Az első világháborúban a brit munkaerőpiacról egy generációnyi férfi ment harcolni, az ő helyüket a nők vették át a cseppet sem nekik való munkákban is. Ráadásul feleannyit sem kerestek ugyanazzal a munkával, mint a férfiak. A háború végére a brit hadseregben használt fegyverek 80 százalékát nők készítették, munka közben sokszor veszélyes vegyi anyagokkal érintkezve.
Szobalányként a mérgező anyagok közé
Szobalányként, szakácsként és dadusként dolgoztak ezek a nők a háború előtt, majd hirtelen fegyvergyárakban találták magukat, ahol a kemény fizikai munkától kezdve egészen a detonátorok, robbanószerek készítéséig mindenhez érteniük kellett. Sok nő közülük pedig olyan veszélyes vegyi anyagokkal dolgozott minden nap megfelelő védőruhák nélkül, mint a TNT (trinitrotoluol – robbanóanyag).
A TNT okozta ártalmak közé tartozott a sárga bőr mellett még a haj zöldre színeződése vagy teljes kihullása, mellkasfájdalom és deformálódás, az immunrendszer gyengülése, hányás, vérszegénység, migrén és termékenységi problémák. A feljegyzések szerint több esetben is előfordult, hogy a kanárinők sárga gyermekeknek adtak életet. Az egyik ilyen “kanáribaba” felnőttként úgy emlékezett vissza, hogy ebben az időszakban az ő városukban mindenki sárgán jött a világra, de az orvosok minden anyát megnyugtattak, hogy idővel halványul a gyerekeknél az elszíneződés.
Fizikailag és mentálisan is megviselte a nőket ez a munka
A TNT-mérgezés tüsszögéssel, köhögéssel, torokgyulladással és emésztési problémákkal kezdődött, néhányan arról számoltak be, hogy állandó, elviselhetetlen fémes ízt éreztek a szájukban. Voltak köztük olyanok, akik az első tünetek jelentkezésekor kiléptek a munkából, de a legtöbben csak akkor hagyták ott a gyárat, amikor már teljesen tönkrement az egészségük.
Azon kívül, hogy besárgultak, megbetegedtek a levegőben szálló mérgező portól, és meg sem fizették őket rendesen, még a robbanásveszéllyel is meg kellett birkózniuk. Sajnos elég gyakran megesett, hogy a gyújtószerkezetek összerakásakor robbanás következett be, és ez a munkások sérülését vagy halálát okozta. Az itt dolgozó nők hatalmas fizikai és mentális stressz alatt álltak, egy rossz mozdulat az életük végét jelenthette.
A legsúlyosabb baleset 1918-ban történt, amikor egy robbanás következtében 130 munkás vesztette életét a National Shell Filling Factory területén. Ez volt a legtöbb halálos áldozatot követelő robbanás a munkások körében, amit elég sokáig sikerült eltitkolniuk a felelősöknek. Ahogy azt sem verték nagydobra, hogy átlag heti két embert vesztettek el a dolgozók közül a mérgező munkakörülmények, hiányzó védőfelszerelések miatt. Azért tusolta el mindezt a kormány, mert a német kémek előnyt tudtak volna kovácsolni az ilyen információkból.
A kanáribabák valószínűleg egészségesek lettek
Ethel Dean, az egyik kanárinő így mesélt erről az időszakról az Imperial War Museumnak:
“Minden, amihez ez a por hozzáért, sárgává vált. A nők arca, szája mind rikító sárga volt. Saját kantinunk volt, ahol ha bármit megérintettünk, az sárga lett: székek, asztalok, minden.”
Míg az egyértelmű, hogy a TNT-mérgezés komoly dolog, máig nem tudják, hogy a sárgán született babák egészségére hosszú távon milyen módon hatott. Az egyik kanáribaba, Gladys Sangster 2014-ben töltötte be a 97. évét, egész életében a gyár mellett élt, ahol az édesanyja a veszélyes anyagokkal dolgozott. Azt mesélte, hogy neki nem okozott betegséget az, hogy kanárinőtől született, a sárgasága pedig elmúlt babakorában.
A gyárakban dolgozó nők legalább olyan hősök voltak, mint a fronton harcoló férfiak, nélkülük nem lett volna fegyver a katonák kezében. Az egészségüket áldozták azért, hogy a katonák meg tudják védeni a hazájukat, maximális tiszteletet érdemelnek.
Olvass még több történelmi cikket:
- 15 kemény nő a II. világháborúból, akikről nem tanultál történelemórán
- 7 érdekes történelmi fotó, amit még sosem láttál
- Több ezer csecsemőt segített világra Auschwitzban a hős bába