Hatalmas felháborodást keltett a minap, amikor az orvosi kamara elnöke azt találta mondani, hogy aki megteheti, különítsen el az egészségügyi ellátására is egy összeget, ugyanúgy, ahogy a nyugdíjra vagy a gyerek oktatására, amit sokan az állami rendszeren kívül oldanak meg.
Először is tegyük tisztába a dolgokat, miről is van szó! Hát, nem arról, hogy a kormány egy hirtelen jött őszinteségi rohamában elismerte, hogy az állami egészségügy, amit megvásárlunk a nem kevés adónkkal és járulékunkkal, képtelen ellátni a feladatát, és aki meg akar gyógyulni, annak fizetnie kell. Szó sincs erről. A Magyar Orvosi Kamara elnöke, Álmos Péter tanácsolta, hogy tegyünk félre pénzt az egészségügyi ellátásunkra.
A kép illusztráció (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
A Magyar Orvosi Kamara az orvosok szakmai szervezete, tehát olyasvalaki mondta ezt, aki nem felelős az állam döntéseiért, viszont orvosként belülről látja, hogy a valóságban mi folyik a kórházakban, mivel nap mint nap ebben él és dolgozik. Szakértő meglátása szerint az állami egészségügyben már nem fogják megkapni a betegek a szükséges ellátást, vagyis igen, végül is lesz az állami rendszerben is csípőműtét, csak másfél évet kell várni rá.
Mit veszünk igénybe havi 115 ezer forintért?
Maradjunk is a csípőprotézis műtétnél, mivel ez az egyik leggyakoribb ortopédiai műtéti eljárás. Megnéztem az árait a magánkórházakban, a legolcsóbb, amit találtam, egymillió-hatszázezer forint volt, plusz az implantátum ára, plusz előtte a vizsgálatoké, utána meg a gyógytorna és fizioterápia. Vagyis súlyos milliókról beszélünk, egy olyan műtét kapcsán, ami egyébként mindenkinek ingyen jár az állami egészségügyben.
Jár, jár, csak nem jut.
A KSH szerint jelenleg Magyarországon a bruttó átlagbér 621 200 forint. Az átlagos munkavállalótól a bére után havonta 115 ezer forint társadalombiztosítási járulékot vonnak le, vagyis ennyit fizet minden hónapban azért, hogy egészségügyi ellátáshoz jusson. Azt javaslom, hogy álljunk meg egy kicsit az olvasásban, és gondoljuk át, hogy milyen egészségügyi ellátásokat veszünk igénybe minden hónapban, cserébe a 115 ezer forintunkért!
Amit viszont a 115 ezer forinton felül, szinte mindenki zsebből fizet: a fogorvost, a szemüveget, a gyógyszereket (oké, ezek egy részére van támogatás), a nőgyógyászt, a különösen egészségtudatos emberek a különböző szűrővizsgálatokat, és mindent, ami a megelőzéssel és az egészségmegőrzéssel áll kapcsolatban.
Vagyis, a helyzet az, hogy bármilyen felháborító, már most is van egy csomó egészségügyi kiadásunk a több mint százezer forintos társadalombiztosítási járulékon felül.
Erre nem lehet eleget félretenni, ezt túl kell élni
Az egészségügyi ellátás költsége, hosszú távon sajnos totálisan tervezhetetlen költség, ugyanis senki se látja előre, hogy mi baj jöhet még, és ne legyenek illúzióink, negyven felett egyre több minden fog jönni. Mázli, ha csak a térdünk kezd el kattogni, szívás viszont, ha infarktus, rák vagy sztrók ér. A legtöbben életük során számos betegséggel megküzdenek, nos, éppen az ilyen helyzetekre találták ki a társadalombiztosítást, ami – ahogy már felhívtam rá a figyelmet – (szinte) mindenkinek van, vonják a díját a béréből. Hogy kap-e érte kórházi ellátást, és ha igen, mikor és milyen szintűt, az már más kérdés, ezért jobb, ha nem bízzuk a véletlenre és előre spórolunk rá. Ezt próbálta húsbavágó őszinteséggel megfogalmazni Álmos Péter.
De legalább stadionunk, Vodafone-unk meg Aranybulla-sorozatunk van, ha működő egészségügyünk nincs is.
Csak hát, egészségügyi ellátásra félretenni nem olyan egyszerű, és a magán-egészségbiztosítás sem egy olcsó mulatság. Spórolni az tud, akinek van miből, és hát, lássuk be, Magyarország nem a tízmillió módos ember hazája, de még ötmillióé se. De nézzük azokat, akiknek nem esélytelen némi pénzt megtakarítani: egy pár milliós csípőprotézis műtét ára, még kisebb-nagyobb áldozatok árán, valahogy kiköhöghető, lehet rá hitelt felvenni, összefog a család, találnak valami megoldást, vagy jó esetben állja a magánbiztosító.
Egy rosszindulatú daganat gyógyítása azonban egészen másképp működik: olyan sokba kerülnek a gyógyszerek és a kezelések, hogy gyakorlatilag esélytelen kifizetni. A súlyos betegek tehát szükségszerűen az állami ellátórendszerben kötnek ki. Még azok is, akiknek egyébként van valami extra drága magán-egészségbiztosításuk. Erre nem lehet eleget félretenni, ezt túl kell élni. Jó hír, hogy a pénz azért itt is segítheti a gyógyulást, rossz hír, hogy Magyarországon halnak meg Európában a legtöbben gyógyítható betegségekben.
Vegye meg magának azt a műtétet
Mindent egybevetve 13 év jobboldali kormányzás után a gyakorlatban eljutottunk a legszebb kommunisztikus eszméig: fizessenek a gazdagok – és itt mindenki gazdagnak számít, aki ki tud adni 30 ezer forintot egy ultrahangra, ahelyett, hogy három hónapot várna rá. Aki megteheti, az ne terhelje a nyavalyájával az állami egészségügyet, bármilyen sok pénzt is fizet be a közösbe!
Menjen csak el magánban kivizsgáltatni magát, és lehetőleg a gyógyulásért se az állami kórházakban álljon sorba, hanem vegye meg magának azt a műtétet, és haladjunk!
Mindenki jobban jár, lássuk be, ő is. Az állami ellátást meg, amiért jó sok járulékot fizetett, hagyja meg a rászorulóknak, akik nem tudják összekuporgatni a pénzt a gyógyulásukra, vagy annyira betegek, hogy a gyógyításuk üzleti alapon, magánellátásban megoldhatatlan.
Ez itt a társadalmi szolidaritás, egyben a tudatosság és felelősségvállalás egy új szintje, amit senki se kívánt magának és nem is választott, de ha jobban belegondolunk, már így élünk évek óta. Csak most végre kimondták, hogy ne is számítsunk másra.
