Együttélni egy hormonbetegséggel

Ildikónak pajzsmirigy-alulműködése van. Úgy látja, hogy a környezetében is sokan hasonló cipőben járnak, hiszen a 40-50 fölötti nőket sokkal jobban érinti a betegség. „A húszas éveimben jártam, amikor megkaptam a diagnózist, de előtte már jó tíz éve azt éreztem, hogy valami nem stimmel. Ezt az elváltozást ma már egy vérvételből is meg lehet állapítani, de valószínűleg nálam addig sosem nézték a TSH (agyalapi mirigy pajzsmirigy-stimuláló) hormont – kezdi Ildikó. – Egyébként egészséges, tűzrőlpattant lányka voltam, nagyon is mozgékony, mindenféle edzéseken, sportversenyeken vettem részt. Aztán egyre fáradékonyabb lettem, de ezt normálisnak tudtam be, hiszen érettségiztem, kamasz voltam. Aztán jött az ingerlékenység, nagyon nehezen tudtam koncentrálni, összpontosítani. Akármit is csináltam, akármennyit mozogtam, mindig velem volt a gyengeség, a belső feszültség.”

Ildikónál a nehezített gyerekvállalás indította el azokat a vizsgálatokat, melyek alapján kiderült, hogy pajzsmirigy-alulműködése van – emellett más problémák is akadályozták a teherbe esést. „Meglett a diagnózis, a doktornő elkezdte beállítani a gyógyszereket. Mégis hiába volt meg az információm arról, hogy ezzel a betegséggel teljes életet lehet élni, az én agyamban csak az villogott, hogy gyógyszert kell szednem életem végéig.”

Ildikó még sokáig nem esett teherbe, de egy idő után megszűntek a tünetek, és végül természetes úton megfogant a lánya, majd nem sokkal a születése után, újra teherbe esett. „Éltük vidáman egy négyfős család életét egészen addig, amíg egyszer csak

Ekkor volt kilencéves. Nagyon megijedtünk, és elvittük mindenféle kivizsgálásra, és kiderült, neki is pajzsmirigy-alulműködése van, ugyanis a vitiligo hátterében nagyon sokszor állhat pajzsmirigyprobléma. Amikor megkapta ezt a diagnózist, pontosan azt éreztem, mint amit 28 évesen, a diagnózisomkor, hiába éltem teljes értékű életet ezzel a betegséggel. Szerencsére a fiamnak, aki már 16 éves, sem okoz a világon semmi gondot a probléma, legfeljebb csak annyit, hogy kamaszként emlékeztetni kell arra, hogy vegye be a gyógyszerét. Az ő korosztályában ennek igazán semmi jelentősége nincs, sőt még egy kicsit különleges is a vitiligo miatt.”

Képünk illusztráció – Fotó: Getty Images

Ildikó fülében azóta is ott cseng az orvosa mondata, hogy „sok ember, akik különféle betegségekkel élnek együtt, szívesen cserélnének valakivel, akinek csak egy szem gyógyszert kell reggelente bevennie élete végéig”. Ennek ellenére természetes, ha valakit hideg zuhanyként ér egy ilyen diagnózis.

A szűrővizsgálatok hormonális betegségek esetén is fontosak

Ildikó számára a mozgás mindig fontos volt, és tény, hogy a megfelelő, kiegyensúlyozott étrend és a rendszeres mozgás, sportolás jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni az egészség megőrzése érdekében. Ugyanakkor még egészséges életmóddal sem válik mellőzhetővé a gyógyszeres kezelés sok esetben. „Hogyan tudjuk az életmódunkkal karbantartani a problémákat, mikor van szükség gyógyszerre?” – kérdezem Dr. Töke Judit adjunktus, endokrinológus, belgyógyász orvost. „Jól ismert tény, hogy helyes életmóddal vagy jól megtervezett életmódváltással jelentősen csökkenthető az elhízás – és ezzel a népbetegségnek számító cukorbetegség – kialakulásának kockázata. Újabb adatok azt is megerősítik, hogy a 2-es típusú cukorbetegség a betegség felismerését követően akár vissza is fordítható, ha az érintett egyének betartják a megfelelő diétás és fizikális aktivitásra vonatkozó szakmai javaslatokat és minimum 15 %-os testsúlycsökkenést tudnak elérni. A legtöbb esetben azonban, ha a hormonvizsgálati eredmények súlyos, tüneteket okozó betegséget jeleznek, megfelelő betegségspecifikus terápiára, gyógyszeres kezelésre van szükség” – mondja a szakember.

Dr. Töke Judit

Mennyire ismerik az emberek a hormonokat, azok működését? Van-e ebben esetleg különbség a nemek között?

Az endokrinológiai szakrendelések iránt nagyon megnőtt az érdeklődés az elmúlt években, ez azt jelzi, hogy az emberek egyre gyakrabban gondolnak arra, hogy a tüneteik hátterében hormonzavar állhat. Nagyon érdekes, hogy míg régen elsősorban a panaszokat elsőként megismerő háziorvosok, gyermekgyógyászok és belgyógyászok irányították a betegeket az endokrinológusokhoz, manapság nagyon sokan az interneten és a közösségi fórumokon keresik a lehetséges válaszokat a tünetek megoldására. Az ismeretekhez és mások tapasztalataihoz való gyors hozzáférés ahhoz vezetett, hogy egyre többen ismerik a hormonok jelentőségét a betegségek kialakulásában. Az endokrinológiai szakrendeléseket felkereső emberek nemi megoszlásáról nincs pontos kimutatás, de azt tapasztaljuk, hogy a hölgyek gyakrabban fordulnak endokrinológushoz.

Mennyire érintett a magyar lakosság a különféle hormonbetegségekben? Melyik a leggyakoribb?

A hormonbetegségek közül – amennyiben a népbetegségnek számító elhízást és cukorbetegséget most nem számítjuk – a pajzsmirigybetegségek számítanak a leggyakoribbnak egész Európában és így Magyarországon is. Az Európai Endokrinológiai Társaság két évvel ezelőtt közzétett egy állásfoglalást (ún. „White Paper”: ), amiben felhívták a lakosság és az egészségügyi politikai döntéshozók figyelmét a hormonok és a hormonbetegségek fontosságára a lakosság jobb egészségügyi ellátásának és egészségének megőrzésének érdekében. Ebben közzétették egy érdekes felmérés eredményét, amit több mint 3000 endokrinológus válaszaiból állítottak össze. A kérdőív megerősítette, hogy az endokrinológusok a munkájuk során leggyakrabban az elhízással és cukorbetegséggel (36 %) valamint a pajzsmirigybetegségekkel (28 %) találkoznak.

Milyen tévhitek élnek az emberekben a hormonokkal kapcsolatban?

Az interneten elérhető rengeteg információ sajnos gyakran okozza a hormonokkal kapcsolatos tévhitek gyors elterjedését. Ezek közül a legfontosabb, hogy 

Milyen tünetek esetében érdemes endokrinológushoz fordulnunk?

Felnőttkorban hirtelen fellépő, kiegyensúlyozott étrend mellett észlelt progresszív hízás, vagy éppen ellenkezőleg, a nem akaratlagos jelentősebb fogyás, fiatal korban jelentkező magas vérnyomás, a pajzsmirigy állományának megnövekedése, tapintható pajzsmirigygöb megjelenése, a menstruációs ciklusok rendszertelenné válása, illetve nőkben jelentkező, testszerte észlelt fokozott szőrnövekedés esetén mindenképp érdemes endokrinológiai konzultációt kérni.

Pajzsmirigy ultrahang (Fotó: Getty Images)

Fontos lenne a szűrés tünetek nélkül is?

Miután a leggyakoribb endokrinológiai betegségek a pajzsmirigy működését érintik, érdemes a pajzsmirigy funkciót legérzékenyebben jelző TSH hormon vizsgálatát szűrő jelleggel kérni. Szerencsére azt látjuk, hogy

Szintén nagyon fontos, hogy a rutin vérvételi vizsgálatok közé bekerült a szérum kalcium és foszfát meghatározás, ami a csontanyagcsere zavarainak korai felismerését segítheti.

Mik a legfontosabb vizsgálatok?

Az endokrinológiai szakvizsgálat során nagyon fontos az alapos fizikális vizsgálat és természetesen a hormonvizsgálatok. Nagyon fontosnak tartom, hogy hormonvizsgálatot csak endokrinológus szakorvos rendeljen el a panaszok, tünetek megismerése és az orvosi vizsgálat elvégzése után. A diagnózisalkotást radiológiai vizsgálatok segítik (pajzsmirigy ultrahang, agyi MRI, hasi CT-vizsgálat), továbbá a hormonbetegségek kivizsgálásához gyakran kérjük a társszakmák segítségét. A panaszoktól függően leggyakrabban nőgyógyászati-, urológiai, szemészeti és idegsebészeti szakvizsgálatok történnek.

Létezik-e megelőzés, ha hormonbetegségekről beszélünk?

A hormonbetegségek esetében is fontos a betegségmegelőzés lehetőségeit ismerni. A veleszületett hypothyreosis-os esetek jelentős hányadát világszerte a jódhiány okozza. A betegség kialakulásának prevenciójában tehát elsődleges a megfelelő jódellátottság. Szerencsére Magyarország nem tartozik a súlyosan jódszegény területek közé, a kiegyensúlyozott táplálkozás és a forgalomban lévő sókészítmények használatával rendszerint nincs szükség külön jódpótlásra. Egy másik jó példa lehet a D3-vitamin megfelelő mennyiségének a fenntartása a csontvesztés megelőzése céljából. Reprezentatív mintán végzett magyarországi vizsgálati eredmény is rendelkezésre áll, ami szerint a felnőtt lakosság jelentős része a téli hónapok végére D3-vitamin-hiányos. Ezért ma már széles körben elfogadott az a gyakorlat, hogy – a hazai szakértői konszenzus ajánlásnak megfelelően – a felnőtt lakosság a téli hónapokban, kora tavaszig rendszeres, napi 2000 NE D3-vitamin-pótlásban részesüljön.