NINCS olyan, hogy “ilyenek a férfiak”! Mindig csak A FÉRFI van, aki épp ott áll előtted – vagy lehet, hogy pont nem áll ott, pedig szeretnéd. És ez a Férfi van, hogy az édesapád, a kollégád, a fiad, a szerelmed, bárki. És lehet, hogy esendő, hogy hibázik, hogy bánt, hogy neki is nehéz, hogy nem úgy reagál, ahogy azt te elvárod. Elvárod?
Elvársz, vagy kérsz? Észreveszed-e, amikor kapsz? Akkor is, ha nem úgy, ahogy az a te fejedben elvárásaként ott volt? Csak a hibát látod meg, vagy tudsz-e dicsérni is? Egy kapcsolat akkor működik jól, ha oda-vissza kiegyensúlyozottan működik.
A nők hajlamosak túladni magukat és felróják, hogy nem kapnak eleget viszont – ezért sokszor az lendíti előre a kapcsolatot, ha visszaveszünk az adásból, és ránézünk arra, vajon nem álltunk-e be egyfajta megmentő és mártír szerepbe? Amikor a kapcsolatban elveszünk mi magunk, mert annyira a másikat akarjuk előtérbe helyezni, kiszolgálni, az hosszú távon nem fog működni sosem.
Amikor azt a mondatot mondanád, hogy “ilyenek ezek a férfiak”, tedd fel azt a kérdést inkább, hogy mi van bennem, ami az ilyen férfiakat vonzza? Mi az, amin változtathatok MAGAMBAN, hogy megváltozzon a Férfiakkal való kapcsolatom? Önítélet, önbüntetés, elvárások nélkül.
Így tisztul a kollektív tér, amiben felhalmozódott mindaz a sok ítélet, amit a Nők és a Férfiak egyaránt kaptak az elmúlt évezredek alatt. Meglátni, kibontani, megélni Önmagadban a Nőt és meglátni, segíteni kibontani és szeretettel formálni a Férfit… Mindeközben pedig a felszín mögé látni – ehhez elfogadás, türelem és szeretet szükséges.
A felszín mögé látni azt jelenti, látni a Férfi belső harcát Önmagával, hogy az agresszió, a felszínesség, a bezárt szív az sokszor csak menekülés, a “könnyebb út” választása. Ha sok ilyennel találkozol, kérdezd meg magadtól, Te hol menekülsz Önmagad és a szíved megnyitása elől? Te hol nem engeded a szeretetet áramolni az életedben? És Te hogy tudod segíteni a másikat abban, hogy társává válsz a belső útján? Egymást kézen fogva haladtok együtt. Te is és Ő is, mindenki a maga démonaival küzdve, nem egymás helyett, de mégis egymás segítő, támogató energiájában fürödve.
Valamerre erre vezet kifelé az út a társadalmi sztereotípiákból, a zűrzavaros, kusza, egyenlőtlen kapcsolatokból. Ne kapjuk ki a vésőt és a kalapácsot a Férfiak kezéből és ne akarjuk mi Nők jól megszerelni őket! Legyünk Nők, de úgy igazán! És hogy kinek mit jelent mindez? Mindenki induljon el ezt Magában felfedezni…
Olvass még nőkről!
- “Senki, de senki nem fog megfulladni miattam” – A nő, akinek neve újszülötteket ment meg
- A legfontosabb nők az egészségügy történetében
