Már a terhességem alatt és a szüléssel kapcsolatban is számos új információhoz jutottam, de ki gondolta volna, hogy vannak még homályos területek. Az alapot mindenki jól ismeri, hogy mit hova tegyen, vagy kihez forduljon, ha „gáz” van.
Na de tegye fel a kezét az, akinek bővebben mondtak bármit is arról, hogyan védekezzen a gyerek születése után, hogy mikor kezdheti el, és mi történik, ha… és ezen a ponton a kérdések listája most is végeláthatatlan. Persze ha van egy jó kis nőgyógyásza az embernek, meg internet-előfizetése, akkor valószínűleg hamar kap választ a kérdéseire. Valahogy így voltam ezzel én is, bár a jó nőgyógyászt csak mindezek után találtam meg.
„Újra menstruáltam szülés után, aztán mégsem…”
Sok nőnek nem jön meg a szoptatás alatt, de persze ez is változó. Én csak két hónapig szoptattam intenzíven, úgyhogy jó eséllyel indultam az újrakezdő tamponhasználók sorában. És láss csodát, nem is tudom, mikor, de újra beindult a gépezet. Ugyanis tudtátok, hogy a terhesség után nem menstruáló nő hasonló tüneteket produkál, mint a klimaxoló nő!?
Nem túl jó móka az átmeneti változó kor, ez esetben inkább korszak. Szóval mindenkinek egy nagy puszi, aki éppen most engedi el a petesejtesdit. Mert tényleg vannak szörnyű tünetek, egyesek irdatlan hőhullámoktól szenvednek, megváltozik a szaguk, olyanok lehetnek, mint a kiskamasz fiúk, vagy éppen hullani kezd a hajuk.
Persze a paletta sokkal színesebb ennél, és én jó néhányat kipipálhattam belőlük. Elég rossz érzés belenézni a tükörbe, és látni, hogy kopaszodom, amihez nem mellékelnek garancialevelet azzal, hogy „kinő az még”. Szerencsére nekem már nő a hajam, de nem mindenki ilyen szerencsés.
A fogromlásról nem is beszélve, már bérletem van a fogorvoshoz, de hála a szenvedéseknek nagyon szépen tudok mosolyogni, úgyhogy kezd a feledés homályába merülni ez a kényes korszak.
Nem is volt nehéz elfelejteni mindezt, amikor egy szép nap arra ébredtem, hogy már az idejét sem tudom, hogy mikor voltam „nagylány”, és akkor az ember elkezd számolni és latolgatni, hogy: „Na várjál, lehet, hogy terhes vagyok. Nem, az nem lehet, még nem fogytam vissza, és még a gyerek is nagyon kicsi, meg gyógyszert is szedek meg a satöbbi…”
„Továbbra sem volt rendszeres a ciklusom. Most akkor teherbe estem?”
A szülés utáni, kórházban töltött idő alatt megismerkedtem egy nagyon szuper szülésznővel, akivel számot is cseréltem. Miután hiába hívogattam mindenféle szolgálatot, mindenhol süketek voltak a vonalak, mint háború idején, ehhez a szülésznőhöz fordultam „Mit csináljak, ha nem jött meg?” című kérdésemmel. Annak ellenére, hogy mindenféle árkategóriából csináltam egy terhességi tesztet, amik negatívak lettek, nem voltam nyugodt. Ezt csak tetézték a szülésznő szavai: „Láttunk már olyat, hogy valaki gyógyszer mellett esett teherbe.”
A sztorinak persze volt előzménye: egy közeli SZTK-ba beugrottam, hogy felírassak magamnak valamilyen fogamzásgátlót. De csak a hasán alig összeérő fehér orvosi köpeny emlékeztetett arra, hogy én valóban orvosnál járok. Jobb megoldás híján a kisfiammal, Patrikkal mentem, gondolom, ebből kikövetkeztette, hogy már szültem. Mert semmit nem kérdezett, persze én igyekeztem egy mondatba belesűríteni a legfontosabbakat, igaz, eközben nem figyelt a doktor úr, ahogy akkor sem, amikor a kínok kínját éltem át vizsgálat közben. Aztán kaptam egy receptet, a többi a jó belátásomra és az értő olvasásomra volt bízva, már ami a betegtájékoztatót illeti. Vérvétel? „Az ráér ezután, és csak a protokoll miatt” – vágta rá a doki, és már ajtón kívül is voltam.
Minden igyekezet ellenére, a szó minden értelmében nem jött el a nagy nap, ekkor már egy hónapja használtam a fogamzásgátló tablettát. Szóval a szülésznő tanácsára vért vettek tőlem, hogy biztosan megtudjuk, terhes vagyok-e. A negatív eredmény ellenére megbeszéltünk az orvossal egy másik találkozót a hogyan tovább miatt. Az ultrahang sem mutatott egyértelmű eredményeket, így biztos, ami biztos alapon megismételtük a vértesztet, ami ezúttal is negatív lett.
A nagy ijedtség után, egyébként annyira nem is megkönnyebbülve, de biztos eredménnyel mentem haza, miszerint nem vagyok terhes. Száraz tények ide vagy oda, továbbra sincs rendszeres ciklusom. Szóval ilyenkor az a gyakorlat, hogy várnak pár hónapot, hogy optimalizálódik-e a szervezet szokásos rendszere, ha igen, akkor lehet tablettával védekezni, ha nem, akkor gyógyszeres beavatkozás szükséges, amivel segítik az anyák szervezetét visszabillenteni a szokásos kerékvágásba.
Ugyanis gyerek születése után az első egy évben sokkal nagyobb eséllyel lesznek terhesek a nők. Azt tanácsolom mindenkinek, aki hasonló helyzetben van, hogy ne bízzon semmit se a véletlenre. Felelős anyaként persze nem a kilóim miatt aggódtam nagyon, hanem amiatt, hogy ha elkezdem szedni a következő levelet a fogamzásgátlóból, akkor ártok az esetleg fejlődő magzatomnak. Bár a doki, akivel a kórházban találkoztam, megnyugtatott, hogy a mai fogamzásgátlók magzatkárosító hatásától nem kell tartani, azért mégis a körültekintés legyen az első.
A kiegyensúlyozott párkapcsolat alapja a harmonikus házasélet – a gyereken innen és túl is. Bármennyire is arcpirítónak gondolják a témát még ma is, ebben nincsen semmi titkos, semmi tabu. Mindannyian hasonlóak vagyunk a zárt ajtók mögött, hogy mihez kezdünk ezzel, az csakis rajtunk áll, a lényeg, hogy felelősen tegyük! Nemcsak rólunk van szó, hanem kicsi életekről, akiknek a sorsa alkalomról alkalomra ránk van bízva. Ritkán gondolkodunk így a szexről, pedig egy kicsi élethez a recept ennyi csak.
