“Ahogy visszaemlékszem akkori önmagamra, egyáltalán nem éreztem képesnek magam megvalósítani dolgokat. Sőt, nem is voltak céljaim, álmaim, amikért tehettem volna. Azt hiszem, meg akartam halni, eltűnni, szépen csöndben, ha már nem élhetek egy élni érdemes életet. Erre különösen a serdülőkor kezdetén döbbentem rá” – írja Facebook-oldalán, ahol először osztotta meg a világgal a történetét.
Zsolt, közel 140 kilósan
Mindennaposak voltak a rosszullétek, mígnem egy napon, nem sokkal a 16. születésnapja után Zsolt kórházba került. Úgy érezte, nincs megoldás az állapotára, egyetlen éjszaka minden megváltozott.
Erre az éjszakára nagyon emlékszem. Feküdtem a kórházi ágyban álom és ébrenlét határán, néztem a plafont, figyeltem a kalimpáló szívemet, és sírtam. Úgy éreztem, hogy ennyi volt, nekem jöhet a következő kör. Aztán csak kimondtam egy kérést magamban egymás után többször, szent meggyőződéssel, hogy ha úgy kell lennie, haljak meg reggelre, de ha felébredek reggel, akkor lesz erőm megváltoztatni az életemet.
Zsolt egy hét múlva elkezdte az életmódváltást.
Hogyan alakult ki ilyen mértékű súlyfelesleged 14 éves korodra?
Egyből kiszól belőlem a szakember, aki azt mondja, hogy ez a hatalmas súlyfelesleg rengeteg tényező együttes hatására tudott csak kialakulni. Kb. 5 éves koromtól a duplája volt a testtömegem a szükségesnek. Többek között a családi környezet volt az, ami az elhízást elősegítette, és ebbe beletartozik rengeteg viselkedésminta, szokás, pl. a rossz táplálkozás, a jutalmazás és szeretetkifejezés étellel, a mozgásszegénység. Emellett a gyermekkori asztmámra adott szteroid gyulladáscsökkentők és a családi halmozódás is hozzájárulhattak, de szerintem minden együtt kellett hozzá.
Mit jelentett az életmódváltozás? Kitől kértél és kaptál segítséget?
Olyan volt, mintha egy teljesen új életet kezdenék el. Félretéve szinte minden régi szokást, rossz beidegződést, elkezdtem magamat a semmiből újjáépíteni. Sokáig olyan érzés is volt visszagondolni az egészre, mintha a fogyásom előtt egy másik ember életét éltem volna. A gyakorlatban a váltás azt jelentette, hogy elkezdtem teljesen másképp étkezni – ekkor tértem át a vegetáriánus életmódra, elkezdtem mozogni napi rendszerességgel, meditálni, később jógázni és célokat kitűzni, tenni magamért.
Talán az egészben a legfontosabb – és egyben a legnehezebb – az önszeretet és az önelfogadás tanulása volt. Ami nem egy lezárt folyamat, folyamatos gyakorlás, most már úgy látom, hogy élethosszig tart.
Eleinte kaptam segítséget a kórházból, majd egy orvos-természetgyógyász, dr. Papp Zsófia segített elindulni. Neki azóta is hálás vagyok, hiszen annak az egészségtudatos életmódnak, amit még ma is folytatok, az alapelveit tőle kaptam. És természetesen szerencsés voltam, mert amikor a családom és a környezetem meglátta az igazi elszántságot bennem, akkor mindenki összefogott, és segített. Most már tudom, hogy nem csináltam mindent jól, elkövettem útközben sok hülyeséget, mint fogyókúrázó, de ezekből sokat tanultam és ezeket a tapasztalatokat felhasználom arra, amikor valakivel dolgozom az életmódváltásán.
Mi segített, amikor nehéz volt betartani a diétát, vagy elakadtál a fogyókúrában?
Én tényleg annyira hittem abban, hogy azért cserébe, hogy nem haltam bele ebbe az egészbe, az én részem az, hogy csinálnom kell. Egy hét múlva elkezdtem az életmódváltást, megtaláltam és megkaptam hozzá minden segítséget, és a változás csak történt, mintha nem én irányítottam volna a folyamatot. Életem egy nagyon boldog időszaka volt, még a kezdetben szigorúbb diéta is, amit nem sokkal később már egyáltalán nem lehetett így hívni, hiszen e köré kiépült az életmódom is.
Megtanultam enni és másképp viszonyulni az ételhez, az egészséghez. Meg kellett tanulnom az érzelmi éhséget szétválasztani a biológiaitól. Az ételhez, dolgokhoz való viszonyulás a lényeg.
Meglett az eredménye Zsolt kitartó munkájának és akaraterejének!
A veled történtek hatására választottad a dietetikus szakmát?
Olyan hivatást akartam, amivel a saját tapasztalataimat és a szakmai elveket ötvözve tudok másoknak segíteni az életmódváltásban. Nekem az volt a legnagyobb gát mindig, hogy “ilyen vagy, kész, nézd meg mennyi kövér ember van, még a családban is, tehát ezt kell szeretni vagy nem szeretni, de nem lehet rajta változtatni”. Ezt megkaptam családtól, másoktól, magamtól is. Szóba jött még a pszichológia és az orvosi pálya is, végül ezt választottam. Ettől függetlenül legalább annyira fontosnak tartom a fogyás és az életmódváltás önismereti részét, mint a helyes táplálkozás és testmozgás kialakítását. Hiszen egy ilyen változás hatására minden megváltozik: szokások, emberi kapcsolatok, önmagunkkal való kapcsolat.
Le kell építeni azt a személyiséget vagy szokásrendszert, ami létrehozta az elhízást és fel kell építeni egy csomó új dolgot hozzá, hogy ne sovány testben lévő kövérek legyünk, akik előbb-utóbb újra visszahíznak.
Ehhez tanultam hozzá sok egyéb dolgot, amik jól kiegészítik a táplálkozástudományt: jóga, életmódtanácsadás, stresszkezelési technikák, viselkedésterápiás módszerek, life coaching.
Hány kiló vagy most? Hogyan őrzöd meg a súlyodat?
80 kg vagyok már hosszú évek óta, talán egy kis kilengésem volt, amikor elkezdtem az egyetemet, de az is hamar visszaállt. Az a legszebb az egészben, hogy nem kell őriznem. Egyszerűen úgy élek, hogy a táplálkozás már azt jelenti, ami valójában: biológiai szükségletet és csak sokadrangúan érzelmi kielégülést, pótcselekvést. Nem függök az ételtől, ha éhes vagyok, eszem, bűntudat nélkül, nagyon jóízűen. Van ennek egy kerete, a vegetáriánus táplálkozás, de ezt akkor is folytatnám, ha nem ez lenne a legegészségesebb, ez a döntés más szinten született. Persze odafigyelek arra, hogy jó alapanyagokból, jó ételeket készítsek és sokat mozgok, de nem az “úristen-vissza-ne-hízzak” vagy az “utálom magam” érzés a motivációm.
Mikor kezdtél el jógázni, és mit ad neked a gyakorlás?
17 évesen, a fogyásom utáni évben próbáltam ki először. Tetszett nagyon, de akkoriban még inkább csak futottam és chi-kung gyakorlatokat végeztem. A rendszeresebb gyakorlás kb. 20 évesen jött, és lassan a napi életvitelem részéve vált, kb. mint a fogmosás.
Amit a fogyással és életmódváltással kapcsolatban a legtöbben félreértenek, az az, hogy itt nem arról van szó, hogy eddig ’A’ verzióban ettünk/éltünk, most azt lecseréljük ’B’ verzióra egy mintaétrenddel, termékkel, kúrával, és ettől minden megváltozik. Itt arról van szó, hogy folyamatosan rá kell néznünk a működéseinkre, a kapcsolatainkra, a szokásainkra, a motivációinkra. Ezekre a bennem is lezajlott vagy zajló folyamatokra a rendszeres jógagyakorlás komplex módon enged rálátni, észrevehetem azt, ami van és abból mozdulhatok tovább.
A jóga megtanít szépen csendben elfogadni, szeretni, tisztelni, megbecsülni és gondozni a saját testemet. Segít elfogadni a határaimat, gyengeségeimet, de segít azokban fejlődni is, akár meghaladva a régi beidegződéseket.
Leginkább azt a részét élvezem a jógagyakorlásnak, ami a jógaszőnyegen kívül történik velem, de az ott töltött idő hatására.
Milyen más önismereti, stb. módszert alkalmazol?
A jóga meditációs, relaxációs és koncentrációs technikáit gyakorlom. Nagyon sok jó módszert tanultam és használok mint life coach, és nagyon közel állnak hozzám a rendszerszemléletű módszerek is, mint pl. a rendszer- vagy családállítás. Ezek mind segítenek kialakítani egy tudatos életmódot, önismeretet adnak.
Mi az oka annak véleményed szerint, hogy sokan képtelenek megszabadulni a súlyfeleslegüktől?
Mint a kialakulásnak, ennek is számtalan oka van. A motiváció hiánya, beletörődés, az állapottal járó előnyök (igen, azok is vannak), a korlátozó minták és hiedelmek, vagy egyszerűen a rossz szokások. Nagyon sok mindent kell együtt, de legalább is egymást követve megváltoztatni, hogy valaki tényleg képes legyen megszabadulni a súlyfeleslegétől, főleg, ha nem 5 kilóról van szó. Ez egy kicsit olyan, mint amikor valakit mindenki hosszú barna hajjal ismer, szeret, utál vagy fogad el, majd egyszer csak levágatja és szőkére festi. A külső változással együtt egy csomó minden változik: lehet, hogy akiknek eddig tetszett, most azt mondják, hogy így nem tetszik nekik vagy fordítva. Erős szimbólum, hogy a zsírrétegünk egyfajta szigetelés a világ ellen. Félelmetes dolog kimozdulni a megszokott rendszereinkből és főleg az elején milliónyi hatás akar visszahúzni.
Jobb az ismerős pokol és könnyebb is megfelelni neki, főleg, ha olyan minták dolgoznak bennünk, amiket az elhízással könnyű megerősíteni: nem vagyok szerethető, nem tudok, képtelen vagyok, béna vagyok, egyedül vagyok, izolálva vagyok, nincs örömöm, senki sem akar velem lenni.
Mit javasolsz azoknak, akik hasonló problémával küzdenek, mint te 16 évesen?
Azt, hogy kezdjék el megtanulni tisztelni saját magukat, a testüket, és próbálják meg megadni neki, amire szüksége van. Azzal, hogy elkezdünk magunkra figyelni, nagyon sok minden változni fog. Ehhez az is kell, legyen egy célunk, amit jó, ha leírunk, de ne mondjuk el mindenkinek, mert nem kell belőle külső elvárást csinálni. Fontos az is, hogy a cél pozitív, tartalmas és előrevivő legyen, nem jó cél pl. az esküvőre lefogyni, a párom miatt lefogyni, az orvos vagy betegség miatt lefogyni. Magunkért érdemes. Alapvetően nem is kell folyamatosan az elhízás–fogyás párosra fókuszálni. Sokkal jobb, ha lezárjuk annyival, hogy az egészségünkért tesszük meg a tőlünk telhetőt, a többi meg jön magától.
De ha elkezdtük, akkor mindennap tegyünk érte valamit, és ne utálatból, félelemből vagy haragból mozduljunk, hanem elfogadásból, türelemből, szeretetből. Nincs késő, és nincs jókor. Egyszerűen annyi van, hogy kezdjük el. Ha kell, kérjünk segítséget, de semmiképpen ne törődjünk bele. Ez a legfontosabb. Mindenkinek sikerül, ha megtalálja a saját útját az életmódváltásban.
És végül táplálkozási szakemberként is ezt mondom: nem az evés a legfontosabb dolog a világon, ne e körül forogjon minden. Autót sem azzal a céllal veszünk, hogy tankoljuk, hanem hogy eljussunk vele oda, ahova szeretnénk.
