú manuális tudás, a villámgyors diagnózis és terápiás döntés, a többi pszichológia, empátia és fantázia kérdése. Ahhoz, hogy át is menjen, amit mondani szeretnék, az adott korosztály lelkivilágába kell belehelyezkednem. Az óvodás, alsó tagozatos kislányoknak úgy magyarázom a polimerizációs lámpát, hogy az olyan, mint amikor a Jégvarázsban Elza megdermeszt és kékké varázsol mindent. Ez történik a tömőanyaggal is: folyékonyból a fény hatására szilárd lesz.”

A „megmentő” rossz szerep a szülőnek

Szala Nóra tipizálása persze merőben praktikus és a fogászati rendelőben szerzett szakmai tapasztalatokon alapul, nem a gyerek személyiségére vonatkozik. A gyerekek is változnak, lehet, hogy az elsőre félős kislány a harmadik alkalomra hiperaktív lesz. Nóra meglátása szerint egyedül a „főnök” marad, aminek született: főnök. Olyankor jó, ha a szülő nála is erősebb főnök, tisztában van vele, hogy dönteni neki kell, és ezt a gyerekben is tudatosítja. Ahogy egy életmentő műtétről, úgy egy tályogos fog kezeléséről sem a gyerek dönt, hiszen a szülő tudja felmérni, mekkora lehet a baj.

„Sajnos sokszor hallom a rendelőben szülőktől, hogy »kisfiam, ez a te döntésed!« Komolyabb egészségügyi kérdésekben a szülőnek kell mérlegre tenni az elmulasztott terápia következményeit egy esetleges rossz élményhez képest. Ha a szülő tisztában van vele, hogy a gyerek belázasodhat, átvándorolhat a gyulladás valamilyen más szervére, és kórházba kerülhet, akkor lehet, hogy inkább azt a pár kellemetlen percet választja. Fontos tudni, hogy a tejfogak szerkezetileg mások, mint a maradó fogak, sokkal kevesebb az ásványianyag-tartalmuk, tehát hamarabb lesz egy nagy szuvasodásból fogbélgyulladás, ami pokoli fájdalommal jár. Egyébként pedig azt tapasztalatom, hogy a nagyon félős gyereknél is, aki nem akarja hagyni a kezelést, ha mégis eljutunk odáig, hogy kinyitja a száját – ami esetleg visítással jár – legtöbbször teljes együttműködésben tudom befejezni a kezelést.”

Letört metszőfog helyreállítása

Függetlenül attól, hogy a szülőknek milyen fogászati tapasztalataik, félelmeik vannak, a fogorvosnak először az ő bizalmukat kell megnyernie. Ha ez sikerül, akkor a következő alkalommal már – az otthoni felkészítés eredményeképpen – könnyebb dolga lesz a gyerekkel. Ezért is lényeges, hogy ki kíséri el a gyereket a fogászatra. Szala doktornő járt már úgy, hogy a szülők egyedül hagyták a rendelőben a másfél éves gyerekkel és kivonultak.

„Akkor kimentem hozzájuk megkérdezni, hogy én most mit csináljak ezzel a pici gyerekkel, akit úgyis hiába kérek meg bármire, nem fogja teljesíteni. Erre a szülő azt mondta, hogy ő látni se akarja, mi történik odabenn, rosszul van az egésztől. Kicsi gyerekeknél szoktam javasolni, hogy valamelyik szülő vegye őt ölbe, és együtt üljenek a székbe, hiszen a gyereknek az biztonságot ad. De van olyan gyerek is, aki ezt visszautasítja, felmászik a székbe, kinyitja a száját és úgy maradt fél óráig. Fontos, hogy a fogászati kezelés közös élmény legyen. Könnyű áttolni a felelősséget a fogorvosra. Ha fáj a gyerek foga, nem jó, ha a szülő a megmentő, aki elviszi a gonosz fogorvoshoz, akire lehet haragudni, majd kimenti a karmaiból. Ez a szereposztás a fogászati trauma alapja.”

Hogyan lehet élmény a fogászati kezelés?

A doktornő, látva a különböző közösségi oldalakon eluralkodó közhangulatot, aggodalommal tapasztalja, hogy nem szeretnek felelősséget vállalni az anyukák. Az a kiindulópont, hogy „te tökéletes anya vagy, és semmit nem rontottál el”.

„Azt gondolom, nincsen azzal baj, ha valaki valamit elront – mondjuk későn viszi fogorvoshoz a gyereket –, az élet megy tovább. De azért ismerjük föl hibaként, és tanuljunk belőle. Sokan nem a gyerekhez meg a saját környezetük adottságaihoz igazítják a nevelést, hanem influenszereket követnek. Amivel megint csak nincs baj, ha megengedjük magunknak és a gyereknek, hogy időnként eltérjen a választott mintától.” 

A szülő sokszor öntudatlanul adja át a saját gyerekkori traumáit. A jó felkészítés nem alapulhat hazugságon („semmiség az egész”), és nem célszerű azzal nyugtatgatni a gyereket, hogy „nem fog fájni”, hiszen azonnal leveszi, hogy most olyan helyre megy, ahol bármi rossz megtörténhet. Érdemes előre felhívni a kiválasztott fogászatot, és megkérdezni, hogyan zajlik a kezelés. Majd a hallottakat eljátszani otthon a gyerekkel: felváltva vizsgálgatni egymás fogait, és persze a maciét. Vannak felkészítő gyerekkönyvek, YouTube-videók is. A gyerekfogászaton már a recepciós is nagyon képzett, megkérdezi, milyen típusú a gyerek, volt-e már fogászaton, vannak-e panaszai.

A jó felkészítés az ismerkedéssel és a szűrővizsgálattal kezdődik, amikor még nincs probléma. A beszoktatás a szülő számára is tapasztalat, Szala Nóra őket is be szokta vonni a műszerek, eszközök bemutatásába. Más a helyzet, ha már fájdalommal érkezik a gyerek, olyankor nehéz elkerülni, hogy kellemetlen legyen a terápia.

A gyerekfogászati rendelők váróterme már önmagában élmény a gyereknek. Még az is előfordulhat, hogy a sok mindenből, ami a fogászaton történt, az fog leginkább megmaradni, hogy milyen finom teát főzött anyának a babakonyhában, és milyen jó volt utána elmenni a játszótérre. A doktornő ajánlja, hogy olyankor is jutalmazzuk meg a gyereket, amikor nem történik kezelés. Mint egyébként minden egyéb olyan helyzetben, amikor valami új dolog történik, és jól teljesít.

Ha egy másik rendelőben már érte a gyereket trauma, akkor jelentős hátrányt kell ledolgozni, ezért fontos ezt előre tudni. A lassú beszoktatás ilyenkor is beválik, mindig egy picivel tovább jutva.

„Ha van idő rá, először csak a maci fogát kenjük be lakkal, és ha elértük, hogy sikerélménnyel menjen el a gyerek a fogászatról, akkor szívesen jön vissza. Ha pedig már eljutunk oda, hogy kicsit belakkoztam a fogát, legközelebb meg is polírozhatom, és onnantól nyert ügyünk van.”