 |
Őszinteség: érted vagy ellened? |
Az eddigi tapasztalataim szerint munka nélkül az optimizmus lehetetlen, vagyis jobban megnézve inkább értelmetlen, mert egyszerűen nem lehet átültetni a mindennapi életbe, a gyakorlatba. A pesszimizmus pedig szerintem valójában csak félelem a negatív folyamatoktól, és mindig idő kérdése, hogy mikor vonzza be a már előre elképzelt „tragédiákat”. Az ilyen gondolkodású embereknek ritkábban vannak sikerélmények, mint azoknak, akik a helyén kezelik a velük történteket. A félelem így kihatással van természetesen a cselekedetikre is, még akkor is, ha ezt nem is gondolják.
Levetkőzni a félelmeket mindig csak az aktuális napon lehet, ahogy minden mást. A félelmeink akkor dolgoznak ellenünk igazán, ha nem merjük kimondani, megfogalmazni őket. Ha már másnak, akár csak egy barátunknak ki merjük mondani, hogy mitől félünk, arra a másik tud mondani valamit, ami segíthet, vagy legalább kizökkent a megszokott gondolatmenetünkből. Lehet, hogy azt mondja, hülyeség az egész, de az is lehet, hogy azt mondja, hogy igazunk van. Több embert is érdemes ilyenkor megkérdezni, és szerencsére sokszor kiderül, hogy a probléma csak a saját fejünkben volt, különösebb külső nem volt sosem. Tehát a lényeg a félelmek ellen: meg kell fogalmazni először önmagunkban, és aztán kimondani, elmondani másoknak.
 |
| Fotó: Dömötör Csaba |
Az élet szép, de attól igazán az, ha elfogadjuk, hogy vannak árnyoldalai is. A mínuszos élmények segítenek abban, hogy tudjunk mihez viszonyítani. Így az optimizmus csak szituáció kérdése. Ha 0 százalék esélye van valaminek és ebben a helyzetben optimista valaki, az balfék. Ha viszont csak 5 százalék esélye is van valaminek, és pesszimista vagyok, és kihagyom a lehetőséget – nem fektetek bele energiát, mondván, úgysem sikerülhet –, akkor meg is fosztom magam annak a lehetőségétől, hogy egyáltalán sikerélményem lehessen, tehát balfék vagyok. Az a legfontosabb, hogy átlássuk a szituációt. Tudatában kell lennünk a képességeinknek – önismeret és éberség –, és így, ha csak minimális esélye van a sikernek, akkor is optimistán állok a dolgokhoz. A pesszimista ember egy negatív szűrőn keresztül szemléli a világot, mintha mindig sötét lenne – pedig ez nem a valóság.
Úgy tudunk előre haladni, ha ismerjük magunkat, a képességeinket, az erősségeinket, mert hiába vagyunk önmagunkban optimisták, ha nem vagyunk képesek az adott dologra. És itt jön a végére a kedvenc vesszőparipám: a következetes munkának is szerepet kell játszani, nem elég optimistának lenni. A tehetség 10 százalék, a 90 százalék pedig munka, munka és munka. Ezt sose felejtsük el!
