December 3. – Glutént tartalmaz-e?
Lassan hat éve annak, hogy nem mehetek olyan étel közelébe, amely glutént tartalmaz. Ha így járok el, nagyon ráfázom, alhasi görcsök, éles szúrás, puffadás lesz a vége, ami egészen addig kitart, amíg a glutén nem távozik belőlem. Hiába gyakori tünet ez megannyi embernél, a magyar vendéglátók nagy része mind a mai napig úgy gondol rá, mint valami úri huncutságra, ami a kényes hölgyek irritáló szokása, mert hát jó dolgukban nem tudják, mihez kezdjenek magukkal. Gyakran érzem, egyszemélyes háborút vívok ezen a fronton, mert hiába telt el sok év, rengeteg pékségben, cukrászdában, kifőzdében, étteremben a kiszolgáló személyzetnek nincs pontos tudása arról, hogy miben van glutén – és az mi mindent okozhat.
Így jártam legutóbb az 5. kerület egy közepesen felkapott éttermében is, ahol a felszolgáló hölgyet arról szerettem volna kifaggatni, hogy a kiválasztott hal mellé tálalt szószban van-e glutén. A fiatal nő végig sem gondolta a válaszát, és így szólt: „Szerintem nincs!”
Ismerős válasz volt ez, sokszor hallottam már, pontosan tudtam, hogy mi következik. Megkérem szépen, hogy kérdezze meg a séfet, ő fintorog, nagy kegyesen elmegy, megkérdezi, visszajön, minden átmenet nélkül mondja, hogy: „Igen, van benne liszt!” Mire én egy másik ételről szeretném megtudni ugyanezt, mire ő már nagyon ideges lesz, hiszen válaszolni nem tud, elviharzik a séfhez, újra visszajön, mondja, hogy: „Igen, ebben is van liszt!” – és így megy ez tovább, amíg rá nem unok, és kérek egy nyavalyás roston csirkét salátaágyon, és ha nálam is elgurul a gyógyszer, a panaszkönyvbe is írok pár sort, vagy az étteremvezetőnek tolmácsolom a véleményem. A 30 napos kihívás okán azonban egyikre sem került sor, cserébe vettem a fáradságot, és öt mondatban nagyon részletesen elmagyaráztam a hölgynek: értse meg, nem Borsószem királykisasszony vagyok, hanem egy szerencsétlen. Nem ehetek glutént, mert olyan fájdalmaim lesznek, ami még a legpokolibb menstruációs görcsöknek is odaver. Legyen kedves, ha már egyszer itt vagyok, segítsen találni nekem valami finom fogást, amibe nem hal bele az emésztőrendszerem. És láss csodát, a pincért megértette, hogy mi a bajom, és olyan tőkehalat kaptam, hogy fülig ért tőle a szám.
Csatlakozz te is a Hősök Tere kezdeményezéséhez, és légy nyitott (nemcsak) 30 napig! A részletekért kattints ide!
December 4. – A harisnyás nő
Aki szerencsés, soha nem kap olyan telefonhívást, ahol a vonal túloldalán egy irritáló hangú, elszántan nyomuló, levegő nélkül beszélő női hang csendül fel, aki gépies hangon próbálja az embert meggyőzni arról, hogy a svájci nylonharisnya a legjobb választás. Nos, hétfőn én voltam ez a szerencsétlen: öt percen keresztül nem tudtam félbeszakítani a hölgyet, aki arról győzködött, hogy csak a címemet adjam meg, és a postaköltség ellenében kapok két pár svájci minőségű harisnyát, ami akár karácsonyi ajándéknak is kiváló. Hangjától már az első húsz másodpercben telítődött a fejem, nem bírtam odafigyelni, hogy mikkel próbál meggyőzni, cserébe arra kellett gondolnom, mennyire szar lehet neki, hogy ez a munkája: biztos rengeteg bunkó, neveletlen, idegbeteg emberrel kell beszélnie, akik lerázzák, beszólnak neki, elküldik… Annyira elszomorodtam ettől a gondolattól, hogy együtt érzően végighallgattam, majd egy kíméletes válaszhoz folyamodtam:
„Hölgyem, nagyon kedves, hogy felhívott, de köszönöm szépen, nem szeretnék élni ezzel a lehetősséggel. Nagyon remélem, hogy a következő potenciális ügyféllel már szerencséje lesz. Legyen egy szép napja! Minden jót kívánok! Kellemes ünnepeket!” – a vonal túloldalán ugyanez a hang hirtelen zavarba jött, kicsit vihogott, megköszönte a jókívánságokat, viszont kívánta, és elbúcsúzott.
December 5. – Munkásbók
Az útszéli „bók” műfaját sok nő ismeri, amit a többség gyűlöl, és ha nem lenne jólnevelt, biztos, hogy a középső ujj felemelésével díjazná az obszcén szavakat. Ezen a napon nekem is ez volt az első gondolatom, amikor a hatodik kerület egy építkezése mellett elgyalogoltam, de aztán vettem egy nagy levegőt, és széles mosollyal a borvirágos orrú, borostás arcú, pocakos fazonhoz fordultam, és megköszöntem neki a kedves bókot. Közöltem vele, hogy feldobta a napomat, férfitól ilyen szép szavakat még nem kaptam! Ő vidáman mondta, hogy szívesen, és menjek arra máskor is, mindig számíthatók egy-két hízelgő szóra – majd röhögött egy izmosat, és támasztotta tovább a lapátot.
