Kicsit mesélj nekünk a BENEFITnessről! Szerinted miért jó?
Most lesz negyed éve, hogy csinálom a BENEFITness porgramot. Januárban volt a jelentkezés és összesen 16-an kezdtük el márciusban, a dietetikusoknak és edzőknek kellett egy kis idő, hogy átnézzék, ki honnan indul, ezért nem kezdődött azonnal. Egy turnus már teljesen kifutott és most indult el egy teljesen új, körülbelül fél évente van egy-egy újabb csapat. Mi a Bátor Tábornak segítünk úgy, hogy életmódot váltunk, jótékonyan. Olyasmi, mint az Élménykülönítmény, csak mi nem futunk, hanem az egészséges életmód irányába teszünk különféle vállalásokat a magunk módján. Hosszútávon ad plusz motivációt, mert egy egész éves program. Nem szeretnék több ilyen fogyókúrát és diétát végigcsinálni. Kapunk segítséget dietetikusoktól, edzőktől, akik mind önkéntesek. Edzés- és étkezési naplót kell írnunk, amit a szakemberek figyelnek, kontroll alatt tartanak minket. Van egy belső rendszerünk, ahol vezetni tudjuk a sportolási és étkezési szokásainkat.
 A BENEFITness tagjai változtatni szeretnének életmódjukon: egészségesebb életvitelre, több mozgásra, mínusz kilókra vágynak. Elkezdeni könnyű, végigvinni nehéz egy életmódváltást, a siker kulcsa a jótékonyság. A résztvevők kitartását erősítik mindazok a barátok, ismerősök, akik az ő felhívásukra, jótékony életmódváltásuk kapcsán támogatják a Bátor Tábort. Magunk miatt lehet, hogy nem tartanánk ki – de a barátok támogatása, és a súlyosan beteg gyerekek támogatása két plusz motivációt jelent, hogy ne lehessen feladni. A Bátor Táborbanmár 16 éve, közel 1000 táborozót várnak minden évben (daganatos, diabéteszes, krónikus ízületi gyulladással vagy krónikus bélgyulladással együtt élő, illetve vérzékeny gyerekeket – és családtagjaikat), hogy különleges élményekkel kimozdítsák őket a komfortzónájukból. Félelmeik legyőzésével felismerik: képesek szembeszállni nemcsak a kalandok során rájuk váró feladatokkal, de a betegséggel is. A sok-sok megpróbáltatás után a táborozók végre újra azok lehetnek, amik ők valójában: gyerekek. |
Korábban is voltak már próbálkozásiad?
Belekezdtem ilyen klasszikus villám- és 90 napos diétákba, fogyókúrákba, ami jojóeffektust idézett elő. 10 kiló körül sikerült egyszer-egyszer leadni, látványos volt, de jött egy lelki válság vagy változás az életemben, ami miatt mindig visszajött. Diétáztam, vége lett, én pedig visszatértem az előtte lévő szokásaimhoz. Sajnos sokkal gyorsabban jött vissza a felesleg mint lement. Nagyjából ugyanannyit szedtem vissza.
Mindig problémát jelentett a súlyod?
Nem, nagyon vékony lány voltam, körülbelül 20 éves koromig szinte csont és bőr, a majdnem 180 centimhez 50 kiló voltam. Jött egy szerelem, egyetemi évek, elkényelmesedtem, majd végzés után az ülőmunka pénzügyi területen. Elmaradt a sport is. Az egyetem 5 éve alatt már egyébként is kikopott az életemből, fellángolásaim voltak ugyan, de nem volt tartós és rendszeres a mozgás.
Csak idén márciusban kezdtél a sport felé fordulni?
Nem, 4 éve kaptam a tesómtól egy Zumba bérletet és azóta járok mozogni, fokozatosan emeltem az órák számát és intenzitását. Már ekkor is sokat változott a testem, a folyós-zsíros lány átalakult egy izmos alkattá, de azért még sok van rajtam, ami felesleg. Január óta elkezdtem keményebben edzeni, volt olyan is, hogy ez heti 10 órát jelentett, és 3 kilót híztam, de ez mind izom volt.
Sokat sportoltál március előtt is, miért érezted úgy, hogy szükséged van a programra?
Azért jó ez a program, mert egy teljes éved van arra, hogy megváltoztasd az életed. Az ízlésed és a szokásaid is teljesen átalakulnak ennyi idő alatt. Nagyon sok új ételt és alapanyagot fedezek fel. Ezelőtt például zab nem is volt a konyhában, most pedig napi rendszerességgel fogyasztom. A cukkinit elkezdtem nyersen is enni, nagyon finom. Karalábét, répát is szoktam rágcsálni tízóraira és lelkiismeret-furdalás nélküli nassolásnak tudom be.
Honnan jött az ötlet, hogy csatlakozz?
Egy barátnőm már végigcsinálta a programot, ő azt vállalta, hogy egy évben 156 órát sportol. Mindenki a saját terveinek megfelelő vállalásokat tesz, én azt adtam meg, hogy 25 kilót fogyok le. Ez azt jelenti, hogy a 88 kilómról 63 kilóra szeretnék lemenni egy év alatt. Emellett egy anyagi vállalásunk van, amit a tábornak felajánlunk. December végén láttam meg a felhívást és írtam is a barátnőmnek, hogy szerinte, mi lenne, ha én is belevágnék. Ő csak ajánlani tudta, ezért belevágtam. A terembe járás és sport megmaradt, az étrendemben próbálok meg fokozatosan változásokat beiktatni. Például rászoktattam magam arra, a főétkezések között kisebb étkezéseket iktassak be. De folyamatosan tanulom, hogy egy-egy edzés előtt és után mit érdemes ennem és innom. Jobban odafigyelek magamra, a testem jelzéseire is.
Miben más ez a mostani váltás érzésben, mint az ezt megelőző fogyókúrák alatt?
Nagyon hullámzó volt a kedélyállapotom és az energiaszintem is. Főleg egy gyümölcsnapon, amikor az ember egész nap csak gyümölcsöket eszik, közben elmegy mozogni, nem biztos, hogy annyi energiája van, mint egy rendesen felépített étrend mellett. A fogyókúrák alatt voltak nagyon nehéz időszakok, szédülések és alacsony energiaszintes pillanatok. Ezek a diéták az önsanyargatásról szólnak, mert nem szabad enni ezt vagy azt. Nekem most nincs semmi tiltólistára rakva, kevesebbet eszem vagy megpróbálom beosztani a napomat. Ha ebéd után mondjuk ettem egy kis fagyit, akkor estére már csak egy kis salátát eszem. Figyelek, hogy naponta ötször egyek.
Az ötször étkezés és a tudatosság nem jelent gondot úgy, hogy mellette dolgozol?
Igazából érdekes, mert ha munkában vagyok, sokkal jobban fel tudom osztani a napot, ott adott minden ahhoz, hogy tudjam tartani a terveket. Hétvégente pedig mindig jobban szétcsúszik a rendszer. Rászoktam a menzára a munkahelyemen, de érzem, hogy nem a legjobb, mert nem tudhatom pontosan, hogy mit tartalmaz egy-egy fogás. Persze figyelek rá, hogy jó szénhidrátokat és fehérjét vigyek be. Jó lenne magammal vinni mindent, de 8-16 dolgozom, utána 6-7 körül elmegyek edzeni, aztán el is telt a nap. Amikor magammal viszem a napi adagom, akkor azt csinálom, hogy vasárnap egy fél heti kaját megcsinálok, és csak szerda magasságában kell újra bármit is főznöm. Vagy kétfélét készítek, és egyik nap az egyiket, másik nap pedig a másikat viszem el. De azért nagyon kreatív nem tudok lenni az irodai kajáknál, újramelegítve sem minden mikróbarát.
Sosincs olyan, hogy eleged lesz?
Végigcsináltam 2 spartan race versenyt, na, az után hátradőltem, hogy “én vagyok az élet császára, megehetek bármit”. Volt 2-3 nap, amikor össze-vissza ettem mindent és meg is lett a böjtje, mert elkezdtem puffadni és minden bajom volt. Ettem rántott dolgokat, olajban sülteket, amik a hétköznapjaimba nem igazán férnek bele. A krumplis tészta az egyik legnagyobb kedvencem, az egyik legtipikusabb magyar kaja, mégis az egyik legrosszabb. Úgy éreztem, hogy ennyit az élet császáráról. Jobban megérzek egy ilyen napot mint félévvel ezelőtt. Ha nem csalónapom van, akkor rendesen reggelizem, például tejberizst szoktam reggel enni. Nem rakok bele cukrot, ha valamivel fel akarom még dobni, rakok bele egy adag fehérjét is. Törekszem rá, hogy ne egy teljes nap legyen, hanem fél étkezések legyenek, például egy desszert, amit szépen kompenzálni tudok a nap további részében. De már a szervezetem is megérzi, ha nem jól vagy nem jókat eszem, puffadt és émelyeg a gyomrom.
Akkor sok lemondással jár az életmódváltás?
Mindig oda kell figyelni, de nem érzem tehernek, nem sanyargatni akarom magam a következő 60 évben, hanem élni szeretnék és így is el lehet érni a célt, hogy közben is jól érezzem magam. A klasszikus értelemben vett diéták alatt sosem jó, ha az embernek olyan hozzáállása van, hogy most ezt vagy azt “kell” megennie. Ez az életmódváltással megváltozik az “én ezt kérem, ezt szeretném” hozzáállássá. De mindent meg lehet csinálni úgy, még egy csirkepörköltet is, hogy ne cuppogjon a zsírban.
A környezeted mit szól a váltáshoz?
A családom és barátaim mindig támogatnak. Anyukám például mindig csinál valami diétás változatot nekem vasárnapi ebédnél. Érdekes, hogy nálunk a családban csak a nagymamámnak voltak súlyproblémái, nála volt a klasszikus rántotthús+sültkrumpli ebédre, a szüleimnél nem jellemző. A húgomnak volt egy ételintolerancia tesztje, amihez anyunak is kellett alkalmazkodni, utánajárni a dolgoknak. Kiderült, hogy elég sok dolgot nem ehet a húgom, ezért nálunk a családi ebéd is ez alapján készül. Nem jelentek problémát számára és nem szoktak bántani, hogy miért nem eszem meg ezt vagy azt. Ha elmegyünk valahova, akkor is azt gondolom, hogy meg lehet oldani, mindenhol van saláta vagy natúr hús rizzsel. Szerintem mindent meg lehet oldani, bármi beépíthető. Olyan emberekkel veszem magam körül, akik átérzik, jártak már hasonló cipőben, átérzik. Nagyon jól lehet kísérletezni is, amikor felmerül, hogy üljünk be valahova a barátaimmal, mindig bedobom, hogy nézzünk meg egy-egy egészségesebb helyet, szeretek kísérletezni.
Mit szeretnél jövő márciusra elérni?
Ez a 25 kiló egy szép kerek szám, körülbelül ennyi felesleg van rajtam, egy év alatt le is lehet érni ezt a célt, de nem ragaszkodom hozzá görcsösen. Azt szeretném, hogyha reggel felkelek és belenézek a tükörbe, azt mondhassam magamnak: “na, ez az Anikó, jól nézel ki”. Most még nem tartok itt, de úgy érzem, jó úton vagyok. Engem zavar a testem, nem érzem magam jól a bőrömben, mert érzem, hogy itt-ott kilógok, több a zsír a kelleténél. De persze felveszem a bikinit így is, csak nem a legjobb benne a komfortérzetem. Egy egészséges nő képet szeretnék látni magamon.
Olvass többet a fogyókúráról:
- A szülés utáni fogyókúra 7 stádiuma
- Lassú, tartós fogyás: meg fogsz lepődni, mit javasolt az edzőm!
- 6 tény, ami közelebb visz a sikeres fogyáshoz
