Honnan tudhatom, hogy a kutyám kullancs által okozott fertőzést szedett össze? Veszélyesek és gyógyíthatók ezek a betegségek, vagy csak a megelőzés segít ellenük? Ezekre a gyakori kérdésekre kerestük a választ.
A városi parkokban is van kullancs
A lakásban tartott kutyákban is előfordul kullancs, ami rendszerint meg is lepi a gazdit, hiszen az a közvélekedés, hogy ilyen élősködőt csak az erdőben és a mezőn járva szedhet össze az eb. Tényleg igaz, hogy az erdőben és a réteken sok kullancs van (hazánkban gyakorlatilag már nincs is olyan vidék, ahol ne fordulna elő), de csak a kullancsok bizonyos fajtái élnek itt. Mások jobban kedvelik a szikes területeket, a kerteket vagy a parkok füvét. Így aztán a városban éppen úgy belecsimpaszkodhat a kutya bundájába egy ilyen nem kívánt élősködő, mint a természetben.
Mennyire veszélyes egy kullancscsípés?
Fontos tisztázni mindjárt az elején, hogy nem a kullancs a betegségek okozója, hiszen ez az élősködő csak terjeszti a fertőzéseket, mikor egyik élőlényről a másikra vándorol. Ezt viszont sajnos nagyon hatékonyan teszi: némelyik esetben már néhány óra is elég ahhoz, hogy a különféle kórokozók átkerüljenek a kedvencünk vérkeringésébe attól kezdve, hogy annak bőrébe belefúrta magát. Egy súlyosabb fertőzés ezután akár pár nap alatt végezhet a kutyánkkal, ha nem kerül idejében állatorvoshoz, de az enyhébbek is hosszan tartó tüneteket és sok szenvedést okozhatnak.
A kullancsfertőzés
A legveszélyesebb betegség, amelyet a kullancs vérszívása idézhet elő a kutyáknál, a magas lázzal és vérfesték-vizeléssel járó kullancsfertőzés, vagy tudományos nevén a babesiosis. Ezt a Babesia canis nevű egysejtű vörösvértest-élősködő okozza, amely a kullancs nyálával a szervezetbe jutva gyors lefolyású, és gyakran végzetes kimenetelű tüneteket produkál, legrosszabb esetben akár néhány nap alatt elpusztítva a kedvencünket.
Az ezt terjesztő kullancsfaj jellemzően a füves, bokros, szikes talajú területeket kedveli, így leggyakrabban a kutyák lábával érintkezik, és ott is telepszik meg – általában a lábvégeken az ujjak között. Legnagyobb számban tavasszal és ősszel találhatók meg a természetben, de ma már nincs igazi „kullancsszezon”, és késő ősszel, sőt még télen is aktívak maradnak ezek az élősködők, ami azt jelenti, hogy a gazdiknak gyakorlatilag egész évben résen kell lenni, és minden sétáltatás után tanácsos átnézniük a kutyát. Különösen akkor, ha az állat előzetesen nem kapott kullancs elleni szert.
Ha egy ilyen kórokozóval fertőzött kullancs csípi meg a kutyát, az rövidesen bágyadt és étvágytalan lesz, mozgáskoordinációs zavarok és hányás jelentkezik nála közepes vagy magas lázzal kísérve, majd ezt követi a már említett sötét színű, véres vizelet is. Egyszóval egyértelműen látható az állaton, hogy valami nincs rendben vele. Erre a legtöbb gazdi rendszerint gyorsan reagál is, és állatorvoshoz fordul. Ám a tünetek gyakran nem egyszerre mutatkoznak meg, és megesik, hogy a bágyadt-étvágytalan állapot elmúlik, és csak később – több nap vagy akár hét után – tűnnek fel a súlyosabb jelek, amikor az orvos már sajnos keveset tehet az állat felgyógyulásáért.
Van azonban egy előnyünk is a kórokozóval szemben, mégpedig az, hogy általában 24-48 órát kell ahhoz a kullancsnak vérszívással eltöltenie ahhoz, hogy a Babesia canis átkerülhessen a kutya szervezetébe. Ennél rendszerint rövidebb idő alatt felfedezik a gazdák a kullancsot a kedvencükben, és eltávolítják. Ám ez egyáltalán nem garancia arra, hogy a kutya meg is ússza majd a betegséget – már csak azért sem, mert előfordulhat, hogy éppen annak hatására kerül a kórokozó a kutyába, hogy helytelen mozdulattal vagy nem a megfelelő eszközzel szedtük ki a kullancsot. Éppen ezért, mint a legtöbb kullancs által terjesztett betegségnél, a kullancsfertőzés ellen is a megelőzés a leghatékonyabb módszer.
A Lyme-kór
A másik veszedelmes betegség, amelyeket kullancsok terjesztenek, a Lyme-kór, amit a Borrelia burgdorferi nevű baktérium okoz. Ezt a kórokozót az Ixodes ricinus nevű kullancsfaj hordozza, amely elsősorban a nedves környezetet kedveli. Általában a vastag avarral vagy aljnövényzettel borított erdőkben, cserjésekben és mocsaras területeken fordul elő, de gyakori a városi parkokban is, így a nagyvárosi kutyák sincsenek biztonságban tőle.
A Lyme-kórral fertőzött kutya magas lázzal járó heveny ízületi gyulladástól szenved, ezért időről időre sántít, mégpedig azon a végtagján, amelyhez a kullancscsípés a legközelebb esett. Jellemző, hogy néhány napos antibiotikum-kezelés hatására, sőt néha nélküle is elmúlik a tünet, majd visszatér, és más ízületeken jelentkezik. Ilyenkor meleg, duzzadt és nagyon fájdalmas a végtag érintett része. Emellett gyakran levertség, láz, étvágytalanság is jelentkezik. Előfordulhat, hogy a fertőzés hatására a kutya feszesen, ívelt háttal jár, érzékeny az érintésre, nehezen lélegzik, illetve megduzzadnak a nyirokcsomói. A fiatalabb kutyákra a megfigyelések szerint jóval veszélyesebb ez a kórokozó, mint az idősebbekre.
A fertőzést a vérszívás 2-3. napján adja át az élősködő a kutyának, betegség maga pedig a kezelés ellenére akár évekig is elhúzódhat úgy, hogy időnként felerősödnek a tüntetek, majd antibiotikumos kúra hatására újra eltűnnek. Létezik ugyan vakcina ellene, de ennek hatása a mai napig vitatott, így ebben az esetben is a megelőzés – kullancsriasztó spray-k, nyakörvek és cseppek használata – a legjobb módszer, illetve természetesen a kutya bundájának rendszeres ellenőrzése, és a kullancsok mielőbbi eltávolítása. Ez utóbbi legjobb módja, ha kullancs eltávolító csipesszel szedjük ki az élősködőt, ha ugyanis ujjal próbálkozunk, vagy a téves (!) néphit alapján olajjal vagy krémmel kenjük be, akkor megnöveljük a fertőzés kockázatát, hiszen nyomás hatására vagy a krémek okozta fulladás előtt a kullancs visszaöklendezi a kutyába a kórokozót.