 |
| Mindent megtesznek azért, hogy megőrizzék a sikeres, erős ember imázsukat |
Egyre többen szenvednek a mosolygó depresszióként emlegetett pszichés problémától: gyakran még maguknak sem vallják be a betegségüket, a környezetük felé pedig semmilyen jelét nem mutatják, hogy baj van. Ezek a betegek általában képesek dolgozni, háztartást, családot látnak el, aktív társadalmi életet élnek. A boldognak tűnő felszín alatt azonban eltitkolt pánikrohamoktól, szorongástól, önértékelési zavartól szenvednek, sőt néha még öngyilkossági gondolataik is vannak.
Egy londoni vezető pszichiáter, dr. Cosmo Hallstrom szerint az ebben szenvedő embereknél gyakori, hogy nap közben semmi feltűnő nincs a viselkedésükben, hazaérkezve viszont összeomlanak, mert belül értéktelennek érzik és szégyellik magukat. „Nagyon sokan élnek évekig kezelés nélkül, aminek pusztító következményei lehetnek – mondja a szakember. – A minden-oké-álarc azért veszélyes, mert ha nem veszünk tudomást a betegségünkről, még betegebbek leszünk, és sokkal hosszabb időbe telik, mire meggyógyulunk, sőt, hajlamosabbak vagyunk a visszaesésre is.”
A pszichiáter tapasztalata szerint ezek a betegek különösen irtóznak a gondolattól, hogy az ismerőseik tudomást szereznek a betegségükről, mindent megtesznek azért, hogy megőrizzék a sikeres, erős ember imázsukat. De sajnos jó okuk is van arra, hogy félnek a diszkriminációtól: kutatások bizonyították, hogy minden ötödik ember, aki a munkahelyén beszélt a problémájáról, elvesztette az állását.
A pszichiáter szerint ugyanakkor megoldás egyértelműen a terápiában rejlik, hogy a betegek megtanulják kezelni negatív gondolataikat, illetve azt, hogy képesek legyenek beszélni problémáikról.
