Többször írtunk már mi is arról, hogy a nemi egyenlőtlenségek az orvoslásban a mai napig tetten érhetők, ugyan azokon az időkön elvileg már túlléptünk, amikor a nőknél minden olyan kórképre, amit nem tudtak megfejteni, az orvosok rávágták, hogy ez bizony a hisztéria. Tették ezt még akkor is, amikor azért az anatómiai és a szervezetünk működésére vonatkozó ismereteink nem voltak annyira hiányosak, és már lehetett tudni, hogy a vándorló méh, amiben még maga Hippokratész is hitt, és amit szerinte rendszeres nemi élettel lehetett megzabolázni, nem létezik, vagyis a méh mint szerv igen, csak nem egy élőlény, ami össze-vissza közlekedik a nők testében, ha olyanja van.
De nem a hisztéria volt az egyetlen “női betegség” a történelem során. Ott van például a sápkor, aminek tüneteit először Johannes Lange német orvos írta le még az 1500-as években. A levertséggel, általános gyengeséggel, étvágytalansággal járó kórt, amitől az ember bőre sápadt, szinte zöldes árnyalatú lesz, akkoriban morbus virgineus, vagyis szüzek betegsége néven emlegették, és úgy gondolták, a problémákat a pangó vér okozza, amit nem tud távozni a menstruációval, de febris amatoriaként, vagyis szerelmesek lázaként is ismert volt.
Illusztráció: Getty Images
És mi volt a javasolt gyógymód? Ugyanaz mint a hisztériánál, vagyis a szex, vagyis a korabeli erkölcsöknek megfelelően a házastárssal való rendszeresen nemi élet. “Háljon férfival, ha megfogan, fel fog gyógyulni” – javasolta Lange, bár voltak olyanok is, akik szerint bármilyen megerőltető testmozgás megteszi.
A tünetegyüttest 1615-ben Jean Varandal orvos már chlorosis néven is emlegette. A kifejezés görög chloros (zöld) szóból származik, és a bőr korábban említett nem éppen egészséges árnyalatára utal. A magyar nyelvi forrásokban is szerepel a chlorosis mint betegség, illetve nálunk pedig sápkórként is emlegették.
– Fizetek, amennyit kívánsz, csak mentsd meg a leányt. És miből gondolod, hogy nem hal meg?
– Mert közönségesen nem szoktak ebbe a nők belehalni.
– Tehát valami asszonyi betegség?
Az orvos a fejével bólintott igent.
– Sápkór? Mi?
– áll Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényében. Ugyan szemmel láthatóan továbbra is a nők betegségeként emlegették, azért történt előrelépés az 1500-1660-as évekhez képest.
„Ezen időkornak tulajdon betegségei közt van egy, mellyet itt különösen megemlítek, mert ezen korban jelenik meg fökép ; s a melly, ha az életet közvetlen veszélybe nem ejti is, a vele összekapcsolt sokféle bajok által mind a fiatal leányok, mind a házas nők élete nagyobb részét elkeseríti…A sápkór (chlorosis) a nedvek hibás vegyületéböl származik, különösen a vér bizonyos létrészeinek hiányától, mellyek leginkább szolgálnak a test táplálására. Fiatal leánynál e sajnos állapothoz, melly már az arcz szinén feltűnik, szívdobogás, bágyadtság és rendetlen étvágy is járul…”
– írta még a serdülőkorban lévő lányok egészségéről 1856-ban Ifj. Bene Ferenc A magyar nép könyve harmadik kiadásában.
Gyógymódként ő már nem a házas életet javasolta, bár a testmozgás fontosságát ő kihangsúlyozta, szerinte az úszás a leghatékonyabb, de megjegyezte azt is, mennyire fontos a megfelelő étkezés is.
„A legtöbb esetekben használ a jó, tápláló fökép húsételekből álló életrend, mellyhez egy kis pohár jó bort vagy sört is adhatunk. Gyógyszerekről nem lévén feladatom itt értekezni, azoknak használatát mindenesetre orvos rendeletére bízván , csak röviden említem, hogy vannak befolyások, mellyek a sápkóros állapotot mind az állatoknál, mind a növényeknél megváltoztatni képesek; illyenek a jobb táplálás, a szabad légfolyam és a vas” – tette hozzá.
Illusztráció: Getty Images
Ugyan a tünetek alapján több ma is ismert egészségügyi problémával lehetne azonosítani a sápkórt vagy szüzek betegségét, de a legtöbb esetben valószínűleg az ún. hiperkromikus anémia okozhatta a problémát, vagyis olyasfajta vérszegénység, amely esetében a vörösvértestek halványabbak a megszokottnál. Ennek oka, hogy kevesebb hemoglobint tartalmaznak, ami amellett, hogy a vér festékanyaga, nagyon fontos szerepet játszik az oxigénszállításban.
A vérszegénység visszavezethető örökletes tényezőkre is, de többek között a B12-vitamin hiánya, vas bevitelének vagy felszívódásának zavara, bizonyos krónikus mérgezések vagy kórokozók is okozhat ilyen állapotot. És ne feledjük, a női szervezetnek a havi menstruáció miatt is több vasra van szüksége, főleg, ha az nagyobb vérvesztességgel jár.
