Az Egyesült Államokban az 1989 és 2012 között majdnem megduplázódott az otthon maradó apukák száma – számolt be róla a BBC News. Annak ellenére, hogy az elmúlt években nőtt az otthon maradó apukák száma, még mindig nagy ritkaságnak számít és néha keményen el is ítélik őket ezért. Ennek oka, hogy sok kultúrában sztereotipizálják a férfiakat, hasonlóan, ahogyan azt a nőkkel is teszik. Sokan még mindig úgy vélekednek, hogy a hagyományos nemi szerepek mentén kell élnie a pároknak az életüket, azaz a férfi maradjon csak meg kenyérkeresőnek, míg a nő gondoskodjon a gyerekekről. Ez lehet az oka annak is, hogy a férfiakat gyakran úgy sztereotipizálják, miszerint kevésbé gondoskodóak, vagy kevésbé mozognak otthonosan ezen a területen, mint az édesanyák.
Otthonülő apuka vagyok
– árulta el a BBC-nek egy 52 éves férfi, aki 30 éven keresztül foglalkozott márkaépítéssel és termékfejlesztéssel még azelőtt, hogy 2020-ban otthon maradt volna a gyerekeivel. Elmondása alapján ennek ellenére, nem ez lenne az első, amit megosztana egy idegennel.
Azon kapom magam, hogy úgy érzem, el kell magyaráznom, hogy nem csak a szennyest hajtogatom, vacsorát főzök és bevásárolok. Vannak más dolgok is, amiket csinálok – mondta.
Egy édesapa az újszülött kisbabáját tartja a kezében (Fotó: Pexels/Josh Willink)
Kiközösített édesapák
Sok apa érzi úgy, hogy habár a saját döntésük volt, hogy egy időre otthagyják az állásukat, a társadalom kiközösíti őket. Annak ellenére, hogy napjainkban már nagyobb elvárás az apák felé, hogy jobban vegyenek részt a gyerekek mindennapi életében, mint korábban, még mindig az a modell él, miszerint a férfinak kell lennie a kenyérkeresőnek. Ezt bizonyítja, hogy a szülési szabadság a legtöbb országban sokkal bőkezűbb, mint az apasági szabadság.
„Mindig az volt az álmom, hogy apa legyek”
Vannak olyan férfiak, akik már fiatal koruk óta arra készülnek, hogy egyszer majd apa váljon belőlük, ennek ellenére ők is úgy érzik, hogy magyarázkodniuk kell, ha megemlítik, hogy ők maradtak otthon a családdal.
Mindig is az volt az álmom, hogy otthon maradó apa legyek
– mondta a 25 éves Spencer Bouwhuis. Jól mutatja, hogy az egész életünket meghatározhatja az, hogy milyen családmodellben növünk fel. Spencer egy olyan közösségben nevelkedett fel, ahol a hagyományos mintát tekintették elfogadhatónak, de amikor már felnőtt, kevésbé merte ezt másokkal is megosztani. Amikor megkérdezték tőle, hogy felnőttként mivel szeretne majd foglalkozni, megpróbálta elterelni a témát, majd azt válaszolta, hogy még nem tudja.
Egyszerűen nem gondoltam, hogy pozitív visszajelzést kapok, ha elmondom az igazat
– mondta.
Egy 43 éves férfi szintén megosztotta a történetét. Elmondása alapján természetesen a nemek, illetve a szülői szerepekben való egyenlőséget tartja szem előtt, azonban legfőbb karrier célja, hogy az apák is hasonlóan megbecsültnek érezhessék magukat. Az otthonmaradó apukák szerint, mindentől függetlenül, legbelül nap mint nap küzdenek azzal a belső hanggal, miszerint “nem gondoskodnak” a családjukról, hiszen nem a hagyományos kenyérkereső szerepet töltik be.
A kutatások szerint azonban nincs bizonyíték arra, hogy a férfiak kevésbé lennének alkalmasak erre a szerepre, mint a nők. A tanulmányok azt mutatják, hogy az apák az anyákhoz hasonlóan, átalakuló hormonális és idegi hálózataikban bekövetkező változásokkal szembesülnek, amikor belépnek a szülők világába. Ezek a hormonok segítik őket abban, hogy gondoskodóbbá és empatikusabbá váljanak.
