Bedugva felejtettem? – Így kerüld el a vasalási bakikat

Megtanítottunk lépésről lépésre inget vasalni, és háztartási trükköket is mutattunk a mosástól a teregetésen át a vasalásig. Biztosan te is aggódtál már, hogy bedugva felejtetted a vasalót, vagy féltél, hogy valamit eléget. 

“A vasalás nincs benne a napi rutinomban – igyekszem gyűrődésmentes ruhákat venni -, ha viszont rákényszerülök, félek, hogy bedugva felejtem, vagy kihúzom, de még forrón eldől majd a konyhapulton, és ránk gyújtja a lakást, vagy, ami a legrémisztőbb, hogy kihúzom, de még forrón ráborul valamelyik körülötte csintalankodó macskára, és leolvasztja róla a fél bundát” – mesélte Andrea.

“Sosem ellenőrzöm a talpát a vasalónak, ezért a fehér ruhákat rendre összepiszkolom. Ami egyébként azért van, mert évekkel ezelőtt ragasztócsíkkal akartam “felvarrni” egy függönyt és a ragasztó nagy része ráolvadt a vasaló talpára. De égettem már ki ruhát, mert azt hittem, hogy pamut” – vallotta be Tímea a vasalási bakiját.

“Ritka pillanatok egyike, ha engem vasalni látnak, nincs is vasalódeszkánk épp emiatt. De azért előfordul, hogy egy inget mégiscsak ki kellene vasalni. Egyszer a szőnyegre leterítettem egy takarót, és azon vasaltam az inget. Véletlenül a forró vasalóval túlmentem a pléd szélén, és kicsit a műszálas szőnyegre is rávasaltam, ami persze egyből olvadni kezdett, de ezt már csak akkor vettem észre, amikor az ingre visszahúztam a vasalót, és szépen beleégettem a műszálas szőnyeget az ingbe. Anyukám nagyon büszke volt rám” – tette hozzá ironikusan Anna.

“Édesapám üzletemberként dolgozott, aminek egyik szükségszerű velejárója az volt, hogy naponta minimum 2 ingre volt szüksége. Persze hosszú ujjúra, mert az az elegáns. Szegény édesanyám nem győzte mosni, vasalni a sok inget, és amikor elég nagy lettem, persze engem is befogott. (Szerintem előbb tudtam inget vasalni mint biciklizni.) És bár mindent részletesen elmondott, az anyagismeret nem volt tökéletes, így eshetett meg az, hogy rosszul állítottam be a hőfokot a vasalón és édesapám egyik kedvenc igébe bizony beleégettem azt a bizonyos V-formát. De ez sem volt elég nagy bűn ahhoz, hogy letiltsanak a vasalásról.” – mesélte kicsit sem nosztalgikusan Kata.

“Mindig azt képzelem, hogy ha csak egy pillanatra érintem hozzá a vasalót az anyaghoz, egész gyorsan, akkor majd valami kis jelből (picit felkapja az anyagot, picit ragad) megérzem, hogy túl forró-e, tehát lejjebb csavarom. Na, ez nem így szokott történni, hanem úgy, hogy az az egy másodperc pont elég ahhoz, hogy megpörkölje/megmintázza/nyúlósra olvassza az anyagot. Legutóbb a pink ruhámat, ami karácsonyi meglepetés volt a férjemtől” – mondta szomorúan Rita.