Japán stílusban

Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz!

A hagyományok mélységes tisztelete máig jellemző a japánokra, és – bár iparukat az egész világ csodálja – otthonaikban még mindig meghatározó szerepet játszanak az ősi tradíciók.
A lakásbelsőkre hagyományosan jellemzőek a „mozgatható falak”. Ezt tulajdonképpen egyszerűen, egy-egy nagyméretű tolóajtó segítségével valósítják meg, így a tér tetszés szerint határolható vagy egybenyitható. Eltérés csupán az anyagok használatában mutatkozik. Míg a hagyományos otthonokban bambuszkeretre erősített rizspapír szolgált ajtóként, manapság ezt fakeretbe épített tejüveggel oldják meg. Így, ha szükséges, az összes helyiség egy légtérbe kerül, egyedül a konyha marad szeparált. A régi típusú házaknak legfeljebb egy ablaka nyílik az utcára. A kapcsolatot a természettel inkább a kertre nyíló ajtók jelentik, melyeket akár egész napra széttolva hagynak, ezáltal a kert az otthon szerves részévé válik. Európai szemmel nézve a japán berendezés, még a módos házakban is rendkívül puritán. A szobák nem túlzsúfoltak, nincsenek tarka színek, sem díszek, csecsebecsék.

 

Minden helyiségben több tatami található, amelyek ágyként és ülőalkalmatosságként is szolgálnak. Ezeket a lakók, illetve a vendégek számától függően összetolják vagy széthúzzák, így kisebb-nagyobb ülő- vagy fekvőfelületet alakítanak ki. Mivel a szigetország sosem volt gazdag erdőségekben, a nálunk megszokott nagy, testes fabútorok helyett kisebb méretű és egyszerűbben kivitelezett tárgyakat használnak. Néhány kivételtől eltekintve a szobákban inkább épített bútorok vannak, melyeket már a ház építésekor kialakítanak. Falfülkékben ruhákat, ágyneműt tárolnak, de a konyhai eszközöket is efféle „szekrényekben” tartják. Egy pár alacsony polc, zsámoly, asztalka és kisszekrény alkotja még a szobák berendezését, melyeket a régi mesterek bambusztörzsből, tengeri fűből, nádból, vesszőből, bőrből, csontból készítettek.

 

A Kínából vagy Indiából importált faanyagok csak a leggazdagabbak otthonaiban lelhetők fel. Annál többet látni viszont mindenütt a híres japán selyemből. Nemcsak kimonót, kendőt és férfiköntöst varrnak belőle, hanem lepedőt és terítőt is. A selyem szövésekor nyoma sincs a puritanizmusnak, a kész anyagban ugyanis minden létező szín felfedezhető. Egy másik módja a selyem használatának a faldíszítés, a selyemtapétára aprólékos munkával életképeket vagy virágokat festenek.