Az, hogy egyáltalán szóba kerülhet ma a hagyományőrző arctetoválás, nagyban köszönhető annak, hogy nem olyan rég a tévéképernyőre került Oriini Kaipara, egy olyan új-zélandi újságíró, aki hagyományos maori tetoválást viselt az állán. Persze ez a momentum Új-Zéland történelmében nem csak annyit jelentett, hogy végre egy tetovált arcú nő is bemondhat híreket. Az országban élő őslakos maorik körében ez hagyományos viseletnek számít, és Oriini is az ősei miatt varratta magára.
A híradóson kívül a szélesebb közönség Nanaia Mahuta állán láthatott hasonlót: ő volt a első olyan női tagja az új-zélandi parlamentnek, aki moko kauae-t visel magán, azaz a hagyományos maori arctetoválást. Nanaia megjelenését a parlamentben akkoriban – érthető módon – mérföldkőnek, a maori képviselet győzelmének tekintették. A külügyminiszter 2016 óta viseli az arcán az ősi motívumot, amely a felmenőire, történelmére utal, és a hagyományok szerint a lánykor és a felnőttkor közötti átmenet szimbóluma, de státuszt is jelöl.
Nanaia Mahuta (Fotó: Hagen Hopkins/Getty Images)
A férfiak is viselnek hasonlót, ezt matao-nak hívják, amelynek mintája szinte az egész arcot elfedi, mivel a maorik úgy vélik, hogy a fej a test legszentebb része, az itt megjelent jeleknek, motívumoknak különleges jelentőségük van. Manapság azonban csak kevesen mertek vállalni ilyen tetoválást, hiszen az arc megjelölése, mint a legtöbb nyugati társadalomban, hátráltató tényezőt jelenthet az érvényesülésben, már ami a karriert, vagy a társadalmi megbecsültséget illeti. Persze a munkáltató nem mondhatja azt, hogy azért nem alkalmaz valakit, mert az illető ki van varrva, hiszen ez nettó diszkriminációnak számít, amit a legtöbb fejlett országban ugye törvény tilt, ugyanakkor a gyakorlatban, más okokra hivatkozva, mégis megtörténik – és számos olyan esetről is lehetett hallani (itthon is), hogy a tetovált alkalmazottat arra utasították: takarja el a tetoválásait.
Oriini Kaipara műsorvető megjelenése tehát sokat számít, nemcsak a maorik, hanem minden tetovált számára.
A bemondó az identitáserősítő motívumot 2019-ben készíttette az állára, miután 2017-ben egy DNS-teszt kimutatta, hogy 100 százalékban māori. „Ez új utat nyit nekünk, māoriknak, de más, színes bőrűek számára is. Akár van moko kauae-je az illetőnek, akár nincs. Mindig észben tartom, hogy minden lépés, amit teszek, olyan, mintha áttörnék egy üvegplafont” – mondta a Daily Mailnek adott interjújában Oriini, aki a közösségi média szenzációjává vált, és számos más, különböző etnikumú nőt inspirált arra, hogy vállalásaikkal megtörjék a negatív sztereotípiákat, amelyek az arctetoválás kapcsán még ma is igen aktívan élnek.
Az ellenérzéseknek, amelyek mára azért sokat finomodtak, megvan a maga oka, hiszen a XX. századtól kezdve csak a motorosok, utcai bandák, börtönviselt emberek, punkok tetoválták bőrüket a különféle motívumokkal, és jellemzően azzal a céllal, hogy a külvilágnak egyértelműen közvetítsék/megerősítsék renitens, veszélyes imázsukat. Épp ezért a tetoválás sokáig a társadalmon kívüliek világához tartozott, szélesebb körben pedig csak a kilencvenes években kezdett el terjedni, főleg a hírességek és a sportolók körében. Akkoriban még elég ritka volt, hogy hétköznapi emberek kitetoválva grasszáljanak, és sok szülő rendesen kiborult, amikor kiderült, hogy a lánya/fia varratott magára egy ártalmatlan motívumot.
A tetováltakról való közgondolkozás azóta, részben a közösségi média terjedésének, részben az egyre több kivarrt hírességnek köszönhetően, elkezdett változni, és mára viszonylag elfogadott lett, szerte a világon. Ám az arcon található tetoválások még ma is sokaknál kiverik a biztosítékot. Sőt, sokáig ezek számítottak a testművészet szélsőségének is, vagyis nemcsak a karót nyelt, úri körökben biggyesztették le a szájukat, ha ilyet láttak, hanem még a tetoválások szerelmesei között is gyakori volt, hogy szent és sérthetetlen területként tekintettek az arcra, amire csak akkor tetováltak, ha a test többi részét már elfedte a tinta. Egyes tetoválók ma sem hajlandók erre a testrészre varrni, mondván, hogy az negatív kihatással lehet az ügyfeleik magán- és /vagy szakmai életére. És ez, hiába írunk 2022-t, nagy eséllyel meg is történhet, hiszen a hétköznapi laikus az arctetkóról rendszerint a drogbandákra, börtöntetoválásokra, az erőszakos személyekre asszociál, – de az utóbbi elterjedéséért sokat is tettek az olyan zűrös hírességek, mint Mike Tyson, Charles Manson, és a gördeszkásként és szörfösként is világhírű, ám a balhéiról is elhíresült Jay Adams.
Ezek a férfiak hajszálpontosan megfeleltek a „durva figura, arctetoválással” sztereotípiának.
Egyes arctetkók pedig valóban azt üzenik a külvilágnak, hogy a viselőjük bűnöző, méghozzá a keményebb fajtából. Ilyen például a szem alatti vagy arccsonton látható könnycsepp(ek), amelyek általában a börtönbandák tetoválásával társulnak. Ha a csepp kitöltetlen, az gyakran azt jelenti, hogy a viselője így tiszteleg egy elhunyt bandatag előtt, vagy így emlékezik meg egy halott szerettéről. Ha pedig a könnycsepp formát belül is kiszínezik, akkor az azt mutatja, hogy megölt valakit, míg a könnycseppek száma azzal egyenlő, hogy hány emberrel végzett az illető.
Tetovált M18 banda tag, az El Salvador-i börtönben (Fotó: Giles Clarke/Getty Images.)
A világ különböző tájain működő maffiaszerű bűnözői csoportokban a tetoválás rendkívül komoly jelentőséggel bír, egy olyan elköteleződésre utal, amely a tag életébe is kerülhet, hiszen messziről elárulják, hogy hová tartozik az illető, ami bajos lehet, ha mondjuk egy olyan börtönbe kerül, ahol többségben vannak egy ellenséges banda tagjai. Mindezen túl, számos információt üzen a viselőjéről, mint például azt, hogy milyen posztot tölt/töltött be a szervezet hierarchiájában. Az egyes minták, színek, és a méretek is külön jelentéssel bírnak, és gyakran más üzenetet hordoznak, ha más és más testrészekre varrják fel őket.
Ezek a tetoválások olyanok, mint egy saját nyelv, szimbólumrendszer, melyet eredetileg csak a banda tagjai tudták „olvasni”.
Mindegyik csoport tetoválásának saját stílusa volt, a betűtípustól a vonalvezetésen át, ezzel is egyértelműen jelezve, mely bandához tartozik. A Tattoo Globus szerint a három legismertebb tetovált csoport: a japán jakuzák, az orosz börtönviseltek és a mexikói bandák.
Üdv a mainstreamben!
Az arctetkók nem maradtak a bűnözők köreiben, olyannyira nem, hogy az utóbbi bő tíz évben szabályosan berobbantak az „A” listás celebek világába. Eleinte azokon a hírességeken, főleg rappereken keresztül, akik valóban ezzel szerettek volna a kívülállósságukra ráerősíteni, vagy korábban tényleg volt közük valamelyik bűnbandához. Mint Lil’ Wayne, aki a New Orleans szegényebbik felén született Dwayne Michael Carter Jr.-ként. Az ötszörös Grammy-díjas rapper megszállottsága az arctetoválások iránt karrierje elején kezdődött, először villámot és szögesdrótot varratott magára, később azonban az új tetkók személyesebbekké váltak, a tizenhetes szám például a szülőhelyére, a New Orleans-i tizenhetedik kerületre, míg a „soowoo” kifejezés a hírhedt Bloods bandához való tartozására utal. A régi motorosok nyomán, az újgenerációs rapperek számára már szinte alapnak számít az arc kivarrása, gondoljunk csak Lil Xan-ra, vagy Tekashi6x9ine-re. Azt pedig, hogy az arctetoválás kezdi elveszteni a társadalom kívüliségre utaló stigmatizáló jelentőségét, mutatja az is, hogy az utóbbi években, a rossz fiú imázstól jócskán messze álló hírességek is elkezdtek az arcukra tetováltatni, gondoljunk csak Justin Bieberre, vagy Cindy Crawford fiára, Presley Gerberre. Sőt, a lányok közül is egyre többen álltak be a sorba, példának ott van Amber Rose és Kat Von D.
2022-ben eljutottunk odáig, hogy az arc megjelölése nem korlátozódik a rapperekre, a férfiakra vagy a hírességekre.
Az Instagram is, ahogy az várható volt, tele lett olyan emberek fotóival (#facetattoo), akik – többnyire fiatalok – új arctetoválásukat mutogatják. Az már egy másik kérdés, hogy ezek közül vajon hányan vannak olyanok, akik csak felültek egy trendhullámra, és pár év múlva az eltüntetés mellett döntenek. Mint Sinéad O’Connor, aki 2013-ban arctetoválással jelent meg a nagyérdemű előtt, ám nem sokáig viselte: kevesebb, mint egy évvel később eltávolíttatta, mert túl sok negatív kritikát kapott érte.
Újjáéled egy ősi hagyomány
Visszatérve a cikk origójához, az új-zélandi újságíróhoz: ő nemcsak az őslakosok számára hozott el egy új érát, hanem az arctetoválás egy eddig viszonylag rejtett, a többség számára kevésbé ismert fajtáját, a hagyományőrző tetoválást is a közbeszédbe emelte. Ez más etnikumok számára is fontos mérföldkő: egy Spanyolországban élő, kurd tetoválóművész, Elu Aiyana a Teen Vogue-nak arról mesélt, hogy identitásában komoly törést jelentett az, hogy máshol élt, mint a felmenői. Családja a népirtás elől menekült Törökországból, és Németországban telepedett le, ahol Elu született. A lány mindig is kereste a kapcsolatot a gyökereivel, amit végül az arctetoválásban talált meg.
Elu munkája tehát arról szól, hogy generációk ellopott identitását követeli vissza, és újraéleszt egy olyan művészeti formát, amely sok emberöltővel ezelőtt alakult ki.
„Ez az önkifejezés és az azonosulás egyik formája, de számomra leginkább az őseimmel való kommunikáció egyik csatornája” – monda Elu a lapnak. A művész azt is elmesélte, hogy a kultúrájára vonatkozó konkrét, írott információk hiányában a deq szimbólumokra, mint álnyelvre támaszkodik. „Ez egy szimbolika, amely a természethez, a kozmoszhoz és magukhoz az emberekhez kapcsolódik – magyarázta, majd hozzátette: – Szerintem ez a nyelv őse, a kommunikációnk módja, mielőtt még nyelveket használtunk volna.” A fiatal nő szerint a régi kurd szimbólumok utáni kutatása közelebb vitte őt az identitásához, és ő úgy véli, kevés dolog tudja erősebben demonstrálni az identitást, mint egy hagyományos arctetoválás. A tradicionális tetoválást náluk, a kurdoknál deq-nek nevezik, és gyakrabban fordul elő a kurd nőknél, mint a férfiaknál. A tradicionális tetoválás azonban az iszlám hatására, és a kurdok üldözése miatt egyre inkább kikopott, ám napjainkban egyre több törekvés irányul az újjáélesztésére, sőt, Elu szerint ma a reneszánszukat élik. Ebben közrejátszik az ő munkája is: egyedi deq-designokat készít, amelyeket az ügyfelei bárhol a világon, bárkivel magukra tetováltathatnak. Munkájára óriási szükség van, hiszen a kurd diaszpóra, az üldöztetésük miatt elterjedt a világon, többek között Iránban, Irakban, Törökországban és Szíriában, így a világ különböző részein felbukkanó arctetoválások azt üzenik a külvilágnak, hogy a kurdokat nem lehetett eltörölni, vagy az identitásukban megtörni.
„A származásod két lábon járó reklámarcává válsz. A deq-et egy olyan társadalom gyomlálta ki, amely arra kényszerítette a kurdokat, hogy szégyenletesnek tekintsék, de most újra a felszabadulás szimbóluma lett” – monda Elu, és ez érvényes a māori, valamint még számos – a cikkben nem érintett– etnikum fiatalabb generációja számára, akiknek az arctetoválásaik ma a túlélés bizonyítékait jelentik.
