
![]() |
Meztelenül praktizál a pszichológusnő |
Fiatal lány voltam még, amikor egy ismerős középkorú nőről elfecsegte egy kollégám, hogy olyan erős benne a szex iránt vágy, hogy időről időre esténként útra kel, és felszed egy férfit, akit azon nyomban felvisz a lakásába. Hittem is meg nem is, mindenesetre jól elraktároztam magamban ezt a számomra megdöbbentő történetet, és megfogadtam, ha egyszer én éreznék ilyesmit, nem fogok engedni a vágyamnak. Sajnos most 43 évesen mégis valami hasonló történik velem. Egyedül élek, egy hosszabb kapcsolat áll csupán mögöttem, de már annak is tíz éve vége. Eddig nem különösebben hiányzott a szex, talán csak inkább a gyengédség, meg hogy tartozzak valakihez. Mostanában azonban nem múlik el nap, hogy ne fantáziálnék arról, hogy egy ismeretlen férfival szeretkezem. Ott nem tartok, hogy alkalmi partner után nézzek, de egyre rosszabbul érzem magam a bőrömben. Talán így kezdődik a változókor? Hogyan tudnám megszüntetni ezt az éhséget? Nyugtatót kellene szednem? És vajon honnan jött ez pont most?
Sok nő elérve a negyvenet – párkapcsolatban élve is – átéli a fiatalság múlását. A gyerekek elszakadnak ilyenkorra, talán már ki is repülnek, kínzó űrt hagyva maguk után. A megoldások azonban különbözőek: vagy tényleg feladja a nőiséget, és más területen kompenzál, vagy ilyenkor megy el orvoshoz, fogszabályozót rakat fel, elkezd sportolni, egyszóval változtat az életmódján, az emberekhez való viszonyán. Ez nem a klimax, legfeljebb félelem a változás korától, arról nem is beszélve, hogy a menopauza hormonális és pszichés változásaira pont az ellenkezője az igaz: hüvelyszárazság, idegesség, hőhullám, lemondás a nőiségről és a szexuális életről. Maga még nagyon fiatal ahhoz, hogy lemondjon az érzelmekről, a szexről! Nyugtató helyett programokat, társaságot, ismerkedést és egy adag önbizalmat kívánok magának és a hasonló cipőben járó nőknek!