Életmód

A jógához való viszonyom evolúciója

Életem első jógaórája előtt elég sok gondolat kavarog a fejemben. Erre az óratípusra sosem tekintettem közömbösen, a hozzáállásom szilárd elutasításból alakult át kíváncsi érdeklődéssé.

Legelőször a főiskolán lett volna lehetőségem kipróbálni a jógát, de határozottan kijelentettem, hogy nem megyek “hümmögős órára”, és emellett az elhatározásom mellett bő 10 éven keresztül kitartottam. Akkor és azóta is mindig valami egészen más mozgásformát választottam.

A hümmögős óra a definíciója volt annak, amit a jógáról gondoltam.

  • Azt gondoltam, ha jógázni megyek, le kell lassítanom.
  • Azt gondoltam, ha jógázni megyek, figyelnem kell magamra.
  • Azt gondoltam, ha jógázni megyek, nem haragudhatok már azokra, akikre haragszom.
  • Azt gondoltam, ha jógázni megyek, szembe kell néznem önmagammal.
  • Azt gondoltam, ha jógázni megyek, meg kell ismernem magam.
  • Azt gondoltam, ha jógázni megyek, szembe kell néznem a félelmeimmel.
  • Azt gondoltam, ha jógázni megyek, felszínre kerülnek a terhek, amiket magamon cipelek.
  • Azt gondoltam, ha jógázni megyek, átlépek a lelkem felé vezető út kapuján.
A jógához való viszonyom evolúciója

Valójában ezek mindegyikére szükségem lett volna, de olyan erős volt bennem a félelem, hogy mereven elzárkóztam mindentől, ami ebbe az irányba terelt volna. Akkor még nem tudtam megfogalmazni, mitől tartottam pontosan, egyedül az elutasítás tombolt bennem.

A folytatásért kattints a Napi 160 g szénhidrát caféblogra!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top