Az orvosnő már 10 éve ismeri a családot, hiszen ő volt a gyerekeik háziorvosa. Az anyuka kétségbeesett kérésére sietett a segítségükre, ugyanis a házuk lakhatatlanná és életveszélyessé vált, viszont nekik nem volt pénzük arra, hogy megoldják a helyzetet. A nagymama közeli háza jó lehetőségnek tűnt, viszont borzasztó állapotban volt, ezért a doktornő megszervezte, hogy megkezdődjön annak a felújítása, és gyűjtésbe fogott.
Így hangzik a gyerekorvos levele:
„Végre lett egy kis szusszanási időm, így leírom, hol tart a Bujka család házfelújítása. Mi mindent kaptunk? Még felsorolni is nehéz. A felújítás kissé nehézkesen indult, az ács elkezdte a tetőt, de közben kiderült, hogy rosszak a kémények, mind a három. Gyorsan találtunk kőművest, kisméretű téglákat, egy fuvarost, aki segített a szállításban. El is kezdődött, de kiderült, hogy mindkét kéményt a földtől kellett felhúzni. Sajnos az egyik kéménynél csak azután derült ki, miután tetőtől felfelé felhúzták. Mivel a kőműves nem ért rá utána jönni, csak 1,5 hét elteltével, minket sürgetett az idő, ezért másik kőműves után néztünk, aki a kéményt felhúzta, de több ideje nem maradt. Így jött a harmadik és a negyedik, aki végre a végére ért (vakolás, szigetelés, ajtócsere, ajtóbeépítés, csempézés, járólapok letétele). Közben jelentkezett nálam egy roma fiatalember, és teljesen ismeretlenül felajánlotta a segítségét, például ingyenes fuvarokat. Ekkor épp vízvezeték-szerelőre volt már nagyon szükség. Ő hozott valakit, és a teljes vízszerelés (eszközök és munkadíj) költségét állta. A vízszerelésből már csak a szerelvényezés van hátra.
A villanyszereléshez szükséges eszközöket, anyagot egy idősebb úriember állta, akinek ilyen szaküzlete van, a lánya segített ebben. Egy kedves család barátaival a villanyszerelést, az egész ház áthúzását a nagymama lakrészénél is ingyenesen elvégzi. Gyakorlatilag már csak a bojler és a világítás szerelése hiányzik. Az építőanyagokat részben közeli cégek, részben magánemberek hozták. A család már elkezdett kifesteni, a maradék csempét a konyhába feltenni.
Gyakorlatilag adományokból kaptunk rengeteg építőanyagot, amire szükségünk volt, csempéket, mosdót, vécét, csaptelepeket, bejárati ajtót, bojlert, szigetelőanyagokat, rengeteg fuvart és munkaerőt is részben. Veszünk linóleumpadlót vagy szalagparkettát, a maradék falfestés még megtörténik, és ezt követően jöhetnek a bútorok. Kaptak már konyhabútort és kisebb kiegészítő bútorokat, heverőt. Kaptak ruhákat, fenyőfát és valamennyi élelmiszert, hőtárolós kályhát és kandallót. A rengeteg felajánlás az adjkirály.hu-n, majd a NLCafé-n megjelent cikk Facebook-on való terjesztése által jött, főleg a praxisomba tartozó emberek által, de nagyon sok ismeretlen ember is jelentkezett. Reménykedem, hogy a karácsonyt a család egy meleg, jól berendezett otthonban fogja tölteni.
Az édesanya jelenleg is maradt az új munkahelyén, két műszakban dolgozik és túlórázik. Az apa közmunkás, de hajlik rá, hogy az átalakítás után elmegy kikezeltetni a gerincsérvét, majd szintén beáll komolyabb munkába. Dióhéjban ennyit a történetünkről. Nagyon hálás vagyok a segítségért! Nehéz és sok munka van abban, hogy itt tartunk, de sok ember összefogott, és mindig történt egy kicsiny csoda, amikor már azt hittem, hogy nem tudok továbblépni. Valaki jött, és felajánlott valamit, amire pont szükség volt. Abban reménykedem, hogy a család a változásoknak és saját akaratuknak köszönhetően jobban tud majd boldogulni az életben.
Üdvözlettel: Rovács Melinda dr.”
forrás: adjkirály!
