Bár mindenkinek megvan a saját preferenciája arra, hogy az irodában, vagy otthon szeret inkább jobban dolgozni – már aki persze megteheti, hogy válasszon -, a magam részéről inkább az utóbbi kategóriába tartozom. Számomra ugyanis akkor jönnek igazán a gondolatok, amikor csak a légy zümmögését lehet hallani a szobában és Jerzsi cicám édesdeden alszik mellettem. Amikor azonban bemegyek a szerkesztőségbe, csak úgy zsizsegnek körülöttem az emberek, mert hát – gondolom nem árulok el ezzel nagy újdonságot -, az újságírók nagy többségében nem introvertált emberek. Én is imádok becsatlakozni egy-egy irodai témába, hiszen kivel mással beszélné meg az ember a párkapcsolati problémáit és az éppen aktuális egészségügyi nyavalyáját, mint a munkatársaival.
Bár tudom, hogy nagyon fontosak a társas kapcsolatok egy munkahelyen, de mivel nem szeretek elmaradni a munkámmal ezért, ha tudom, hogy rengeteg a dolgom, akkor legtöbbször úgy döntök, hogy inkább itthon, a négy fal között maradok. Így történt ez pár nappal ezelőtt is. Ujjaimat bemelegítve és két kávé megivása után készen álltam arra, hogy belevessem magam a munkába. Majd, amikor leültem reggel fél 9-kor az íróasztalomhoz, ˝váratlan˝ dolog történt: a szomszéd ezerrel fúrni-faragni és kalapálni kezdett. De, hogy ne menjünk annyira messzire az időben, épp most, miközben ezeket a sorokat írom, elkezdte üvöltetni az R&B zenét is. Akár meg is köszönhetném neki a zenei aláfestést, mert ezzel a zavaró tényezővel csak még inkább megindultak a gondolataim a témában, egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy mennyire nem tetszik a dallam.
Tisztában vagyok azzal, hogy a szerencsésebbek közé tartozom. Azonban pontosan tudom azt is, hogy milyen az, amikor az embernek reggel 6 órakor csörög minden nap az órája és nincs választása, hogy itthonról dolgozzon-e, vagy sem. Emlékszem, baromira idegesített az, hogy miután hulla fáradtan beestem péntek este az ágyba, hétvégénként elég gyakran ébredtem fel arra, hogy reggel 7-kor már ment az ütve fúró vagy arra, hogy valaki 6 órakor kezdte el klopfolni a húsokat a hétvégi ebédhez.
Félreértés ne essék, pontosan tudom, hogy mettől-meddig terjed ki a csendháborítás fogalma. Azt azonban még sem tudom megérteni, hogy az emberek miért nem tudnak egy kis tisztelettel lenni a másik felé akkor is, amikor a jogszabályok alapján még nem hívhatnánk rájuk rendőrt a zavaró zajongásuk miatt. Azt meg pláne nem fogom fel, hogy este 10 óra után miért nem lehet egy inkább városi szórakozóhelyen eljárni a táncot, vagy meginni egy vidéki falucska lakosságának is elegendő mennyiségű alkoholmennyiséget, a nappalink helyett.
Segítség, hangos a szomszédom!
Kétségtelen, hogy az általam felsorolt problémákon kívül még számos más oka lehet annak, ha egy szomszéd kellemetlenül hangos, és ebben a cikkben arra próbálok megoldásokat keresni, hogy mit lehet tenni ilyen esetekben, azon kívül, hogy az ember azonnal felteszi eladásra a lakását.
1. Beszéljünk a problémáról
Tami Claytor etikett szakértő szerint az első dolog, amit ilyen esetekben tehetünk, hogy nyugodt és udvarias módon próbáljuk meg elmagyarázni a problémánkat a zajongó szomszédunknak és kérjük meg arra, hogy legyenek egy kicsit csendesebbek.
Bár ez egy jó módszernek tűnhet, bevallom, ezt az utat már én magam is megpróbáltam, a siker aránya pedig 50%-os. Volt, aki mély elnézést kért, de volt olyan is, aki fröcsögő ordítással mászott bele a személyes aurámba, hogy:
én aztán ne mondjam meg neki, hogy legyen csendesebb.
2. Mondjuk el, miért probléma a zajongásuk
A szakértő szerint az is nagyon fontos, hogy megértessük a szomszédunkkal, hogy miért zavar minket ennyire a hangoskodásuk. Az okok itt rendkívül sokfélék lehetnek, egészen attól, hogy pici baba van a házban, vagy nem tudunk kellően rápihenni a másnapi prezentációra, egészen odáig, hogy nem tud aludni tőlük a nagymama.
3. Ne legyen ellenségeskedés
Egy ilyen kellemetlen beszélgetés során fontos odafigyelnünk arra is, hogy sose támadjuk le a másik felet. Semmiképpen se hibáztassuk és ne is fenyegessük a hangoskodót. Ugyanis minél agresszívabban közelítjük meg a másikat, ő annál inkább elzárkózik majd a probléma megoldása elől.
4. Legyünk kompromisszumképesek
Bár az ideális az lenne, ha sosem hallanánk semmiféle zajt magunk körül, aki ilyen életre vágyik, az inkább költözzön el egy tanyára. Ha ugyanis emberek vesznek bennünket körül, akkor értelemszerűen néha hallani fogjuk, hogy élnek körülöttünk mások is. Így tehát nagyon fontos az, hogy tanuljunk meg kompromisszumot kötni. Tehát ahelyett, hogy azonnal felrobbannánk idegességünkben, hogy éppen nem halljuk a csend kongását, inkább kérjük meg a szomszédot, hogy ha teheti, vegyen fel egy fülhallgatót ha este zenét hallgatni támadna kedve, vagy egy pár decibellel halkabban hallgassa éjszaka a tévét.
5. Írjunk egy levelet
Ha már nem egyszer beszéltünk a szomszédunkkal a problémáról, de még mindig fennáll a zavaró helyzet, akkor célszerű egy levélben megfogalmazni a sérelmeinket. Ha a mellettünk élő nem dobja el azt azonnal a kukába, akkor így talán jobban fog emlékezni arra, hogy élnek körülötte mások is, amikor zajong.
6. Jegyzeteljük le a próbálkozásinkat
Sosem lehet tudni, hogy mennyire fog elfajulni az adott vita, így az etikett szakértő szerint érdemes listát írni arról, hogy mikor, milyen eset kapcsán és hány alkalommal próbáltunk beszélni a sérelmeinkről a szomszédunkkal. Ez megkönnyítheti a későbbiekben az emlékezést, ha tovább tartana a probléma kezelése, mint azt szeretnénk.
7. Kérjünk segítséget
Ha egyedül nem sikerül megbirkóznunk ezzel a problémával, érdemes bevonni egy harmadik félt is a kellemetlenség rendezésébe. Azonban ebben az esetben nem a párunkra vagy édesanyánkra gondolunk, hanem valaki olyanra, aki objektívan tudja megközelíteni a helyzetet a lakók mentális egészségének megtartása érdekében. Egy közös képviselő például biztosan a segítségünkre lesz ilyen esetekben, ha tényleg indokolt a haragunk.
8. Tegyünk komolyabb lépéseket
Ha minden kötél szakad, akkor nem marad más út, mint kapcsolatba lépni a helyi hatóságokkal. A következő buli, vagy hajnali zajongás alkalmával ne féljünk tárcsázni a rendvédelmi szerv telefonszámát!
Levegő befúj, levegő kifúj…
Kétség sem fér hozzá, hogy egy hangos szomszéd tényleg nagyon könnyen pokollá tudja tenni az ember életét. Azonban ne felejtsük el, hogy az ember alapvetően társas lény, így néha talán nem is olyan rossz, ha halljuk, hogy körülöttünk is zajlik az élet. De nem rágódom ezen tovább, mert csak én magam is belecsavarodnék, inkább felkapom a tánccipőt és bulizok egyet arra a most már RAP nótára, amit továbbra is üvöltet a szomszéd a házából.