Hercegnõ a jégen

Fotó: Népszabadság online – Gárdi Balázs

Kicsit fáradt vagyok. Mostanában, az utóbbi pár napban elég nagy a felhajtás körülöttem, de ez természetes. Még szerencse, hogy a verseny után kaptam három nap pihenőt az edzőmtől, és volt időm kifújni magam. Hívnak mindenfelé, főleg tévékbe, és ez fárasztó tud lenni, de ez most nem zavar. Nagyon örülök ennek az egésznek, és hát addig kell kiélvezni a népszerűség minden pillanatát, amíg lehet.

Banális kérdés, de milyen érzés az első „felnőtt” érmet kézbe kapni?

Nagyszerű, természetesen. Óriási dolog ez az eredmény számomra, az pedig külön öröm, hogy magyar közönség előtt sikerült ezt elérni. Ez volt az első felnőtt megmérettetésem, így nekem is, és mindenkinek nagy meglepetés volt a negyedik hely. Mivel nem tudtuk, hogy milyenek lesznek a bírák, illetve milyen lesz a mezőny, úgy indultam neki a versenynek, hogy a tizenötödik helyezéssel már kibékültem volna. 

Fotó: Dániel Pálhegyi

Hát, igen, ilyen hatalmas tömeg előtt még nem korcsolyáztam. Eleinte volt is bennem drukk rendesen, de amikor kimentem a jégre, az valami fantasztikus érzés volt. Egy pillanat alatt elfeledkeztem a külvilágról, és csak a feladatra koncentráltam.
Nagyon hálás vagyok a közönségnek és az embereknek is, nagyon kedvesek, és a versenyen is nagyon jól esett a szurkolás, sokat segített abban, hogy tudjak koncentrálni.
Fergeteges volt a hangulat, sokkal nagyobb, mint egy junior versenyen

Hogy telik egy átlagos napod?

Edzéssel indul, minden reggel egy órát korcsolyázom. Azután hazamegyek, és tanulok, pihengetek, majd délután is megyek edzésre, ami gyakran kiegészítő sportokat jelent, például balett, futás vagy biciklizés. Esténként általában otthon vagyok, és pihenek. Viszonylag kevés szabadidőm van, olyankor általában moziba megyek, vagy bowlingozni, néhanapján diszkóba. Szeretem a zenét is, bár kedvenc együttesem vagy stílusom nincsen, leginkább rádiót hallgatok.

Fotó: Dániel Pálhegyi

Az idei évben már magántanulóként végzem a gimnáziumot, az utóbbi időben ugyanis olyan sok elfoglaltsággal jár a korcsolyázás, edzések, versenyek, hogy az már nem összeegyeztethető a napi iskolába járással. Ha minden jól megy, az idén leteszem az érettségit, aztán tanulok tovább.

Tudod már, hogy hol?

Egyelőre két lehetőség között vacilálok. Az egyik a Testnevelési főiskola, a másik pedig a Táncművészeti Egyetem. Sok időm nincs már eldönteni, hiszen szorít a jelentkezési határidő.

Fotó: Dániel Pálhegyi

És mit tervezel a korcsolyázás terén?

Most az első és legfontosabb az olimpia, azon mindenképpen szeretnék jó helyezést elérni. Aztán természetesen jönnek a további versenyek. Ezekről még nem nyilatkoznék, hiszen most nagy váltás következik: most volt az utolsó olyan verseny, ahol juniorként indulhattam, most már kizárólag felnőtt versenyeken veszek majd részt, ami elég nagy változás.

Fotók:   www.nepszabadsag.hu – Gárdi Balázs
és www.efsc2004.hu – Dániel Pálhegyi