Az elmúlt 12 évben Kate Boardman a világ 53 országában járt, tízben pedig hosszabb-rövidebb ideig élt is, például Németországban, Ausztráliában, Guatemalában, Bahreinben és Indonéziában. Kalandjai során rengeteg fényképet és videót készít, akárcsak a legtöbb utazó, de a 36 éves nőnek ezek az emlékek sokkal fontosabbak, mert egy különleges állapottal él együtt: a képzelete nem tudja megjeleníteni a dolgokat vizuálisan. Hiába tudja szavakkal felidézni, hogy például milyen volt a tengerpart Thaiföldön, nem tud a helyszínről egy mentális képet alkotni.
A legtöbben nem is tudnak róla
Az afantázia nem betegség vagy rendellenesség, inkább azt mutatja, hogy mennyire másképp működik az elménk és a képzeletünk. Az emberek többsége lát bizonyos képeket a gondolataiban, gondolkodik elképzelt képek segítségével, de körülbelül 2 százalékuk erre nem képes. Az esetek nagy részében az illető nem is tud az egészről, hiszen nem arról van szó, hogy ne emlékezne a múltbeli eseményekre, csupán arról, hogy nem jelennek meg a lelki szemei előtt képekként – és ez nemcsak az emlékekre, hanem a jelenbeli gondolatokra, illetve a jövő elképzelésére is vonatkozik.
Lássunk egy próbát! Képzeld el, hogy ülsz a vízparton, a lemenő nap narancssárgán izzó korongja éppen eltűnik a horizont alatt, a vízben pedig gyerekek labdáznak. Ha a képzeleted segítségével „le tudsz gyártani” egy ilyen képet, szinte látod magad előtt, akkor az afantázia nem érint téged. Akiket viszont igen, azok legfeljebb elmosódott képet tudnak létrehozni vagy csak visszhangoznak a szavak a fejükben, attól függ, milyen mértékű az afantázia náluk.
Íme egy másik teszt: gondolj egy lóra, aztán nézd meg, melyik kép írja le legjobban az élményt!
„Nem tudom újraélni a fejemben”
Ahogy nagyon sok afantáziával élő ember, úgy a Massachusettsből származó világutazó sem tudott arról sokáig, hogy másként működik a képzelete, csak egy éve tudatosult benne a helyzet.
„Nem tudtam, hogy más emberek valóban képesek képeket látni az elméjükben, például amikor az ágyban fekszenek, és elképzelik, hogy birkákat számolnak – írta a Business Insider oldalán. – Az afantázia nem igazán befolyásolja az életemet, de most, hogy tudom, hogy ez van, érthetővé vált, miért készítek állandóan fényképeket és videókat. A tartalomkészítés egy módja annak, hogy megőrizzem az emlékeimet, és vissza tudjam nézni őket, mint egy filmet. Mindig dokumentálni fogom az utazásaimat, mert ezeket a pillanatokat nem fogom tudni újraélni a fejemben.”
Amellett, hogy a sok fotó és videó miatt rengeteg adathordozóra van szüksége, és a telefonján sosincs hely, nem érzi veszélyesnek az egyéni utazást, és nem okoz nehézséget neki, hogy másként működik az elméje.
„Az a furcsa, hogy annak ellenére, hogy afantáziám van, vizuális ember vagyok, ha irányokról van szó. Emlékszem, hogyan jutok el valahova az emlékeim alapján, még akkor is, ha vizuálisan nem látom” – magyarázza az utazó blogger, aki az Instagramján számol be a kalandjairól.
Mintha folyton „rádiósan gondolkodna”
Adam Zeman, az Exeteri Egyetem kognitív idegtudománnyal és viselkedésneurológiával foglalkozó professzora az évek során több mint 12 ezer olyan emberrel lépett kapcsolatba, akiknek a képzelete nem vetíti le a gondolatokat vizuálisan. Volt olyan páciens, aki egy orvosi beavatkozás követően nem tudott képeket összerakni a fejében, de a legtöbben nem elveszítették, hanem soha nem is tapasztalták meg a vizuális képzelőerőt.
Eddigi legkiterjedtebb kutatásukban több mint 150 ezren töltötték ki az Aphantasia Network nevű honlapon közzétett online pszichológiai tesztet, és az eredmények több mint 20 ezer embernél utaltak afantáziára. Volt, aki úgy írta le az állapotát, mintha folyton csak „rádiósan gondolkodna”, vagy „érezné a sötétben az alma alakját”. Ennek ellenére nem volt problémájuk az általuk látott dolgok felidézésével, például helyesen válaszoltak arra a kérdésre, hogy a fűszálak vagy a fenyőfa tűlevelei sötétebb zöldek-e – írja a Qubit.
Arra is fény derült, hogy afantáziával élők nem emlékeznek olyan jól a saját életük részleteire. Ezért a kutatók azt feltételezik, hogy a tapasztalataink felidézése (epizodikus emlékezet) jobban függ a vizuális képzelőerőtől, mint a tények, a világról való ismereteink előhívása (szemantikus emlékezet), amikor például tudjuk, hogy Magyarország fővárosa Budapest.
Magyar kutatás
Magyarországon is kutatják a vizuális afantáziát, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pszichológiai Intézetében működő kutatócsoport igyekszik jobban megérteni a jelenséget. Ha van kedved részt venni a kutatásban, és letesztelni, hogy téged mennyire segítenek a belső képek a gondolkodásban és az emlékezésben, töltsd ki a kutatócsoport kérdőívét.
(Kiemelt kép: Instagram/wildkat.wanders)
