Talán még sosem volt annyira aktuális téma a zaklatás, mint most, amikor több tucat hollywoodi híresség állt ki a nyilvánosság elé azzal, hogy Harvey Weinstein amerikai filmproducer kéretlen szexuális közeledését, adott esetben erőszakos megnyilvánulásait kényszerült elviselni, és amikor Sárosdi Lilla színésznő egy hasonlóképp traumatikus, húsz évvel ezelőtti élményéről számolt be egy magyar rendezővel. Az egyik leginkább megrázó #metoo Nyári Krisztiáné, akit szintén molesztált egy idősebb férfi kamaszkorában: lám, nem csak nőket érhet abúzus.

Erőszakoskodó figurák hatalmi pozícióban

Közben a Trump-botrány tetőzik: több panaszos hang közül most épp egy Summer Zervos nevű nőé a leghangosabb, aki állítja, hogy Trump még 2007-ben egy Los Angeles-i szállodában simogatta és ölelgette őt – akarata ellenére. Az elnök persze tagad, de nem ő az egyetlen politikus, aki hasonló botrányba keveredett az elmúlt hónapokban: Anders Borg volt svéd pénzügyminiszter egy házibuliban a péniszét mutogatta a vendégeknek, és nőket fogdosott, ami miatt aztán kénytelen volt jól fizető állásáról is lemondani. Nem úgy, mint egy hazai párt tagja, aki a hírek szerint pár hete szintén erősen illuminált állapotban zaklatott nőket (és férfiakat) egy fesztiválon. Egy RTL Klubon készült riport kapcsán a napokban kezdett terjedni a Tyukodon anyakönyvvezetőként dolgozó Németh Pálma ügye is, aki elmondta, hogy a polgármester őt és több kolléganőjét folyamatosan zaklatta…

A zaklatás és nagy testvére, a nemi erőszak

De vajon mi is ez a zaklatás, amiről egyre több Facebook-ismerős és ismert ember beszél, és vajon hol a határ a morálisan aggályos utcai beszólások és füttykórusok, a kéretlen érintések és ölelések – tehát a szexuális zaklatás testi formái –, valamint a konkrét, súlyos bűncselekménynek számító szexuális erőszak között?  

Büntetőjogi definíciója szerint a zaklatás az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 8. §-ában meghatározott tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása.

A szexuális zaklatásról itt külön nem esik szó, ellenben a NANE és a Patent Egyesület bővebben is kitér rá, az ENSZ irányelveit alapul véve:

Szexuális zaklatásnak számít minden olyan szexuális vagy romantikus közeledés és megnyilvánulás, amely sértő, zavaró, megalázó vagy ellenséges közeget teremt az áldozat számára. Szexuális zaklatás történhet többek között az utcán, iskolában, munkahelyen, buliban, táborban; elkövetheti egy-egy személy vagy egy egész csoport is.

És mi a helyzet a zaklatás nagy testvérével, az erőszakkal? Itt már a Btk. is bőbeszédűbb: szexuális erőszak akkor valósul meg, ha valakit erőszakkal vagy az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerítenek, vagy épp védekezésre, akaratnyilvánításra képtelen ember állapotát szexuális cselekményre használják fel. Fontos, hogy 2012 óta szexuális cselekménynek nem csupán maga a közösülés számít, hanem minden „súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul”. Így tehát az is, ha valaki fogdossa, simogatja áldozata nemi szervét, esetleg hozzá sem nyúl, de önkielégítést végez társaságában. Ennek büntethetősége jelenleg a körülményektől függően kettő és nyolc év közötti szabadságvesztés. 

Eljárás akkor indul az elkövető ellen, ha a sértett feljelentést tesz, és képes bizonyítani, hogy a fenti tételek megvalósultak, és mindez akarata ellenére történt. A NANE szakemberei azt javasolják, az erőszakon átesett áldozat rögtön igazságügyi orvos szakértőhöz forduljon (ebben a rendőr, mentős tud segíteni), mert a nőgyógyász szakvéleményét a bíróságon nem mindig fogadják el.

Képünk illusztráció (Fotó: Thinkstock)

Fütty és erőszak: mindkettő a hatalomról szól

Na, de nem túlzás ez: egy kis füttyögés, pár sikamlós vicc, és máris leírunk egy férfit, aki – talán egy kis piálás után – esetleg csupán rokonszenvét próbálta kifejezni? – kérdezik a fenti ügyek kapcsán többen is. Mások legyintenek: ha öt, tíz, húsz évvel később áll csak a nyilvánosság elé a sértett, bizonyára hazudik, és csupán a gyanúsítottat igyekszik ellehetetleníteni – főleg, ha abból még haszna is származhat. Például címlapot kap, esetleg busás kártérítést fájdalomdíjként.

#metoo: döbbenetesen sok nő élt át szexuális zaklatást

Az ilyen típusú eseteknél a legnagyobb probléma az ördögi kör: a nők csupán elenyésző hányada, alig 5 százaléka jelenti a zaklatás tényét, mivel többnyire magukat hibáztatják a történtek miatt, nem mérik fel annak súlyát, tartanak a következményektől (ne feledjük, itt általában hatalmi pozícióban lévő ember az elkövető), és persze rettegnek attól, hogy újra át kell élniük a megaláztatást, traumát. Sokan csak akkor mernek megszólalni, ha már más is megtette ezt, és ezzel megtörte a hallgatást. Márpedig ezek az ügyek akkor bizonyíthatók nagyobb eséllyel, ha minél hamarabb jelentik és így kivizsgálhatják őket.

Bár a zaklatás ártalmatlanabbnak tűnő eseteit sokan bagatellizálják (gyakran akár önvédelemből is, mert nem akarnak áldozati szerepbe kerülni), a különbség az utcai füttykórus és a kétségkívül súlyosabb erőszakos közösülés között csupán árnyalatbeli: az egyik a másik kistestvére, egy tőről fakadnak. Egyik sem a tetszésnyilvánításról vagy a kontrollálhatatlan libidóról szól, hanem mindkettő hatalmi kérdés. A cöccögő utcai munkás éppúgy dominanciáját fitogtatná, ahogyan a fiatal áldozatát szexuális „szívességre” biztató, esetleg kényszerítő milliárdos producer.  

A konkrét elkövetők motivációi mellett legalább ilyen súlyos probléma a nőket sújtó sztereotípiák halmaza is: „minek ment oda”, „örüljön neki, hogy befuttatták”, „az elkövető jóképű és népszerű volt, biztosan élvezte a nő is”, „a legtöbb színésznőcske könnyűvérű lotyó, bármire képes egy jó szerepért”, „rövid szoknyában mégis mit várt”, „minek itta le magát a sárga földig” stb. Ezek az előítéletek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az áldozatok nem tesznek feljelentést, nem fordulnak igazságügyi orvos szakértőhöz erőszakos közösülés esetén sem – holott az elkövetőt egyetlen fenti körülmény sem mentesíti a bűncselekmény felelőssége alól.   

Ha a társadalom – ideértve magukat a nőket is – elítéli a zaklatás minden, mégoly ártalmatlannak hitt formáját is, és a kis srácokat arra neveli, hogy a kapcsolódó előítéletek borzalmasan torzak és károsak, nagyobb a valószínűsége annak, hogy a morális aggályokon már túlmutató, komoly bűncselekménynek számító visszaélések is visszaszorulnak, illetve az elkövetőket megbüntetik – méghozzá nem csak évtizedek elteltével, mint Weinsteint vagy akár a csoportos nemi erőszak miatt elítélt, mégis fényes karriert befutó Kiss Lászlót.

Barok Eszter