Ültünk az autóban és beszélgettünk. Szóba került a közös ismerős, és egyszer csak kiszakadt belőlem a kérdés: Tudsz róla valamit? Elmondta, mit tud róla, néhány mondatot váltottunk, csak pár perc volt csupán. Mert annak ellenére, ahogyan elváltunk, és amit tett, élt bennem valamifajta törődéssel vegyes szeretet érzés felé, és jólesett tudni, hogy mi van vele.
A pár perces beszélgetés után pedig egyszerűen azt vettem észre magamon, hogy már nem billent ki az egyensúlyomból. Látszólag nincs rám hatással – sem a nevének az említése, sem az, hogy tudom, mi van vele. Korábban volt, hogy napokig a hatása alatt voltam, de akkor már nem. Valami helyreállt bennem: sem fájdalom, sem ragaszkodás, sem megmenteni vágyás, semmi negatív érzés nem élt már bennem.
Sokan az érzéketlenséggel azonosítják ezt a semlegesség érzést, pedig mindez nem jelent érzéketlenséget, sokkal inkább azt, hogy a helyére került bennünk a kérdéses téma vagy személy. Nem indít be “nyomógombot” rajtunk, nem borulunk ki, nem tör fel belőlünk harag, kétségbeesés, szomorúság. Amíg ezeket a “tüneteket” tapasztaljuk, csak tudjuk azt, hogy még nem sikerült teljesen elengednünk a másikat.
Az elengedés legtöbbször “soklépcsős” folyamat, aminek köszönhetően idővel gyógyul a lélek, hiszen a korábban oly mély fájdalmunkat sikerül feldolgoznunk. Azért érezzük nehéznek az elengedést, mert sérült a lelkünk és ragaszkodna. Ragaszkodna egy személyhez, egy emlékhez, egy képhez, a (sokszor csak látszat) boldogsághoz, egy illúzióhoz.
Számos esetben hibáztatjuk magunkat. Hogy biztos, ha valamit másképp teszünk, akkor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy aztán történtek. Ami a legnehezebb az az, hogy ilyenkor elengedjük az illúzióinkat és a bűntudatunkat. Mi is és a másik fél is szabad akaratunkból hoztuk meg a választásainkat, és mindketten azért tettük azt, amit tettünk, mert akkor, abban a pillanatban azt gondoltuk helyesnek. Utólag felesleges mindezt kétségbe vonni. Amint sikerül a bűntudatunkat elengedni, sikerül a helyzetet és a másikat is elengedni. Ebben segít a megbocsátás – elsősorban önmagunknak, tudván, hogy soha, de tényleg soha nem hibáztunk.
Amikor tényleg elengedted a másikat, akkor már nem húz vissza semmi, és minden olyan könnyeddé válik. Felszabadulsz, kinyílik a világ, újra könnyen tudsz lélegezni, szárnyalni, a nehézség elszáll az életedből. Új célok körvonalazódnak, új álmok szövődnek, új lehetőségek nyílnak. Beindul és felgyorsul az életed, és van, hogy csak kapkodod a fejed. Jól érzed magad és boldog vagy. És ha eszedbe jut a másik, már csak mosolyogsz és mész tovább az utadon – könnyedén, elfogadásban, szeretetben. És már nem kérdés, hogy valószínűleg már nagyon is régen elengedted…
Olvass még több cikket elengedés témában, itt az NLCafén:
- Tanulható az elengedés – ne fulladj az érzelmeidbe
- Elengedés a gyakorlatban
- Tanulj meg elengedni
