Egészség

10 dolog, amiről senki nem szól császármetszés előtt

Az első császármetszésem előtt még azt gondoltam, hogy majd gyorsan lezajlik az egész, nem érzek semmit, és utána meg már ott lesz a babám, hogy feledtesse minden fájdalmamat. Aztán értek sorra a meglepetések a műtét után, amikre senki sem készíthetett fel a császármetszés előtt.

Anyám borogass!

1. Éreztem a műtétet

Aki még nem esett át császármetszésen, csak az képes olyat mondani, hogy ez a szülés könnyebbik útja. A műtét alatt fájdalmaim ugyan nem voltak, de mivel nem altatásban végezték, ezért minden rángatást éreztem. Szürreális élmény volt, úgy éreztem magam, mint akit menten szétszakítanak, amikor feszítették szét a hasizmokat, hogy hozzáférjenek a babához.

2. Nem bírtam kikelni az ágyból

Persze hallottam előtte másoktól, hogy a műtét után nehezen fogok felülni, de arra nem számítottam, hogy ennyire semennyire nem megy majd a mozgás. A felülés csupán messzi ábránd maradt, az első nap feladata az volt, hogy legalább az oldalamra tudjak fordulni kevesebb, mint két óra alatt. Közben pedig ott volt a babám, akit már nagyon szerettem volna a karomban tartani. Nem voltam ura a testemnek, az izmaim nem engedelmeskedtek, tehetetlennek éreztem magam tőle, és nagyjából minden porcikám egy merő fájdalom volt.

3. Elfelejtettem, hogyan kell pisilni

Amikor kivették a katétert a műtét után 24 órával, azt gondoltam, hogy majd simán tudok pisilni, mint egy teljes értékű felnőtt ember. De nem így történt, nem akart megindulni a vizelet olyan egyszerűen, ahogy azelőtt. Sok időt töltöttem üldögélve, érezve, hogy mindjárt szétrobban a hólyagom, de csak erőlködve és nagy koncentrálással sikerült pisilni. Nem voltam egyedi eset ezzel, mint megtudtam, ez a katéter mellékhatása lehet, ahogy az égető, csípő érzés is emiatt volt. Borzasztóan frusztráló és idegesítő jelenség.

4. Reszkettem, mint a nyárfalevél

Nem a félelemtől, hanem tényleg, kontrollálhatatlanul reszketni kezdett a testem nagyjából a műtét felénél, és abba sem hagyta egészen addig, míg a kórterembe nem vittek utána. Borzasztó hosszú időnek tűnt, amikor már kiemelték a babámat, én pedig még mindig ott remegtem a műtőasztalon kiterítve, amíg összelegóztak az orvosok. Mint megtudtam utólag, ez a spinális érzéstelenítés egyik mellékhatása volt.

Fotó: Thinkstock

5. Lógott belőlem mindenféle cső

Meglepetésként ért, hogy a császársebembe vezettek egy csövet, amin keresztül szivárgott a váladék egy helyes kis tartályba az oldalamon. A gyulladás megelőzése érdekében kellett ez a tartály, ahogy nyilván a kezembe ültetett branül is szükséges volt, amin keresztül kaptam a fájdalomcsillapítókat. Emellett pedig még lógott belőlem a katéter és a hozzá tartozó csomag, úgyhogy ha akartam volna sem tudtam volna úgy megmozdulni, hogy ne tekeredjek bele mindenféle csövekbe.

6. Alig voltam magamnál a gyógyszerektől

És örülök is neki, hogy telenyomtak fájdalomcsillapítóval, mert amikor már nem tették, akkor olyan hullámokban tört rám a fájdalom, hogy azt hittem, belebolondulok. Az az áldott pár óra a műtét után, amíg bódultan feküdtem, és csak egy kis lüktetés jelezte, hogy szétvágták a hasamat.

7. Az összehúzódások brutálisak

Nem igaz, hogy egy császármetszéskor nincs vajúdás, mert van, csak mi utána küzdünk meg az összehúzódásokkal. Egyrészt miután kimegy a fájdalomcsillapítók hatása, olyan erővel jönnek a fájások, ahogy húzódik össze a méhünk, hogy a csillagokat látjuk, másrészt pedig minden reggel kaptunk méhösszehúzó cseppeket, amiktől szintén szülési fájdalmaink keletkeztek. És még otthon is szedni kellett ezeket a cseppeket, hogy visszarendeződjön a méhünk a helyére, úgyhogy nem ért véget a fájdalom a kórházban.

8. A hasam szinte ugyanakkora maradt

Összehasonlítva a hüvelyi úton szült anyukákkal, az ő hasuk feleakkora sem volt, mint amekkora nekem és császáros társaimnak maradt a műtét után. Ezért is kellenek utána az összehúzódást serkentő cseppek. De azért az első császárom után mélységesen megdöbbentem, hogy nem ment vissza a hasam egy kicsit sem.

9. Bevizesedtem

Nem értettem, mi történik velem, amikor a műtét utáni reggelen belenéztem a tükörbe és felpuffadt arc nézett rám vissza. A bokáim eltűntek, a kezem kipárnásodott. Bevizesedtem, ami szintén természetes jelenség, csak én nem tudtam róla, hogy ez vár rám utána. Két nap alatt szerencsére elmúlt, de abban a két napban rettenetes fotók készültek rólam.

10. A császármetszés helye teljesen érzéketlen lett

A műtét után még legalább két hónapig – de inkább tovább – teljesen érzéketlen volt a heg körüli terület. Egyrészt örültem, hogy legalább az nem fáj, másrészt ijesztő is volt, mert nem szerettem volna örökre érzéketlen maradni azon a területen. Magától elmúlt, ahogy a belső fájdalom is, ami 6-8 hétig tartott.