Szép dolog a feminizmus, lelkes híve vagyok, a női egyenjogúságot képviselem a mindennapjaimban én is. Például nem hívok férfi segítséget, ha össze kell szerelni egy gardróbszekrényt, és simán hazacipelem a nagybevásárlást zokszó nélkül, ha arra van szükség. Szóval mondhatjuk, hogy feminista vagyok, de azért a menstruációmat mégsem akarnám felszabadítani.
Most viszont itt van ez a nem is olyan új kezdeményezés, amiben arra buzdítják a nőket, hogy ne használjanak tampont és betétet, hanem hagyják, hadd folyjon ki belőlük a nagyvilágba a vér.
Még 1970-ből ered a Free Bleeding Movement, amit azért találtak ki, hogy megakadályozzák az akkoriban gyakori toxikus sokk szindrómát, amit a tampon használatával hoztak összefüggésbe, és ami akár halálos is lehet.
Pár éve azért ütötte fel újra a fejét ez a kezdeményezés, mert körbeszaladt a médiában Kiran Gandhi futónőnek a képe, aki úgy futotta le a London maratont, hogy menstruált, de nem tett be tampont, mert arra akarta felhívni a figyelmet, hogy a menstruáció a nőiség természetes része. Most pedig valahogy előszedték a képét megint, és kampányolnak a free bleeding mellett vele. Bár tényleg teljesen normális, hogy menstruálunk, ne legyen tabutéma, és ne szégyellje magát egy nő sem miatta, de azért van pár ellenvetésünk a szabadon vérzés ellen.
Belegondolva, adódnának vicces, kínos szituációk, ha csatlakoznánk a free bleedinghez, és nem használnánk többé betétet.
Reggel megjön a menstruációd, nem teszel be betétet, tampont a free bleeding jegyében, hagyod, hogy csordogáljon le a bokádig a vér. Mit csordogáljon, ömöljön! Mert, ugye, azt mind tudjuk, mi, nők, hogy az első két napban olyan erős sokszor a vérzés, hogy néha a tampon és betét együtt sem tart ki egy óráig. Tehát a nap első öt percében máris televérzed a hálószoba szőnyegét, a széket, amire leülsz kávét inni, és a macskát, aki a lábadhoz dörgölőzik. De legalább a család többi tagja mindig tudja majd, hol jársz éppen, mert vércsíkot húzol magad után.
És ez még csak otthon van, ahol nem is annyira kínos, sokkal inkább bosszantó, mert aztán a vért neked kell feltakarítani, kimosni, macskát fürdetni. A kínos rész akkor kezdődik, amikor free bleedingelve kimész az utcára, a fenekednél egyre vörösebb nadrággal, amiben aztán nem tudsz leülni a buszon, vagy ha mégis megteszed, akkor ott marad utánad egy vértócsa, mint egy zsé kategóriás horrorfilmben. Ez finoman szólva sem lenne tőled figyelmes lépés az utastársaiddal szemben.
A munkahelyen aztán folytatódna a tortúra, a fenekedet kicsípné a vér, hiszen ott ülnél egész nap a nedvességben, átázott nadrágban.
Valószínűleg az iroda összes jóindulatú alkalmazottja szólna, és felajánlaná a segítségét, tartalék tamponját a táskája mélyéről, az összes rosszindulatú alkalmazott pedig suttogni kezdene a hátad mögött, hogy mégis mi történhetett veled, amiért olyan nyomokat hagysz magad után, mintha a zsebedben titokban disznóvágást tartanál. Vagy lehet, hogy úgy gondolják, hogy azért zacskót húzzunk a fenekünkre? Ki tudja, érthetetlen.
Ezekben a helyzetekben minden van, csak feminizmus nem, nem kell azért megőrülni. A betét és a tampon a javunkat szolgálja, ahogy a melltartó sem az elnyomás jelképe, hanem a megfáradt, nem annyira 20 évesen peckes mellek leglelkesebb támogatója. A free bleeding nem egészséges, nem hiszem el, hogy van ember, aki szeretne bokáig véresen császkálni, és ettől lenne büszke magára. Csak ne, kérlek, ne tedd!
