Ha most nem látom meg, milyen is lennék bombázóként, akkor soha, gondoltam én, mikor nekiálltam alakformáló fehérneműket tesztelni. Voltak azért fenntartásaim is ezzel a műfajjal szemben, hiszen gyanúsan ellentmond a fizika törvényeinek. Talán felső tagozatban már belénk nevelték, hogy az anyag nem vész el, csak átalakul. Ha tehát súlyfelesleg, nevezzük nevén: zsírpárna van az ember testén valahol, akkor lehet azt leszorítani, nyomhatjuk és passzírozhatjuk össze, eltűnni nem fog, legfeljebb arrébb csúszik, és máshol bukkan fel. Ez volt az előzetes elképzelésem a dologról. És bárcsak ne lett volna igazam.
A csípőm szélessége 98 centi, derekamé pedig 60. Különösebb súlyfelesleggel nem küzdök, izmosnak viszont nem vagyok nevezhető, harmincas éveim közepén bőven van mit formálni és szépíteni egy jó fehérneművel. Ezek a bugyik, nadrágok és bodyk egyébként is alapvetően arra lettek kitalálva, hogy tónust adjanak, finomítsák a körvonalakat, feszesebbnek érezzük magunkat és jobban álljon rajtunk a ruha, mely alá fel szeretnénk őket venni.
Az öltözködés nem lesz kéjutazás
Mindenki, aki ilyen fehérnemű viselésére készül, számítson rá, hogy kínokat kell kiállnia a fel- és levételkor. Rángatni, préselni, gyűrni, húzni kell. Ha már fent van, akkor nem kell különösebben aggódni attól, hogy nem kapunk levegőt, vagy elszorítja a vérkeringést, ilyesmit legalábbis nem tapasztaltam – igaz, könnyen lehet, hogy ez csak néhány órányi viselés után derülne ki. Szóval ha felkerült, akkor már viszonylag komfortos a dolog, megszabadulni az ilyen daraboktól viszont szinte lehetetlen, így egy csábítás utáni gyors akció könnyen vígjátékba torkollhat.
Tanulság: az anyag tényleg nem vész el
Beigazolódott az előzetes elképzelésem. Hiába mellőzik a termékek a varrást, valahol egyszer véget ér a hosszuk, ez pedig bizony azzal jár, hogy azon a ponton a holmi bevág a húsba, hurkát képez, egyes esetekben biztosan állíthatom, hogy csúnyább végeredményt produkálva, mint ahogyan természetes állapotunkban néznénk ki. A kényelmetlenséget elviselném, azt is meg lehet talán szokni, hogy tapad és szorít. Ha viszont mindezzel nem érek el szebb alakot, akkor mi értelme az egésznek?
Elkerülhető lenne ez a húsba vágás azzal, hogy eggyel nagyobb méretet választunk? Sajnos nem. Ha akkora méret után nyúlunk, ahol ez már nem probléma, az azt eredményezi, hogy a kritikus helyeken sem szűk eléggé és rendeltetésének megfelelően a darab. A hurkásodás problémáját nagyjából az oldaná meg legjobban, ha egyenesen kezeslábasokat gyártanának alakformálási céllal. A legnagyobb áttörést egyetlen centi karcsúsodás tudta okozni a próbálásaim során, ezt pedig kétlem, hogy bárki is észrevenné.
A kíváncsiság kedvéért itthon kipróbáltam, mennyiben más a hatása egy sűrűbb szövésű, push up harisnyanadrágnak, melyet még tavaly szereztem be. A húsomba nem vágott bele (tekintve, hogy nem volt hol belevágnia), cserébe viszont az ára jóval kedvezőbb. De azt hiszem, mégis inkább az a legjobb, ha megbarátkozunk a testünkkel, és odafigyelünk arra, hogy mit eszünk, és mennyit sportolunk.
Ha ti értetek el sikereket alakformáló fehérneműkkel, ne hallgassátok el, meséljetek!
