Közel 5 éves jógakarrierem során sokfajta jógát kipróbáltam már a hatha jógától kezdve az ashtangán át a yin jógáig, az aerial jóga mégis tudott újat mutatni.
Jó ideje terveztem már, hogy kipróbálom ezt az ismeretlenül is nagyon izgalmasnak tűnő jógatípust, amely a klasszikus hatha jóga és az akrobatika keveréke. A jógának ezt az ágát egy Christopher Harrison nevű tornász-koreográfus fejlesztette ki, mégpedig azon felismerés hatására, hogy ha a megszokott jóga gyakorlatokat felülről lefelé lógva végezzük, kevésbé megterhelő a gerincnek. Mielőtt bementem életem első aerial jógaórájára, annyit tudtam csupán, hogy a mennyezetre felfüggesztett kendők segítségével kell végezni a gyakorlatokat, és gyakran az ember nem is érintkezik a talajjal, hanem kvázi lebeg a föld fölött a kendőben.
A repülés számomra a szabadságot szimbolizálja, ami egyik legfontosabb lételemem, szóval az érdeklődésem egyre nőtt ezzel a titokzatos mozgásformával kapcsolatban.
Így hát kinyomoztam, hol lehet a városban kipróbálni, és mindenféle további utánaolvasás nélkül egyszerűen elmentem a legközelebbi órára.
A meglepetés nem maradt el.
Első benyomásom az volt, hogy „várjunk csak, hol marad az om kántálás, a rövid légzőgyakorlat, stb., amik általában egy rendes jógaórát bevezetnek. Nem akarunk egy kicsit magunkba fordulni, lecsendesedni?” De az órát tartó tanár láthatóan semmi ilyesmit nem akart, sokkal inkább el volt foglalva a mennyezetről lelógó kendők hosszának beállításával. Ahogy azt az órán láthattam, nagyon is fontos, hogy a kendők a megfelelő magasságban tartsák az embert a föld felett. Ettől függ ugyanis, hogy egyes pozícióknál bevered-e a fejed a talajba vagy sem.
A spiritualitás a továbbiakban is teljességgel hiányzott az órából. Arra sem biztatott minket senki, hogy szeressük magunkat, vagy köszönjük meg magunknak, hogy időt és fáradságot nem sajnálva mozgásra áldoztuk a hétfő esténket. Az első pár perc bosszúsága után azonban túltettem magam ezen a témán. Minél jobban belementünk a gyakorlatokba, annál kevésbé érdekelt a kérdés, hogy akkor tulajdonképpen miért is hívják ezt jógának, ha csak nyújtásról van szó mindenféle lelket ápoló körítés nélkül.
Fotó: Profimedia
A gyakorlatok ugyanis teljesen kibillentettek a hétköznapokból: hintáztunk, kézzel-lábbal függeszkedtünk, fejen álltunk, kézen álltunk, stb. Igazi akrobatának éreztem magam az óra második felére, pedig ez egy kezdőknek szánt óra volt. Én, aki gyerekként sem tudtam még cigánykerekezni sem, simán meg tudtam csinálni olyan gyakorlatokat, amik ránézésre lehetetlennek tűntek. Teljesen ura voltam a testemnek, és sokkal többre voltam képes, mint a normál jógaórákon általában, és ez óriási sikerélményt adott.
Míg az elején kicsit bizalmatlan voltam a kendővel kapcsolatban, az óra végére teljes biztonságban éreztem magam lefelé lógva, a kendőben állva, fekve, bárhogy. Nem beszélve arról, hogy a sok ülőmunkától fájó alsóhátam totálisan ellazult a 75 perc leteltével, ugyanis a kendőnek hála, a gerincem felszabadult a terhelés alól.
Később utánaolvastam, és megtudtam, hogy legtöbb aerial jógapozíció során a csigolyák távolodnak egymástól, és a gerincoszlop menti izmok sokkal egyenletesebben erősödnek. Valamint a légzőszervrendszernek is nagyon jót tesz ez a mozgásforma, ugyanis a sok fordított testhelyzet mélyebb légzést idéz elő, ami pedig segít a tüdő méregtelenítésében. És valóban: a testem ruganyos és fitt volt, a szervezetemben pedig csak úgy hemzsegett a szerotonin az óra végére.
Újra gyereknek éreztem magam egy bő órára.
Aki rendszeresen jár jógázni, az tudja, miről beszélek: a jógaközösség általában nem túl beszédes. Mindenki magába fordul, csak a saját világára, testi-lelki fejlődésére koncentrál. Csendben érkezünk, csendben távozunk. Legalábbis az esetek nagy részében.
Az aerial jógaóra után azonban egész más volt a helyzet: a sok fordított pozíció, hintázás, lebegés annyira felpörgeti, és kizökkenti a hétköznapokból az embert, hogy sokkal szociálisabb hangulatba kerül, és kedve van megvitatni az átélteket.
Szóval ha egyedül nincs bátorságod kitenni magad ennek az izgalmas élménynek, akkor beszéld rá egy barátnődet vagy munkatársadat, hogy csatlakozzon hozzád.
Fotó: Profimedia
Ha rendszeresen sportolsz, vagy csak alapvetően egészségesnek érzed magad, akkor nincs mitől tartanod.
Arra ügyelj csupán, hogy ne viselj ékszereket, nehogy a kendőbe beleakadjon valami, ne egyél túl sokat az órát megelőző néhány órában, illetve ne krémezd be a kezedet előtte, mert az gyengíti a fogásod erejét, és zokni nélkül csináld a gyakorlatokat, hogy meg ne csússz egy-egy hajlás közben.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szeretne egy kicsit kizökkenni a hétköznapokból, izgalmas testi kihívásra vágyik, vagy csak szeretné magát újra gyereknek érezni egy órára.
