A Stanford egyetem Virtual Human Interaction Lab (VHIL) nevű részlegén fejlesztették ki azt a virtuális valóság-programot, amellyel bárki lemerülhet a korallzátonyok világába, és megnézheti a színes kavalkádot, ami az igen érzékeny óceáni ökoszisztémákat jellemzi. Azonban mielőtt a felhasználó túlzottan elmerülhetne a látványban, valami történik: ha megérint valamit, a környezet elkezd megváltozni. Az óceán fenekén található vulkanikus tölcsérekből szén-dioxid buborékok repülnek a felszín felé.
Ez a gáz idővel reakcióba lép a vízzel és szénsavvá alakul, ami hatalmas pusztítást képes végezni a víz alatt. Többek között ugyanis feloldja a kagylók és egyéb puhatestűek vázát, de a korallokra is káros hatással van. A virtuális valóság felhasználójaként végignézhetjük a pusztítást, és azt is láthatjuk, ahogy különféle barna algák lassan átveszik a hatalmat, miközben az élővilág többi tagja eltűnik, és csak kopár vidék marad, de azt sem lehet túl jól látni majd a zavaros vízben – ezt egyébként egy, a Földközi-tengerben megtalálható területről mintázták a fejlesztők.
Balra az egészséges élővilág, jobbra az, ami lesz az óceánokból az évszázad végére (Kép: Stanford.edu)
A szoftver azt mutatja be a szemlélődőknek, hogyan fog kinézni a tengeri világ a század végére, vagyis 2100-ra, ha nem teszünk semmit a klímaváltozás ellen.
“Víz alatti katasztrófa folyik éppen – nyilatkozta Jeremy Bailenson professzor, a Stanford VHIL munkatársa a Popular Science magazinnak. – Tudjuk, hogy sokan nem olvasnak tudományos irodalmat, ezért ezzel az eszközzel szeretnénk lehetővé tenni, hogy hozzájuk is eljusson ez az információ. Azt szeretnénk, ha az emberek átéreznék a helyzet komolyságát, beszélnének róla és cselekednének. A virtuális valóság pedig elég hatékonyan mutatja, hogy mi fog történni, ha nem teszünk valamit hamarosan.”
A szakember szerint kevesen tudják, hogy mivel jár az óceánok elsavasodása, illetve sokan tévesen a savas eső megjelenésével hozzák összefüggésbe a jelenséget. A Stanford projektjének célja – amit a Gordon and Betty Moore Foundation támogatott –, hogy megismertesse az embereket az óceáni ökoszisztémában zajló káros folyamatokkal, illetve rávilágítson, hogy az emberek hétköznapi élete milyen módon járul hozzá a környezet rombolásához.
“Az a célunk, hogy az így átadott tudással cselekvésre sarkalljuk az embereket” – tette hozzá Bailenson, aki hangsúlyozta, hogy a rendszer programozói ragaszkodtak hozzá, hogy az animációk a tudományosan alátámasztott tényeket ábrázolják.
A módszer hatékonyságát egy korábbi kísérlet már igazolta: ebben a résztvevőknek virtuálisan le kellett zuhanyozniuk, miközben a digitális világban szenet kellett enniük, hogy jobban átérezzék, mennyi energiát használnak fel a víz felmelegítéséhez. A kutatók ezután szenzorokat helyeztek el a kísérleti alanyok fürdőszobáiban, és azt találták, hogy azok, akiknek ilyen módon mutatták meg az energiafelhasználást, jóval kevesebb meleg vizet használtak a továbbiakban, mint a kontrollcsoport azon tagjai, akiknek csupán szöveges formában adták át az erről szóló információt.
A szimulációban a levegőben repkedő szén-dioxid-molekulák is láthatóvá válnak (Kép: Stanford.edu)
Szintén hasonló eredményekkel járt az a szimuláció, ahol a résztvevőknek virtuális fákat kellett kivágni: az alanyoknál ezt követően mintegy 20 százalékkal csökkent a papír felhasználása, szemben azokkal, akik csak videót láttak a fakivágásról.
A virtuális búvártúra hamarosan elérhető lesz a HTC Vive VR-sisakot használó felhasználók számára, Bailenson azonban szeretné a szoftvert iskolákba és múzeumokba is eljuttatni. A virtuális kirándulás során arra is felhívják a nézők figyelmét, hogy még nincs túl késő tenni valamit az óceánok elsavasodása ellen: ehhez arra van szükség, hogy mindenki felelősen gondolkozzon és igyekezzen minél jobban csökkenteni a karbon-lábnyomát.
További cikkek a klímaváltozásról az NLCafén:
- Védenéd a környezetet? Egyél kevesebb húst!
- Kézzelfogható a globális felmelegedés évek óta hangoztatott hatása
- Aggasztó kék foltok jelentek meg a Déli-sark jegén – fotó
